„Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot”
Archimedes, szicílliai matematikus
Látogatás egy működő vulkánnál
Útinaplómat – a látogatás sorrendjében – a 3000 méter magasságú, fenséges Etnával, a „Hegyek hegyével” kezdem. A hegy felhőkoszorúktól övezve, mintegy félmillió évvel ezelőtt emelkedett fel az ég felé. Tiszteletet és némi rettegést ébreszt, mert bizonytalan időszakonként „dühében” lávafolyammal borítja be a környéket. A legnagyobb kitöréseit 1381-ből és 1669-ből jegyezték fel, amelyeknél Cataniát is elérte a pusztító láva. Az utolsó jelentős kitörés 1920-ban volt, de máig tapasztalhatóak a föld morgásával kísérve füstölgések és kisebb-nagyobb kitörések. Több kráter nyomai is megtalálhatók, és a láva után a föld rétegződései is megfigyelhetők.
Bár helyenként kopár a hegy, a legnagyobb részt e területen zöld növényzet borít. A kamilla, a szappanvirág, a nyárfa, a rekettye, a nyírfa és a fenyő kellemes és változatos látványt nyújt. Többféle állat is honos itt, a róka, a vadmacska, a nyúl, a menyét, a madarak közül pedig a fogoly és a vörös harkály otthona a természetvédelmi park.
A Cantoinera-ban (a helyi termékek boltja) kiváló, itt termelt növényi készítmények kápráztatnak el: az olíva, a méz, a pisztácia, a mandula és a mogyoró nemcsak az eredetileg termesztett állapotában lelhetők fel, hanem ízletes krémek és mézek formájában is. A mézek és a krémek páratlanul finomak, töményen tartalmazzák a növények íz-világát. Nekem legeslegjobban a mandarinos és pisztáciás méz ízlett, vettem is belőlük egy kis kóstolót.
Én a Silvestri krátert jártam körbe, de voltak csoportunkban vállalkozó szelleműek, akik nem elégedtek meg az 1920 méteres magassággal és felvonókkal, majd dzsippekkel feljutottak a csúcsra.
Álmaink városa: Taormina
Délután Taorminába látogattunk el, ami Szicília legnépszerűbb és egyben legdrágább városa. Páratlanul szép helyen, a Monte Taoro (Bikahegy) 397 méter magas teraszán terül el, rálátással a türkizkék tengerre. Az a kellemes meglepetés ért bennünket, hogy négycsillagos szállodánk a Naxosi öbölben (Lido di Naxos) , szemben a hegyen magasodó Taorminával helyzkedett el, így kilépve az étterem télikert-szerű részére, nap, mint nap megcsodálhattuk a látványt. Az öböl szépsége vetekszik a nápolyi öböl vagy a Cote D’Azur szépségével. Nálam ez a hely az első helyre verekedte fel magát.
Tillai Gábor: A termékeny csók nyomában című, a Hetedhéthatár internetes oldalon megjelent cikksorozatában így méltatja Taormina jelentőségét:
„Guy de Maupassant francia író egyik írásában olvastam ajánlását; ha valakinek mindössze egy napja van Szicíliára, azt töltse Taorminában, mivel itt minden megtalálható, ami jellemző e szigetre; a klíma, vegetáció, tengerpart, hegyvidék, ókori és középkori építészeti emlékek.”
Taormina 10.000 lakosú, szubtrópusi növényzetű, valóban gyönyörű város, melyet i.e. 304-ben a siculok alapítottak. A XVIII. Században jelentőségét növelte, hogy Európából neves írók, költők, művészek keresték fel: Goethe, Keats, Shelley. Főutcája, a Corso Umberto, két kapu között, a Messinai és Cataniai kapu között számtalan hangulatos, kis üzlettel örvendezteti meg az oda látogatókat. Az üzletek sorát kis kávézók, bárok, fagylaltozók színesítik, még októberben is hömpölygő turistaáradattal.
Görög színház
A legfontosabb látnivaló természetesen a sok festőt, köztük Csontváryt is megihlető görög színház. Lenyűgöző az elhelyezkedése az Etnával és a tengerrel a háttérben. Jász Attila: Miért Szicília? c. interneten megjelent írásában így ír erről: „A görög színház romjainak Csontváry által megfestett változatát csak „ott” értem meg igazán, a színeket, hogy mennyire valóságosak.” A látvány ihlette Mark Knopflert, a Dire Straits énekesét a „Lights of Taormina” c. számának megírására. A színpad közepét az 1500-as években leomlasztotta egy földrengés, melyet 1884-ben rekonstruáltak. Az idén megtartott G7 konferencia miatt fehér műanyag székek csúfították el egy kicsit a mai napig egyedülálló látványt. Helyi idegenvetőnk elmondta, hogy a színházba annak idején csak szabad születésű, férfiak látogathatták. Egy város lakosai számának megállapításánál a színházi ülőhelyeknek igen nagy szerep jutott: az ülőhelyek számát néggyel megszorozták, gondolva a színházba nem járó nőkre, idősekre és gyermekekre.
Néhány kép közlése mellett, remélhetőleg igazi élményt jelent majd az említett Mark Knopfler zenéje által kísért Taorminát bemutató videó, mely bejárja az összes látnivalót, bizonyítva, hogy lelkesedésem nem alaptalan:
