„A méltóságunk nem abban rejlik, amit teszünk, hanem abban, amit megértünk”
George Santayana
A harmadik „i” – Integritás: Szólaljunk fel!
A méltóság fontos fogalom. Mohamed Al-Sabt idézete igen jól érzékelteti e fogalom tiszteletben tartásának nehézségét a hétköznapokban, hiszen nem cselekedhetünk kényes szituációkban zsigerből, hanem manővereznünk kell vagy visszatartani reakciónkat, „hogy a másik fél úgy léphessen ki a szituációból, hogy a lehető legkisebb kényelmetlenséget érezze vagy a legkevésbé sérüljön a méltósága.” Ehhez türelemre, kompromisszumra, kreativitásra van szükségünk. Lássunk egy példát!
Egy nő a szupermarketben Patti Digh előtt állva néhány legalapvetőbb élelmiszert vásárolt. Sűrűn érdeklődött a pénztárostól, hogy mennyi a végösszeg, majd amikor megtudta, a húst szomorú szívvel készült visszaadni. Az írónő így fordult hozzá: „Bocsásson meg asszonyom, miközben lehajoltam az én kocsim és a rágógumis állvány közé, biztosan leejtette ezt az 5 dollárost.” Úgy segített, hogy tekintettel volt a fogadó fél méltóságára.
Ne áldozzuk fel az anyagiasság oltárán becsben tartott dolgainkat!
A példa vörös könyvekről szólt, melyeket a könyvesbolt tulajdonosától – jó pénzért – mintegy tapétaként kívántak méterben megvenni. „Azonosítsuk a saját piros könyveinket!. Aztán ragaszkodjunk hozzájuk szeretettel, mert azok voltaképpen mi magunk vagyunk. Tartsuk becsben őket. Tiszteljük! Ajánljuk fel őket ott, ahol nagy a szükség, de még nagyobb a hajlandóság!”
Helyezkedjünk a támogatandó fél szemszögébe!
Sokszor robotpilóta üzemmódban, automatikusan cselekszünk. Szükség van arra, hogy szemügyre vegyük rutinból követett cselekvéseinket, hogy kreativitásunk és a kialakult viselkedésmintáktól való elszakadás lehetővé tegye, hogy másként nézzük a dolgokat. Egy kutya-kísérlettel szemlélteti a szerző ebbéli gondolatait.
Egy verseny során egy Rocky nevű kutyust annak adják örökbe, aki a legjobb gazdája lenne. Az egyik csoportnak vonítani kellett megtanítania, a másiknak hátrafelé menni, a harmadiknak imádkozni úgy, hogy a mellső lábát tegye kinyújtott karjukra és hajtsa rá a fejét. A kísérletek sorra megbuktak. Végül három lökött fickó kapta meg a kutyust, akik a padlón a kutyával hemperegtek, félretéve emberi felsőbbrendűségüket.
Nincs igazság, csak nézőpontok
Lássunk ismét egy szemléletes példát: Egy autóban ülve Digh és lánya azon vitatkoztak – hosszasan -, vajon az autóból látott építmény pajta-e vagy csűr. Az anya megunva az agypartit, annyit mondott: „Csak hadd legyen, pajta, édesem.”- „Úgy érted, az egész csak nézőpont kérdése? – kérdezte a lánya. - „Igen, erről van szó.”- Ez annyira költői, anya milyen csodálatos, megvilágosodott, széles látókörű és érdekes módja ez a világ szemlélésének.”
Egy másik történet is szemlélteti, hogy a másik ember valósága más, mint a miénk.
Picasso-ról elterjedt egy történet, hogy egy idegen kifogásolta, miért nem olyannak festi meg a dolgokat, amilyenek valójában. „Picasso erre azt felelte, hogy nem igazán érti, mire gondol a másik, mire az idegen elővett a tárcájából egy képet a feleségéről. „Ilyennek.” – folytatta az idegen. Ő ilyen…”- „Elég kicsi és lapos, vagy nem?- felelte erre Picasso.”
Ezért Digh azt javasolja: „ne vitatkozzunk, kezdjünk el figyelni. Amikor azon kapjuk magunkat, hogy ragaszkodunk egy adott ponthoz, távolodjunk el kissé tőle, tangózzunk balra, csusszanjunk jobbra, pörögjünk körülötte, táncoljunk vele, beszéljünk hozzá. Az igazságunk várni fog, és néha növekszik vagy változik is azáltal, hogy közeledik a másokéhoz. Lehet, hogy más pajtája az én csűröm? Természetesen mindkettő létezhet egyidejűleg.”
Legközelebb a negyedik „i” igen izgalmas lesz: Intimitás: Szeressünk jobban!
Ha már idéztük Picassot-t, emlékezzünk meg róla szobrának fotójával:
