„Ne félj az öregedéstől. A fejlődés végtelen. És az emberben levő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar.”
Müller Péter
A fenti idézet szellemében most azt járjuk körül van-e sikeres öregkor vagy szükségszerű-e, hogy betegségek és funkciózavarok társaságában tengessük életünket.
Vizsgálatunkat most tudományos megközelítéssel végezzük Bárdos György professzor: „Az élet árnyoldalai” c. kötetének az Öregedés c. fejezete nyomán. Bárdos György a sokféle öregedéssel kapcsolatos definícióból kiemelte a közös elemeket: az öregedés egy folyamat, melyet az esetek nagy százalékában a betegségekre fogékonyabb állapot és az egyes lét-funkciók csökkenése jellemez.
Az öregedésnek 3 lehetséges módja lehet: a leromló öregség (betegségek és funkciózavar); a szokásos (folyamatos funkciócsökkenés); a sikeres öregség (kevés vagy semmi fizikai romlás és patológia nélkül). Mi igyekszünk ez utóbbira koncentrálni. A sikeres öregedéshez szükségesek: 1. megfelelő kompenzációs mechanizmusok a normális működéshez, úgy mint egészségre törekvő táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő neveltetés; 2. helyettesítő terápiák az elvesztett funkciók pótlására; 3. betegségmegelőzés; 4. a szociális kapcsolatok erősítése. Bárdos szerint – „az öregedés csak időben, de nem az idő miatt alakul ki, és ez egy biológiai lehetőség, de nem szükségszerűség.”
Az öregedési folyamatot sokszor kíséri a védőmechanizmusok gyengülése, a betegségek iránti fogékonyság és patológiás elváltozások, de mindnyájunk örömére Bárdos György az alábbiakat állapítja meg: „Ez a változás azonban nem kötelező, hiszen ha a belső védelmi mechanizmusokat külsőkkel (azaz életmódváltozással, másfajta aktivitással, fokozott orvosi megelőző tevékenységgel stb.) pótoljuk, a leromlás nem szükségszerű vagy jelentősen lassítható.”
Bárdos szerint – figyelembe véve az idő múlását – háromféle kort különböztetünk meg: - a kronológiai kort (a dátumszerű életkor); a biológiai kort (a jellemző életszakasz szerinti állapot); szubjektív kort (az ember agyában kialakult elképzelés saját koráról). „Amikor tehát valakitől megkérdezik, hány éves, a kronológiai korát tudakolják, amikor dicsérik, mennyire jól tartja magát, a biológiai korát becsülik meg, amikor pedig arról panaszkodik, hogy eljárt felette az idő, a szubjektív korát teszi közzé.”
Az utóbbi kettő eltérhet az életkorunktól és – ez egy örömteli feladatunk – ha teszünk azért, hogy aktív, egészséges öregkort varázsoljunk magunknak, akkor a biológiai korunk alapján ítélnek meg pozitívan bennünket és saját magunk is egyetértően, mosolyogva bólogatunk egy-egy dicsérő bókra.
Bárdos György egy érdekes megállapítást közöl: „A szülők hosszú élettartama jósolja az utódok hosszú élettartamát, de ez fordítva nem igaz? A szülők rövid élettartama nem jósolja az utódok rövid élettartamát.”
Bárdos György – kutatásokkal igazolt megállapítása- a betegségre való fogékonyság erősebben kötődik a körülményekhez, mint az egyedi fogékonysághoz.
A professzor figyelmet szentel „az élet legnagyobb stratégiaváltásának”, a nyugdíjazásnak. Számomra új információ, hogy a 65 éves nyugdíjkorhatárt Bismarck találta ki, mert közhivatalnokai életkora meghaladta a 65 évet.
„A stratégiaváltást szükségessé teszi: a rendszeres életrend szükségességének megszűnése; az életmód megváltozása; a szociális pozíció megszűnése vagy átértékelődése; a felelősség és elvárások jelentős csökkenése; a társadalmi megbecsülés hiánya; az anyagi lehetőségek jelentős beszűkülése; a szociális biztonság romlása; a beleszólás lehetőségének szűkülése, a társadalmi szerepvállalás passziválódása.”
Bárdos igyekszik néhány tévhitet megcáfolni:
Az idős korosztály semmivel sem többet beteg, mint fiatal korában, csak ráér elmenni az orvoshoz.
Az idősebbek jól kezelik a stresszt, a személyiség nem változik az évek múlásával. „A 30 éven át rendszeresen felvett adatok azt mutatják, hogy a személyiség nem változik 30 éves kor után; aki 30 évesen vidám és kedves volt, az 80 éves korában is az. Eszerint az, hogy az emberek idős korukra depressziósak, merevek és visszahúzódóak lennének, csak mítosz. Ha ilyen jelenségek látszanak, az betegség vagy demencia következménye.”
A monotonitás miatt lassul az előrehaladás a munkában: „Az élet derekán lelassuló előrehaladás a munka és a feladatkör monotonitása merevvé teheti az adott feladatkört betöltő személy munkáját, amit a feltörekvő utódoknak könnyű az illető öregségére fogni.”
Bárdos szerint az „öregségkomplexum” sokkal inkább társadalmi – szociális kategória. „ Általánosságban tehát elmondható, hogy a biológiai és pszichológiai tények messze nem támogatják az öregedés = betegség sztereotípiát, de még az öregedés = leromlás+csökkent képességek nézetet sem.”
Két idézettel zárom Bárdos György gondolatébresztő megállapításait:
„Az aktív, saját sorsát érdemben alakító hozzáállás lehetővé teszi azt, hogy az idős ember – kronológiai korától függetlenül – teljes életet éljen, a maga módján minden tekintetben egyensúlyban legyen.”
„Az igazi kihívás nem a maximális élettartam meghosszabbítása, hanem az aktuális élettartam minőségének javítása, esetleg meghosszabbítása. Egyszerűen szólva: az életet nem kitolni kell, hanem kitölteni.”