„Ahhoz, hogy mindent megkapjunk, ki kell nyitnunk a kezünket, és adnunk kell”
Taisen Deshimaru
A második „i”- Inklúzió (elfogadás): Legyünk nagylelkűek!
Ahhoz, hogy elfogadjunk másokat, odafigyelés kell, hogy észrevegyük, nem mindenki éli ugyanazt az életet, mint mi. Emellett nagylelkűség is szükséges, azaz – megnyílva mások előtt – elfogadjuk, hogy az, amit mi normálisnak tartunk, talán csak a megszokott.
Patti Digh könyvében egyszerű, szép és olykor megindító példák jelzik, hogyan válhatunk elfogadóbbakká, és hogy ez mennyivel gazdagít bennünket. Elmesélte, hogy milyen sután próbált kapcsolatot teremteni egy hajléktalannal, és hogy ezt a közeledést milyen természetességgel oldotta meg 4 éves kislánya, Tess heves integetéssel és „Szia, kedves ember!” - felkiáltással. „Abban a pillanatban Tess megtalálta azt, amit én nem tudtam – a méltóságát, a jogát arra, hogy felismerjék és üdvözöljék, a Tesséhez hasonlóan értékes énjét.”
Az író javasolja, hogy pénz helyett adjunk ételt a hajléktalanoknak vagy a helyi boltokban felhasználható kuponokat. Szerezzünk információt a hajléktalanok számára nyújtott lehetőségekről a környékünkön. Ha születésnapot vagy évfordulót ünnepelünk, javasoljuk vendégeinknek, hogy ajándékok helyett segítsenek egy hajléktalanokat támogató szervezetet.
Richard Gere, a világhírű színész egy szerep kedvéért hajléktalanként élt egy ideig az utcán Így emlékezett meg „élményeiről”:
"Amikor titokban elmentem New York-ba mint egy hajléktalan, senki nem vett észre engem. Úgy éreztem magam, mint egy valódi hontalan. Az emberek csak átnéztek rajtam, vagy szégyenkezve néztek rám. Csak egy hölgy volt kedves hozzám, adott nekem egy kis ételt. Nagy élmény volt, soha nem fogom elfelejteni. Sokszor elfelejtjük, hogy milyen szerencsések vagyunk. Pedig nem kéne ezt biztosnak tekinteni. És ha tudunk valakinek segíteni, akinek szüksége van rá, akkor tegyük meg.”(Szeretlekmagyarország.hu)
Gondoljuk át, mikor segítettünk legutóbb egy arra rászorulónak!
Definiáljuk újra a normális fogalmát!
Sok ötlettel áll elő a szerző ennek gyakorlására. Példák:
Ha klasszikus zenét szoktunk hallgatni, váltsunk át néhány napra hip-hopra.
Nézzünk meg egy szerintünk nem nekünk való filmet.
Olvassunk olyan magazint, amit eddig soha nem vettünk a kezünkbe.
Olvassunk a transz-szexuálisokról, autistákról, ha tudunk, teremtsünk velük kapcsolatot, és kérjük meg őket, segítsenek megérteni a tapasztalt különbözőségeket.
Ne keressük a tökéletességet!
Alkossunk 37 napon át valamilyen képzőművészeti alkotást. Szeressük meg azokat, még akkor is, ha nem szépek. A mennyiségre és ne a minőségre törekedjünk! Legyünk kíváncsiak: „mit hoz felszínre ez a szokássá formálódó rendszeres ismétlődés?”
Teremtsünk kapcsolatot első látásra érdekes emberekkel!
Előítéleteink legyőzésére szolgáljon szép például a történet, mely az írónővel egy repülőút során esett meg. Nagyon kimerülten, mindenkitől elszigetelve szerette volna eltölteni az utat, de egy hatalmas termetű férfi lett utastársa, akit magában „a Nagy Műanyag Szatyros Grand Canyon-os Néma Aleuti Pereces Embernek” keresztelt el. Külseje alapján ódzkodott attól, hogy szóba elegyedjen vele. Azután ráeszmélt, hogy útja előtt 12.000 embernek éppen arról beszélt, hogy ne ítélkezzen mások felett a külső alapján. Így végül megszólította. Egy Yaron nevű izraeli rendőrt ismert meg, aki 5 éven át gyűjtött arra, hogy elmehessen Amerikába. A repülőút után is órákig beszélgettek, s jó barátságba kerültek. A rendőr szentesténként felhívja telefonon az írónőt, és férje katolikus nagymamájának vizet küldött - egy videó kíséretében, ahogy vizet vesz a Jordán folyó vízéből. Patti Digh élete egyik szerencséjének tartja Yaron megismerését, és mindenkinek azt tanácsolja, találja meg a maga Yaronját.
Legközelebb a harmadik „i”-vel találkozhatunk, „Integritás: Szólaljunk fel!” címmel.
Találtam egy igen kifejező, a témába vágó képet a Pixabay-en:
