„Mindannyian öregszünk és meghalunk, csak az különbözik, hogy mennyi időnk maradt még, hogy elmondjuk, amit szeretnénk”
Danny Boyle
John Robbins nem keserít el bennünket azzal, hogy „jó-jó, de a legöregebb népek a civilizáció átkaitól távol eső helyeken élnek”, hanem ad némi támpontot arra, hogyan kísérletezzünk a hosszú, boldog élettel.
Lássuk javaslatait!
„Figyeljünk oda, mit eszünk. Győződjünk meg róla, hogy az természetes, teljes értékű, és összhangban van testi és lelki szükségleteinkkel.
Kevés húst együnk, vagy egyáltalán ne. A fehérjék szójából, más babfélékből, borsóból, egész gabonából, mogyorófélékből szerezzük be.
Organikus ételeket vegyünk és együnk. Ha módunkban áll, termesszünk bio élelmiszert. Ha tudunk, ültessünk a nyár végén is, így egész télen friss zöldségünk lesz.
Lassan együnk, és rágjunk alaposan, hogy jól emésszünk. Ne együk tele magunkat, jusson eszünkbe, hogy a szervezetnek húsz percre van szüksége ahhoz, hogy megállapítsa, mennyire van tele a gyomor – hagyjunk időt neki.
Stresszoldók helyett gyalogoljunk a hegyekben, jógázzunk vagy biciklizzünk odakint,de akár egy szobabicikli is megteszi az ablak mellett.
Találjunk társaságot a gyalogláshoz, a sétához, a tánchoz, a munkához, a sporthoz, a kocogáshoz, az úszáshoz, a teniszhez és a táborozáshoz.
Szakítsunk időt a fiatalokra! Olvassunk nekik, öleljük meg őket, játsszunk velük. Táplálkozzunk a csodáikból.
Szakítsunk időt az idősekre! Barátkozzunk velük, tanuljunk tőlük. Keressük az idősebbek társaságát, akik a bölcsesség felé vezetnek bennünket.
Meséljünk családunknak és barátainknak azokról az emberekről és azokról az eseményekről, melyek fontosak voltak az életünkben.
Kérjünk segítséget, amikor szükségünk van rá.
Hívjuk meg barátainkat és szeretteinket életünk fontosabb mérföldköveit megünnepelni. Meséljünk nekik a múltról, az utunkról.
Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk, és kik vagyunk. Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás. Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.
Ahelyett, hogy ajándékokat vennénk barátainknak vagy családtagjainknak, tapasztalatokat adjunk.pl. vigyük sétálni őket, takarítsunk ki, készítsünk vacsorát nekik, segítsünk a kerti munkában, szervezzünk kinti együttlétet vagy találjunk egyéb kreatív módot arra, hogy szeretetünket kifejezzük.
Olvassunk fel részleteket családtagjainknak, barátainknak kedvenc könyvünkből. Mondjuk el, hogy mit jelent a könyv számunkra.
Télen és nyáron ünnepeljük meg a napfordulókat, tavasszal és ősszel a nap-éj egyenlőségeket. Vegyük észre minden évszak sajátos szépségét.
Találjunk örömöt apró dolgokban. Harcoljunk a mítosz ellen, hogy a több mindig jobb.
Tudjuk, hol a határ. Becsüljük a vágyat egy lassúbb élet után, melyben több idő jut a kapcsolatokra, az eredményes munkára, az álmok valóra váltására. Éljünk egyszerűen, hogy mások is egyszerűen élhessenek.
Mindig jusson eszünkbe, hogy a mindennapi apró tetteink hoznak fényt a világba.
Szabaduljunk meg mindentől, ami összezavarja az életünket. Ne tartsunk semmit a lakásbna, aminek nincs haszna vagy nem szép.
Időről - időre iktassunk be médiaböjtöt. Húzzuk ki a tévét, kapcsoljuk ki a rádiót, ne olvassunk újságot és magazinokat, kapcsoljuk ki a számítógépet.
Kevesebbet hallgassunk a médiára és többet a szívünk mélyéről jövő halk hangokra.
Egy ilyen világban, amelyet átitat az erőszak, fontos, hogy tudatosítsuk saját békénk fontosságát. Egy olyan Földön, amelyet a rohanás fertőz meg, szakítsunk időt a pillanatok megmentésére. Egy olyan kultúrában, mely egyre embertelenebb, tudatosítsuk másokban szeretetünket.
Hát, ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy törekedjünk annyi bölcsesség megszerzésére, mely belátásra és a fentiek betartására ösztönöz valamennyiünket.
