“A siker különbözteti meg a látomást a felelőtlenségtől”
Paul Newman
Mára már igazi kedvtelésemmé vált, hogy olyan könyveket olvasok, melyek általam kedvelt, nagyra tartott személyek valódi arcát mutatja meg.
Paul Newman: “Egy hétköznapi ember különleges élete” c. könyv interjúkból építkezve rajzolja meg a színész-rendező portréját - sok barát, színésztárs, rendező visszaemlékezéseivel árnyalva.
Hölgyolvasóm közül ki ne időzött volna el a páratlanul szép kék szempáron, a férfias arcélen, a kidolgozott izmokon, amikor a “Bilincs és mosoly” filmet nézte vagy amikor “Az ifjúság édes madara” esetleg “ A macska a forró bádogtetőn” filmváltozatát figyelte? Ez a jóképű színész azonban sokkal több egy szexszimbólumnál, sőt - mint megtudjuk - egyáltalán nem is volt az. Példátlannak mondható, hogy egyáltalán nincs eltelve saját nagyságától, sőt le is kicsinyli színészi teljesítményeit. John Huston mondta róla: “Paul és Jack Nicholson filmcsillagként , meglehet, egy szinten vannak, de egy egészen más épületben.”
Milyen ember volt hát Paul Newman? Valljanak a kötet sorai!
A gyermekkor
Az ohioi Shaket Heights városban született 1925-ben. Apja - bátyjával együtt - a Newman-Stern Sportszercég tulajdonosa volt. Jómódban nevelkedett egy évvel idősebb bátyjával együtt.
Apjáról: “Apám zsigerből erkölcsös és szívből boldogtalan ember volt… Ma már olyan a szememben, mint egy mókás kis paprikajancsi, aki egyfolytában másoknak bohóckodik - pont ahogyan én.” Nem volt mély kapcsolata vele: “Feladta, hogy példát mutasson nekem, talán mert érezte, kudarcot vallott.”
Anyjáról: “Anyám bezzeg csak katoliczmusának véres kardját látta bennem, amelyet körbehordozhatott apám zsidó familiája előtt…Olyan voltam neki, mint kutyuskái. Olthatatlan vágya hogy kiöntse érzelmeit, nemcsak megfojtották mindazokat, akikre rázúdította ezeket az áradatokat, de még csak nem is volt közük hozzá. “
Arthur Newman öccséről: “Paul tele volt energiával, céltudatossággal és lelményességgel….Szinte belevésődött az önállóság. És mi lett belőle: világsiker.”
Paul saját magáról: “Tudomásom szerint soha senkitől nem kaptam érzelmi támaszt.” “Sosem értettem, hogyan történhetett, hogy egyetlen mentor sem akadt utamba. Apámról ragadt rám némi erkölcsi érzék, anyámról legfeljebb pár rúzsfolt.”
Kamaszkorában kínosan visszahúzódó volt, a sportokban - biciklizés, hokizás kiemelkedő, de tanulásban nem jeleskedett. “Biztosra veszem, hogy kezdettől fogva tanulási zavaraim voltak, a mai napig nem tudok rendesen olvasni. Ami azt illeti, a forgatókönyvek biflázása is komoly gondot okoz.” MInél előbb függetlenedni akart. 13 évesen már iskola után dolgozott.
Kis termete miatt csúfolták. Úgy érezte, hogy jelentéktelen. “Én nem születtem semmire. Nem voltam szívtipró. Nem voltam sportoló. Nem voltam jó tanuló.Nem voltam vezérürü. MIndent ahhoz mértem, ami nem vagyok, nem ahhoz, aki vagyok.” Zsidósága végett is piszkálták, javasolták neki a névváltoztatást. “De nagyobb kihívásnak éreztem, ha megtartani a nevemet, inkább a mellkasomra tűzöm, akár egy jelvényt.”
Katonaság
Pilóta akart lenni, de színvaksága miatt, no meg azért, mert nem boldogult a számítási műveletekkel, rádióstiszt lett. A II. világháború alatt a bevetésekig filozófiai műveket olvasott felvágásból és azért is, hogy egy kis műveltséget szedjen fel. Az ivászat-kártyázás-nőzés hármasában teltek napjai. Üzleti vénáját dicséri, hogy egy Pontiac szedánból mozgó mulatót készítettek, ami igen sikeres volt. A háborúról így emlékezik meg: “A háború nem tett mélyebb benyomást rám, mint mondjuk egy turné…Valójában még veszélyhelyzettel sem szembesültem.” Viszont nőtt 15 centit, ami jót tett az önbecsülésének.
Színészkedés
Már gyermekkorában is színészkedett, anyja óhajára. Az Ohio-i, majd Kenyon Főiskolán több drámában is szerepelt. Vallomása szerint nem a szereplést szerette, inkább a próbafolyamatot, a megfigyelést, az összecsiszolódást. “Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy amit a szanpadon ügyködöm, az lenyűgöző vagy akár csak izgalmas. BUzgón és elfogadhatóan tettem a dolgom, de nagyon tudatlan színész voltam. Inkább csak egy fiatal fickó vonzó külsővel, kimeríthetetlen energiával és erős személyiséggel.” Ironikusan hangzik, de főiskolai évei alatt legnagyobb teljesítményének az által alapított mosodát tartotta, melyet később szép pénzért értékesített.
Bob Conelly barátja szerint: “Céltudatos fószer volt, Paul mindig tudta, hogy merre tart és hogyan jut el oda.” Newman hozzáállása rendíthetetlen volt: amit eltervezett, azt végig vitte, sosem hagyta félbe.Házasságkötése az első lánnyal, akivel beszélgetni is lehetett ,, a színésztanonc Jackie Witte-val, ugyanilyen elgondolásból, az elvárásoknak megfelelően született. “Ha az ember belevág valamibe, csinálja végig rendesen… Fel sem merült bennem, hogy magam is formálhatom az életem.”
Gyermeke született egy év múlva, majd beiratkozott a Yale rendezői szakára, New Havenben. Családjával oda költözött. Sokat olvasott ógörög drámáktól a francia klasszikusokig. Azért, hogy eltarthassa családját, enciklopédiákkal házalt. 8 hónap után otthagyta a Yale-t és a New York-i Actors Studióban kezdett dolgozni. “Nem tartottam tehetségesnek magamat, mivel mindig csak másokat követtem, a magam képére formáltam a mintákat, de nem én teremtettem meg őket.”
Az első sikerek - végzetes találkozás Joanne Woodwarddal
A “Piknik” főszereplőjeként 1953-ban sikert aratott, ahol későbbi felesége, Joanne Woodward volt a partnere. Hatalmas szerelem kerekedett közöttük. “ Joanne alkotta meg szexuális lényemet. Tanítgatta, bátorította és örömét lelte a kísérletezésben.” Joanne a korszak egyik legjobb színésznője volt, nagy vonzerővel. A barát, Stewart Stern szerint: “Joanne egy olyan nő, akinek az érzelmei a pólusaiból áradnak.”
Első filmje, “Az ezüst kehely” álomgyári produkció, bukásra volt ítélve felszínessége miatt, több tanulságot is hordozott Paul számára. Magyar színész tanára, Elsa Schreiber mondta: “ Nem gondolkodol. Csak gondolod, hogy gondolkodol..” Világossá vált számára, hogy változtatnia kell színészi eszközein. “Jóképűségem egyfajta ösztöndíj volt, amellyel megúsztam a munkát. Szépen elboldogultam vele. De végre-valahára rájöttem, hogy a túléléshez ennél többre van szükségem.”
A Broadway-n a “Félelem óráiban”, majd a James Dean halála miatt megkapott “Bokszoló” c. film főszereplőjeként már megérdemelt sikert aratott.
Joanne-nal szakításokkal terhelt időszakokat él át, hiszen őrlődik felesége és “dugifelesége” között. Sokat iszik. Végül 1958-ban elválik feleségétől. Bánta, hogy három gyermekének nem magyarázta el a helyzetet.1958-ban összeházasodott Joanne-nal
Paul és Joanne
Paul újjászületett: kibújt belőle a szexuális ragadozó. Ezt Joanne-nak tulajdonította. “Korábban nyomokban sem tartalmaztam szexepilt.”Pedig már egészen fiatalon szexszimbólumnak tartották..”Ami szerintem elég mókás, tekintve, hogy ha a II. világháborúban lelőtték volna a bombázómat, és a lángok között végzem, az lett volna életem legforróbb élménye - mindössze kétszer voltam nővel előtte.”
A szép kapcsolatról így mesél az egyik interjúban: “ Csodálatos egyensúly működik köztünk. Akár a fegyverkezési verseny. Aszimmetrikus, de egyenrangú. Nála van az összes földi fegyverzet, a nehéztüzérség, nekem jutott a tengeralattjárók többsége. Valamennyi vétség, az árulások, a problémák valahogy kiegyenlítődnek és elkeverednek az évek során.”
Joanne kishitűségét saját butaságának tulajdonította: “Életem nagy részében úgy éreztem, nem vagyok igazán fontos senkinek. Borzasztóan kínos, amikor az ember rádöbben, hogy az egészet csak magának köszönheti, a saját ostobasága a hibás.” Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy nem kerülhetett olyan szári magaslatokra, mint férje. Martin Ritt rendező szuperlativuszokban beszél Joanne-ról: “Joanne a maga korának egyik legnagyobb színésznője volt. Paul pontosan tudta ezt, és egész életében húzóerőként használta. Ugyanakkor végig bűntudatot érzett, hogy belőle hatalmas filmcsillag lett, míg Joanne sosem jutott el odáig.”
Élete tragédiája első gyermeke, Scott halála
Sajnos a fia halála - életmódjának köszönhetően be volt kódolva. Számos esetben járt közel ehhez - karambolozott gyors vezetése miatt, ivott, kábítózott. Paul egyik barátja így látta ezt: “Scott sohasem tudta feldolgozni, hogy a nagy Paul Newman fia. Egyre csak Paul Newman akart lenni. Az volt a tragédia, hogy nem talált magának egy saját életpályát, amelynek semmi köze az apjáéhoz.” Newman rettenetes bűntudatot érzett: “Meglehet, sosem kellett volna színésznek állnom és filmsztárrá válnom. Sosem kellett volna piálnom. Nem kellett volna játszanom a fenegyereket.” Bár nem Joanne gyermeke volt Scott, szépen emlékezett meg róla: “Ha a tündérek tényleg az emberek közé csempészik néha saját gyermekeiket, Scott ilyen elcserélt gyerek volt.”
Színészi kiteljesedése
Szerénysége lenyűgöző: “Bárki, bármikor megkérdezte tőlem, hogyan építettem fel ezt vagy azt a szerepet, ugyanazt a választ kapta: egyszerűen követtem a rendező utasításait… Newman a szexbálvány az írók fejében született meg, én egyszerűen csak eljátszom. Olyan vagyok, akár egy könyvelő, aki minden reggel munkába megy, és eszébe sem jut, micsoda glamúros hivatása van.” Talán ennek tulajdonítható, hogy írtózott az ismertségből származó tolakodó népszerűségtől. Nem szeretett sem fotózkodni, sem autogramokat osztogatni.Egy ideig szórakoztatta, hogy Brando helyett osztogathatott ilyeneket.
A pályatársak vélekedései
Nagyra értékelték. Robert J. Wagner színész szerint: “Színészként hihetetlen izgalmasan és lenyűgözően gondolkodott. Amikor elmerült egy szerepben vagy egy figurában, egyszerűen minden érdekelte benne… Életemben nem láttam színészt, aki ilyen rohadt keményen megküzdött a céljáért, és ennyi erőt fektetett volna az eredménybe.” Stuart Rosenberg ezt a következőkkel egészíti ki: “ Pault az teszi izgalmas színésszé, hogy mindig ott forr benne a könyörtelen elszántság a győzelemre.” G. Roy Hill: “Paul hajszolja a kihívásokat. Élvezni akarja, hogy él, és ehhez szembe kell néznie a halállal: a való életben, a versenypályákon, közvetve a szerepeiben.” A versenypálya itt kiváló autóversenyzői képességére utal.
Newman, mint rendező
Első filmrendezése, a “Rachel, Rachel” Joanne főszereplésével nagyon jól sikerült rendezői debütálás. Newman kérte a stábot, hogy “bánjanak vele gyengéden. szüksége van a segítségükre. A főszereplő, Frank Corarso így méltatta Paul rendezői szereplését: “ Életemben nem láttam ennyi finomságot, hihetetlen érzékenység áradt belőle.” Shirley Rich rendező pedig még tovább cizellálta Newman rendezését: “Mindig észreveszi a halvány különbséget a legjobb és a megfelelő között. A színészek sosem felejtik el Pault, mert különleges lovagiassággal kezelte a színészválasztást.” Az í-re a pontot mégis Elia Kazan megjegyzése teszi fel: “ Hát ez a Newman príma színész, de rendezőnek még annál is jobb.”
Az alkoholizmus és a helyébe lépő autóversenyzés
Már fiatalon inni kezdett, apja “nyomdokain haladva.” Úgy magyarázta, hogy “a színjátszás érzelmi bősége, veszélye, diadalmámora nyolcvanszorosára nőtt” az italozás következtében. Három üveg whiskey vagy egy láda sör meg sem kottyant neki., egyetlen rossz napja sem volt az ivás miatt. Sajnos fiával, Scottal is ittak, “talán az egyik legszorosabb kötődésük egymáshoz a közös ivászat volt.” Joanne fogalmazta meg az alkohol, majd az ezt felváltó autóversenyzés szerepét Paul életében: “ Régebben azt hittem, Paul csak és kizárólag a részegségben talál nyugalomra. Azóta az ivást felváltotta az autóversenyzés. Sok mindent megkap tőle: lelki békét, szépséget és vigasztaló tudatot, hogy valamiben tényleg kiváló.”
Az érzelmi republikánus
Newman magát hívta így, mert nehezen tudta kimutatni érzelmeit. A könyvben több helyen jelenik meg krónikus bizonytalansága. “Gyakran felmerül bennem, micsoda szörnyű terhet jelenthet színészként leélni az életét egy magamfajta távolságtartó és érzelemszegény alaknak.” Vagy megvallva belső vivódásait: “ Egész életemben tele voltam kétségekkel. Tele voltam fájdalommal, segítségre szorultam.” Nem csoda a munkába temetkezés: “ Csak akkor tartom magam összeszedettnek, nem ezernyi apró darabra szétesve, amikor dolgozom… A színészet mindig is egyfajta menedéket jelentett, ahol felszínre hozhattam az érzelmeimet anélkül, hogy a földbe döngölnének értük.”
Az apaság
Sokszor marcangolta önmagát, különösen Scott elvesztése miatt.Apaságát kudarcnak ítélte meg, pedig Scott édesanyja, Jackie szépen nyilatkozott apai teljesítményéről: “Paul a büszke apa mintaképe volt. Nem mondanám, hogy rendszeresen kivette a részét a munkából - pelenkázás, ilyenek - de elég sokat segített.” Kételyeinek így adott hangot: “Lehettem volna következetesebb a nevelésben. Lehettem volna megértőbb a gyermekeimmel. Lehettem volna türelmesebb. Lehettem volna velük a forgatások helyett… Jó néhány dolgot csinálhattam volna jobban. De legalább annyit rosszabbul is.”
Jótékonyság
Az egyik legnagylelkűbb adakozóként tartják számon. Jövedelmező vállalkozása, a salátaöntet cége eladásából származó bevételét a “Hole in the Wall Gang” gyerektábor létesítésére ajánlotta fel.Tettét azzal indokolta: “ Bármi keveset tehet az ember azért, hogy életre szóló élményeket adjon nekik, meg kell tennie, amennyire csak erejéből telik. Minek lehet több értelme az életben?
A cikkben az embert szerettem volna bemutatni kétségeivel, vívódásaival, nem csupán a nagy formátumú színészt vagy rendezőt. A könyv mindössze öt év, 1986 és 1991 közötti interjúkból merítkezik, ekkor még életéből 17 termékeny év hátra volt.
Én a napokban “A pénz színe” c. Oscar díjjal jutalmazott filmet néztem újra. Bár 10 alkalommal jelölték e díjra, talán nem ez volt élete legjobb alakítása, de jó volt látni a profi Newmant és a bontakozó tehetségű Tom Cruise-t.
Január 26-án két év híján 100 éves lenne. Sajnos nem vált be a jóslata saját halálával kapcsolatban: “Úgy gondolom, hét vagy nyolc alkalommal fogok meghalni. És mindig kiderül majd, hogy az egész csak tréfa volt.” A filmkockák azonban örökre megőrzik személyiségét, csodás alakításait.
A You tube- on megtekinthető “A kárhozat útja” c. filmjével emlékezünk rá, melyben Tom Hanks is briliáns: