„A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak”
Johann Wolfgang von Goethe
Már Tepperwein is emlékeztetett is bennünket arra, hogy valódi önmagunk megtalálásához kríziseket kell átélnünk, melyeket feladatnak kell tekintenünk és belőlük tanulnunk kell. Arról is volt már szó, hogy krízisek legtöbbször a régi beidegződések, minták követéséből állnak elő olyankor, amikor már legszívesebben túlhaladnánk azokat, de félünk a megszokott elvesztésétől vagy egyszerűen csak kényelmi okból kerüljük a változtatásokat.
Denise Linn: „A személyes erő négy feladata” c. művében azt elemzi, hogy gyökereink felkutatása után hogyan tudunk megszabadulni az életünket hátráltató, valódi önmagunk megismerését gátló negatív családi és ősi mintáktól.
Szabadulj meg az életedet megkeserítő mintáktól!
Őseink nemcsak genetikailag jelennek meg bennünk, de viselkedésük, hiedelmeik, generációkon átívelő értékrendjük is nyomot hagy személyiségünkben.
„Sok családban fedezhetők fel általános minták a szakmaválasztással, a személyiséggel, a problémák megközelítésével és a meghatározó kilátásokkal kapcsolatban.” Ezek a minták észrevétlenül bele vannak kódolva a családtagok viselkedésébe, anélkül, hogy tudnánk honnan erednek. Vannak a minták között számunkra rokonszenvesek pl. az élet dolgainak megítélésével kapcsolatos pozitív hozzáállás, míg mások ugyanazon eseményeket tragikusan ítélik meg.
Ismerjük meg a múltunkat!
Linn azt a tézist állítja fel, hogy „minél többet tudunk családunk eredetéről, annál jobban megértjük saját tudat alatti motivációinkat és hajtóerőnket.” Minél alaposabban ismerjük az életünket az irányító hajtóerőnket, annál biztosabban vehetjük kézbe a saját életünk és az utánunk következő nemzedékek sorsának irányítását. Itt nemcsak biológiai őseink örökségéről kell szót ejtenünk, hanem etnikai, kulturális és „mitológiai” felmenőinktől is. Azokat a hatásokat kell szemügyre vennünk, amelyek személyes életünket befolyásolják. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy meg tudjuk magunkban gyógyítani a haragot, gyűlöletet, kudarcot, félelmet – meg kell bocsátani annak a személynek, aki azt okozta anélkül, hogy magát a tettet megbocsátanánk. „Azáltal, hogy megbocsátasz az ősöknek és megadod nekik a tiszteletet, elengedheted az esetleg magadban hordozott negatív örökséget, és megakadályozhatod, hogy a negatív családi minták továbbszálljanak a következő generációra.”
Tudnunk kell azt, figyelmeztet Linn, hogy ahogyan az életünket éljük, abban az előttünk járó ősök összes tapasztalata sűrűsödik. Ha nem mélyedünk el múltunkban, úgy ez a múlt kíséri egész életünket anélkül, hogy lehetőségünk lenne újraprogramozni azt. A múltunkban sok titok, hazugság lappang, melynek megbeszélése sokszor tabutémák között szerepel, és azok életére is kihat, akik nem ismerik ezeket. Ahhoz, hogy megismerjük az ősök lelki és gondolkodásbeli beállítottságát, beszélgetnünk kell a család történetéről, még ha ezek a beszélgetések néha kínosak is.
Linn a meggyőződéseink eredetének vizsgálatára az alábbi példát adja:
„Meggyőződés: Csak a fegyelmezetlen emberek mutatják ki az érzéseiket.”. „ Eredet: Családi és ősi. Egy kisfiút, Dant kisfiúként megbüntették, ha kimutatta érzéseit, Arra tanították, hogy a férfi kemény, és sosem sír. Sem az apja, sem a nagyapja, sem a dédapja nem mutatta ki érzéseit.” Ezzel a negatív mintával a példánkban szereplő Dan úgy tud megbirkózni, hogy beismeri ( de nem rója fel!) őseinek ezt a hibát és elhatározza, hogy nem adja tovább ezt a magatartást, kigyógyul belőle. Fontos annak a megértése, hogy „a negatív családi minták létezése nem a mi hibánk.”
A negatív mintáktól való elszakadás – új önazonosságot teremt. Az út azonban azzal járhat, hogy szeretteink egy része elfordul tőlünk, mert nem érti meg, vagy nem fogadja el a változást. Ennek ellenére fontos, hogy ne torpanjunk meg és találjunk rá a saját utunkra.
Hogyan segítsünk utódainknak – erre ad tanácsokat az írónő, amit legközelebb világítunk meg.
