“A világ legjobb színészei azok, akik a legtöbbet érzik és a legkevesebbet mutatják”
Jean-Louis Trintignant
2022-ben is gyászolt a filmvilág és mi, nézők is. Fantasztikus ikonok hagytak itt bennünket. Szerencsére, ez a hivatás időtálló, hiszen a filmkockák akármeddig megőrzik alakításaikat.
Olyan nagyságok távoztak, - többek között - mint Godard, Irene Papas, Mylene Demongeot, Vangelis, Trintignant, Olivia Newton John vagy Kirstie Alley. Újra néztem néhány, az interneten fellelhető alkotást, hogy megtudjam, ma milyen hatást váltanak ki belőlem.
Tapasztalataimat most közzéteszem. A 4 filmtörténeti klasszis közül csupán kettőt néznék meg újra: az egyik egy vidám, kicsit naív krimitörténet ( Légy szép és tartsd a szád!) a másik az egész élet örömét és bánatát katarzissal bemutató film, a Zorba, a görög.A másik két kultfilm: a “Kifulladásig” és az “Egy férfi és egy nő” ma már kevésbé hatottak rám.
De lássuk szép sorban, miért esett a választásom ezekre a filmekre az adott filmszínész vagy rendező sok filmje közül?
A válasz igen egyszerű! Ezekre emlékszem a legjobban fiatal koromból,annak ellenére, hogy pl Godard számos más filmjét is habzsoltam egyetemista koromban.
Mylene Demongeot 87 éves korában december 1-én hunyt el. 36 film fűződik nevéhez a Francia Becsületrend lovagja kitüntetésben is részesült színésznőnek. Sokan a Fantomas filmek beli alakításáért, vagy a Három testőr Miladyjeként emlékeznek rá, vagy a nevét igazán híressé tevő Salemi boszorkányok beli szerepe miatt. Én mégis a “Légy szép és tartsd a szád!” c. vígjátékot tudom felidézni, melyben Marilyn Monroe-hoz kicsit hasonlóan egy bájos, naiv, javítóintézetből szökött árvalány alakjában láthatjuk, aki piti bűnözők közé keveredve egy hírhedt gengszter ékszerrablási történetében találja magát. Persze, ha a tapasztalatlan fiatal tolvajokat Alain Delonnak és Jean Paul Belmondónak hívják, még jobb kedvvel ringatjuk bele magunkat a kedves történetbe. Az 1958-ban készült fekete-fehér film ma is élvezhető, nekem csalódást nem okozó alkotás.
Jean- Luc Godard
Korszakos rendező. Berobbanása a filmművészetbe igazán kiváló alkotásokat hozott. Magyarországon a 70-es években Godard filmklubokban nézhettük meg filmjeit. Egyetemistaként imádtuk.Godard saját logikája, saját formavilága mentén újította meg a filmeket. A sajátos kameraállás, melyet alkalmazott, élővé varázsolja Párizs kliséit, az utcákat és a bisztrókat. Filmjeire a kiábrándultság, a lázadás a jellemző, bár 1968-as autóbalesete után inkább nehezen értelmezhető esszé filmeket alkotott.
Az első úttörő műve, az 1960-as “Kifulladásig” - félredobja a filmgyártás korábbi kicsit édeskés történet-megközelítését, kevés jelentős szereplővel kamaradráma jellegű filmet alkotott a korabeli ifjúság kiábrándultságáról, céltalanságáról - feszes dialógusokkal megtűzdelve. A szocializmus viszonyai között látott film akkor a szabadságot, a lázadást hozta el. Ma már számomra üresen csengenek ezek a mondatok a két főszereplő szájából: A lány - Faulkner egyik idézetét felhasználva, egyetértve vele, ezt kérdi a fiútól: “A bánat és a semmi közül, és a bánatot választom.Te melyiket választanád?” “Én a semmit, a mindent vagy semmit.” - volt a válasz. A filmnek az élet értelméről filozofáló mondata is meglehetősen egzisztencialista beütésű. A korszak kiemelkedő irodalmára így fogalmazza meg legnagyobb ambícióját: “Halhatatlanná lenni, ezután meghalni.”
Irene Papas
96 éves korában hunyt el a görög antik drámák hősnője: Antigone, Elektra, Odüsszeia, Yerma, Iphigeneia alakítója fantasztikus szépségű színésznő volt. A Navarrone ágyúi c. filmben tűnt fel, de igazán az 1964-ben készített “Zorba, a görög” c. filmben nyújtott alakítására emlékezünk. Kevesen tudják, hogy híres énekesnő is volt. Az ugyancsak 2022-ben elhunyt világhírű zeneszerzővel, Vangelis-szel többször is dolgozott együtt.
KIcsit térjünk vissza a Zorba c. filmben gesztusokkal is érzelmeket átadó szerepére, mely örökre beégett emlékezetünkbe. A krétai vérbosszú áldozatává váló, a helybeli férfiak vágy tárgyát képező özvegy tragédiája az ókori görög sorstragédiák XX. századi megjelenítése. Az idén 59 éves film semmit sem veszített izgalmasságából, szépségéből, az életöröm sugárzásából. Szemben a “Kifulladásig” bánatot vagy semmit választó életfelfogásával, ez az életigenlés klasszikus példája. Egy mondat Zorba szájából mindent megvilágít: “Milyen ember maga? Egy delfinnek sem tud örülni?”
Jean-Louis Trintignant
Jóképű. értelmiségi megjelenésű, visszafogott férfi. Kiváló színész és filmszínész. Megjelenése egyáltalán nem utalt arra, hogy szenvedélyes autóversenyző. Különféle karakterű szerepekben alkotott maradandót. “A halál csöndjében” spagetti westernhős, aki csupán mozdulataval játszik, egy szót sem szól. “A megalkuvó”-ban nyújtott alakítása Arany Pálma díjat ért. “A három szín: piros” Cezar díjat hozott neki. Emlékezetes a “Tűzvonalban”, a “Végre, vasárnap!”-ban és az “Előzés”-ben. De mindenek előtt az “Egy férfi és egy nő”, melynek főszerepét háromszor is eljátszotta. 1966-ban, 1986-ban az “Egy férfi és egy nő, 20 évvel később” és 2019-ban “Az élet legszebb évei” c. filmekben. Sajnos e két utóbbira nem leltem rá a neten. A trilógiában az egzotikus szépségű Anouk Aimee a partnere. a rendező Claude Lelouch. Az eredeti alkotás egy bátortalanul kibontakozó szerelem megkapó története. Ma már kicsit lassúnak találtam a cselekmény kialakulását, és az eredeti dalok magyarítása is szokatlan, de a színészi játék felejthetetlen élménnyel gazdagítja a filmtörténetet.
Vangelis csodálatos zenéjével emlékezzünk a cikkben nem említett, de 2022-ben az égi színpadon játszó művészekre!