„Oh, Persephoné dalosa!
Üres, komor réteken át
Eszedbe jut Szicília?”Oscar Wilde: Theokritosz (Villanella)
Palermo
Egy kellemes vacsora és egy bőséges reggeli után kirándulásunkat Szicília autonóm tartományi fővárosában, Palermóban folytattuk.
A National Geographic Szicíliáról írt zsebkönyve Palermót a „komor” jelzővel aposztrofálja: „ A komor Palermo, dombjainak amfiteátruma mögé rejtőzve az Aranykagyló (Conca d’Oro) széles sík vidékén fekszik. Menekül a túl erős fény elől, ezért hátat fordít a kikötőnek, és szépségét a kanyargó, sötét utcácskákba rejti. Maguk a palermoiak is befelé, a kivilágított templomokba menekülnek, ahová tömegével járnak, hogy rendíthetetlen hitüket kifejezzék.” Az Aranykagyló elnevezés – mint megtudtuk – a citrom- és narancsligetek aranyló színére utal. A város komorságát a sötétszürke épületek látványa okozza, melyek szürkesége a lávakő használatára is visszavezethető, no meg arra is, hogy nagyon sok épületre ráférne már a tatarozás. Időnként a II. világháborúbeli lövésnyomokra is bukkanhatunk.
A város neve a Hetedhéthatár. hu-ban megjelent cikk szerint : „A város neve a görög Panormos = csupa kikötő kifejezésből származik, amely jelzi, hogy a vaskortól kezdődően ténylegesen a természeti adottságok elégítették ki az első letelepedőket.”
Csodás látnivalói közül számomra a Capella Palatina viszi a prímet. Különleges szépségét a stílusok keveredése adja: a római–szicíliai, bizánci és arab elemek szintézise. Az 1100-as években épült három hajós kápolnát képes, bizánci jellegű, bibliai jelenetek és mozaikok díszítik. A főoltáron a Pantokrator (Áldástosztó) Krisztus alakja ragyogja be a teret. A mennyet szimbolizáló kupolán a négy evangélista alakját csodálhatjuk meg. A libanoni szentfából, a cédrusból készült mennyezet az arab világ legszebb(!) mennyezete, melyet 1140-ben alkottak. Még egy csodáról adnék hírt, a négyméteres márványból készült, II. Roger királyt ábrázoló húsvéti gyertyatartóról.
A 12. század végén helyi normann stílusban épült székesegyház az elmúlt évszázadok alatt számos átalakítást ért meg. A Hetedhéthatár cikke pontosan adja vissza a látottakat és hallottakat:„Érdemes gyönyörködni a katalán gótika stílusában készített 15. századi déli kapujában. Kupoláját klasszikus stílusban emelték a 18. században, és a templom belsejébe lépve ugyanezen korszak díszítetlen falai bizony csalódást keltőek. Mégis a 12-13. századok kiemelkedő helyi uralkodóinak hatalmas gránit és porfír – amely anyagot valószínűleg Rómából szerezhették csak be – síremlékei előtt illendő fejet hajtanunk; a jobb oldali első kápolnában (Sváb) II. Frigyes német-római császár és felesége, Aragóniai Konstanza nyugszik, mögöttük pedig II. Roger király és leányának, Altavilla Konstanzának az emlékműve található. Amit hozzátenni kívánok, az a Napóra említése, melynél a Nap besütvén, a megfelelő égövi jegyre világít 11:50-kor. A Szt. Rozália kápolna tömör ezüst, 500 kg súlyú ereklyetartója szemet gyönyörködtető alkotás. Szent Rozália a város pestistől védő szentje, akinek tiszteletére minden július 15-én az ereklyét hintóval viszik – körmenettel - a tengerig 1625.július 15. óta szakadatlanul (!)
A Városháza előtti felejthetetlen carrarai márványból készült szökőkút érdekessége, hogy Firenzébe tervezte alkotója, Francesco Camillani és „puzzle”-ként hozták Palermóba 620 darabban(!). Nem mehetünk tovább a Teatro Massimo, Operaház említése nélkül. A 3000 férőhelyes színház a Basile család szecessziós alkotása, a 3. legnagyobb operaház Európában. És még egy érdekesség, ami Szicíliában nem felejthető el: a Keresztapa c. film 3. része itt ér véget.
Íme a monumentális katedrális fotója, valamint a Capella Palatina csodálatos belső teréről készült kép:
Cefalú
Szicília Tirrén partjának fenséges magaslatán terül el a hangulatos városka. A Hetedhéthatár szerint: „Cefalú főutcája egybeesik a római decumanus-szal, s ma is két egészen eltérő jellegű negyedre osztja a várost. A hegy felőli oldalon szűk, lépcsőzetes utcák labirintusa átjárókkal, boltívekkel; a tenger felőli oldalon merőleges és szabályos utcahálózat alkotja a települést. E különbséget a városrészeket belakó két eltérő társadalmi réteg hozta létre.” Itt is megtalálhatóak a görög, arab és normann műemlékek: az impozáns felépítésű, román stílusú Dóm 1131-ből meseszerű mozaikokkal és a minden szemet vonzó Pantokrator Jézus alakjával. és több szép palota, de mégis, ami megragadott, az a város hangulata, szűk utcácskái, apró, de ízléses boltocskái. Természetesen a nyári szezonban biztosan nem sétálgathattunk volna ilyen háborítatlanul, nyugodtan nézelődve, és elmerülve a vonzó atmoszférában. Olyankor minden tömöttebb, turistásabb is. Igazi élmény, hogy a keskeny, középkori kockaköves utcákon egyszerre csak kijutunk a tengerpartra. A tengerpart Rovinjra emlékeztető halászfalu jellege festőecsetre kívánkozik.
Egy hangulatos fotó a Dómról:
A Dóm csodálatos belső tere:
Legközelebb az Eoli vagy más néven Lipari „szélszigetekre” hajózunk el.