„Ha már nem érzel vágyat arra, hogy egy hógolyót elhajíts, öregszel”
Doug Larson
John Robbins: „Százévesen egészségben” c. könyvcímét vettem kölcsön az öregedéskutatás további eredményeinek ismertetéséhez. Robbins hasonlóan – Dan Buettnerhez, a Kék Zónák felkutatása eredményeinek összegzőjéhez – újabb „zónákat” fedez fel: Abháziát, Vilcabambát, Hunzát. Emellett Okinawát ő is górcső alá veszi.
Természetesen közreadjuk megállapításait. A világ leghosszabb életű népeinek bemutatásán túl hasznos gondolatokkal ajándékoz meg bennünket az alábbi alfejezetekben: „Ételünk-életünk; Test és lélek kapcsolata; Amit a szeretet jelent; Az emberi lélek”.
Kezdjük ott, hogy a hosszú életűek közös jellemzője a pozitív gondolkodás. Az Amerikai Pszichológiai Társaság kutatásai szerint „azok az emberek, akiknek pozitív felfogásuk volt az öregedésről átlagosan hét és fél évvel éltek tovább, mint azok, akiknek negatív életképük volt róla.”
Az átlagos hét és fél év csak a gondolkodásmódnak tulajdonítva nem kevés, érdemes törekedni az optimizmusra, de melyek e pozitív kép elemei?
Talán így összegezhetjük: Meglátni a szépséget a mindennapokban, a bőséget, a lehetőséget, a belső békét, az áldást és a békességet a kései években. Erre a szemléletre azért is szükség van, mert a nyugati világban az öregedés a fájdalom és a szorongás forrása, semmiféle pozitív gondolat nem társul hozzá, legfeljebb szükséges rosszként tekintünk rá. Gyermekkoromból emlékszem Kellér Dezső, híres konferanszié azon szavaira, hogy amikor ismerőse azzal biztatta, hogy az öregkornak is vannak szépségei, lemondóan megjegyezte, hogy csak egy ilyet mondj.
Azon hitünk megerősítésére, hogy igenis van szép időskor, a National Geographic matuzsálemi népesség kutatásának eredményeit vesszük közelebbről szemügyre.
Az első ilyen népesség a Kaukázusban él, Abháziában
Az itt élő öregek – időjárástól függetlenül! – naponta úsznak a hideg hegyi patakokban. Meredek, göröngyös utakon közlekednek elesések, törések nélkül, nem ismerve a csontritkulást. Robbins megállapítja, hogy „az egészséges megöregedés abház receptjének egyik összetevője a rengeteg testmozgás, ami a napi tevékenységekbe beépül.”
A kemény munka ugyanakkor nélkülözi az érzelmi stresszt: „munkatempójuk a biológiai ritmus természetes kifejeződése.”
Az abházokra jellemző, hogy külön szavuk van déd-nagyszüleikre hat generációra visszamenőleg, és ezek a kifejezések csak az élőkre vonatkoznak.
Jó fizikai erőnlétüket mutatja, hogy egyenes a tartásuk, csak a legöregebbeknek ősz a haja, ritka a kopaszság, a legtöbbjüknek saját foga van és a 90 éven felüliek több, mint egyharmada nem visel szemüveget még olvasáshoz vagy kötéshez sem.
A derűs öregkoruk fontos tényezője, hogy minél idősebbek annál nagyobb tisztelet veszi körül őket. „Az abház falvak mindegyikében van egy ünnepnap, a Hosszú Életű Emberek Napja.”
Az öregek tiszteletéhez tartozik, hogy „az ősz haj és a ráncok az érettség, a bölcsesség, „ a leszolgált hosszú évek jelei”, így az abházok az öregembert szépnek tartják. Ezért az abházok – számunkra igen furcsán – füllentenek korukkal kapcsolatban: több évet mondanak, mint kevesebbet.
Az abház étrend
Bár mi az egészség forrásának tekintjük a kaukázusi kefirt – az abházok ezt nem fogyasztják. Kecske-, Tehén-, vagy birkatejből erjesztett matzonit isznak napi egy-két pohárral. Reggelire tavasszal friss salátát, vizi tormát, zöldhagymát, retket, nyáron és ősszel paradicsomot, uborkát esznek, télen pedig esetes uborka, paradicsom, retek, káposzta, hagyma a reggeli étek. Fűszerként kaprot és koriandert használnak. Reggel is elmaradhatatlan a matzoni és az abista nevű meleg zabkása. Étkezések között gyümölcsöt fogyasztanak: cseresznye, alma, körte, szilva, barack, füge, datolyaszilva a kedvelt. Saját termesztésű, friss gyümölcs kerül mindig az asztalukra. A zöldségeket általában nyersen eszik, frissen szedve, a maradékot pedig kidobják, mert úgy tartják, hogy a tápanyag-tartalom az állással jelentősen csökken. Legtöbb étkezésnél szerepet kapnak a dió- és mandulafélék és a szelídgesztenye.
A hús ritkán szerepel az étlapjukon és az is csak egészséges, frissen leölt állatok húsára korlátozódik. A zsírt kerülik, kevés sót használnak, cukrot, vajat nem fogyasztanak. Ennek következtében a 100 év feletti abházok koleszterinszintje hihetetlenül alacsony, 2,5 mmol/l, szemben a nyugati embereknél jó átlagosnak mért 5,2 mmol/l értékkel.
A fehérjefogyasztás alacsony, a zsír a csonthéjasok magvaiból, a szénhidrátokat főleg a zöldségek, gyümölcsök adják. Keveset esznek, a napi összfogyasztás 2000 kcal alatt van.
Legközelebb Ecuadorba, Vilcabambába látogatunk el a szép öregedés receptjéért.
És még egy szép téli kaukázusi táj.
