„A feladatunk nem az, hogy a szerelmet keressük, hanem pusztán az, hogy keressük és megtaláljuk az összes korlátot, amelyet ellene húztunk fel magunkban”
Rumi
A negyedik „i” – Intimitás: Szeressünk jobban!
Most igazi értékeinkről kellene beszélgetni, olyanokról, amelyeket nem a megszerzett tárgyakkal mérhetünk: nem hatalmas, fényűző villák, Pazar autók, óriás hajók és nem is bankszámlánk nagysága vagy az, hogy hány klikkünk van. Értékeink mérése sokkal inkább történhetne élményekkel: az érdekes emberekkel való találkozással, az utazások során megismert új kultúrákkal, a felejthetetlen ételekkel, a vicces és könnyfakasztó helyzetekkel.
Digh egy gyermeki megnyilvánulással érzékelteti, hogy milyen csodálatos mércéje annak, hogy mennyit érünk, amikor kislánya méregetve magát a tükörben azt kérdezte: „Gondolod, hogy érdekesnek látszom?”
Valódi célok kitűzése
Önmagunk kiteljesedéséhez célok szükségeltetnek, de nem akármilyenek, hanem valódi célok. Digh egy kedvenc, hosszú évekig dédelgetett farmeréhez fűződő „kapcsolatából” vezette le, hogy ne magunkat korlátozó célokat tűzzünk magunk elé. A Levi’s farmer, mely ifjúsága kedvence volt, és amelybe sok-sok év után sem fért bele – szemében feltornázódott „élete Mount Everestjének, Oscar díjának, Pulitzer díjának.” Amikor azonban a farmer 12 éves, karcsú, erős, sportos lányára is kicsinek mutatkozott, rájött: „Az a farmer egy gondtalan, egyszerűbb és aktívabb életet képvisel, egy kevésbé stresszes életformát, egy akadályoktól mentesebb életet. Akkor talán inkább ezekre a célokra kellene törekednem, és nem magára a farmerre.” Ez a megállapítás igazolja Michael McClure mondását: „Mi magunk vagyunk az akadály, melyet át kell ugornunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk.”
Digh tanácsa: Írjunk listát céljainkról. „Mindegyiknél tegyük fel magunknak a következő kérdést: Mi van mögötte? Mi történik akkor, ha elérem? Mi többre lesz szükségem, vagy mi többet akarok majd, miután elértem?”
Törődjünk saját igényeinkkel!
Egy szemléletes példa: a repülőgépen légi katasztrófa esetén először a saját maszkunkat kell felvennünk, hogy utána hasznára lehessünk másoknak. Ahhoz, hogy másoknak segíthessünk, önmagunkkal törődni kell. Nem arra kell gondolnunk, hogy ezért önzőnek tartanak majd bennünket.
Digh tanácsa: „Legyünk önzők, hogy önzetlenek lehessünk!”
Le a kifogásokkal!
Alexander Pope sommásan megjegyezte: „Egy kifogás rosszabb, mint egy hazugság, mivel a kifogás leplezett hazugság.” Ha úgy érezzük, mentegetőznünk kell valamiért – inkább változtassunk : pl. ha rendetlen a házunk, mentegetőzés helyett, pakoljunk el, vagy változtassunk a hajunkon, ha szégyellni valónak találjuk!
Szemléletes példa: Digh lánya egy portfoliót készített rajzaiból, de azok bemutatásakor megjegyezte, hogy egyik-másikkal nem elégedett önmaga sem. A művész, akinek megmutatta rajzait, azt a tanácsot adta, hogy: „Ne tarts semmi olyat a mappádban, amiért mentegetőznöd kell!”
A szerző tanácsa: ”Vezessünk listát a kifogásainkról. Aztán tegyük életünket kifogásmentes övezetté!”
Legyünk nyitottak az emberi kapcsolatok iránt!
Virginia Satir szerint: „Napi négy ölelésre van szükségünk a túléléshez.” Egy internetes videóban egy fiatalember táblával hirdeti: Ingyen ölelés. Sokan idegenkedtek ezen kezdeményezéstől, de miután egy görnyedt, öreg néni megölelte a férfit, az utca emberéből egyre többen csatlakoztak az öröm-és reményteli „öleléskampányhoz.” Persze helyettesíthetjük az ölelést vidám mosollyal, kedves köszönéssel, jóleső bókkal is. Teremtsünk kapcsolatokat és figyeljük meg, milyen minőségi változást hoz az életünkbe!
Legközelebb ismerkedjünk meg az ötödik „i”-vel: Intuíció: Bízzunk önmagunkban!
Egy ilyen ölelésre mindenkinek szüksége van:
