Csak akkor van közösség, ha megjelenik a hűség. Ahol nincs hűség, ott csak csoportról beszélhetünk.
Csányi Vilmos
Van mit tanulnunk nekünk, magyaroknak, hogy széthúzás helyett higgyünk a közösség összetartó és igazi boldogságot nyújtó erejében.
Itt van pl. a dél-afrikai bantu nyelvekből származó „ubuntu” kifejezés, mely tulajdonképpen filozófia. Szemben a nyugati „én” központúsággal, „Afrika-szerte az én-t mindig is a nagyobb közösségtől elválaszthatatlan egységként definiálták.” Röviden ez annyit jelent, hogy csak akkor jó az egyénnek, ha az jó a közösség számára is. A világot fenyegető klímakatasztrófa előszobájában (sőt sokak szerint már a nappalijában) jó volna elsajátítani azt a szemléletet, hogy nemcsak egyénként létezünk a világban.
A „gunnen” (=hünön), azaz a holland nagyvonalúság sem barátunk, nem vagyunk őszintén nyitottak mások iránt. Talán csak a nagy természeti katasztrófák vagy a járvány kivétel. Sok esetben csak az önmutogatás (Milyen jó ember vagyok) vezérel bennünket abban, hogy odafigyeljünk másokra. A „gunnen” az irigység ellentéte, az „elismer” szavakkal azonosítható inkább, „bizalmi, jóságos, olykor akár önfeláldozó tettet sugall.” Egyszerű dolgokra gondoljunk pl. kedvesen útbaigazítást adni, előre engedni valakit a sorban.
Trinidadban és Tobagoban még a lazítás sem egyéni, inkább társas tevékenység. A „lime” (=lájm) azt a pihenési, kikapcsolódási formát jelenti, amikor néhány haverral együtt eszünk, iszunk, „elvagyunk”. Neve abból ered, hogy nincs jobb is annál, mint egy lime-fa alatt pihenni azokkal, akik fontosak nekünk.
A közösségi lelkületet leginkább az arab „aszabíja” (=aszabbijja) fejezi ki, mely „a csoporttudaton alapuló társadalmi szolidaritást, egyetértést és közös cél követését jelenti.” Az aszabíja nem jelent statikusságot, mert amikor a közösség már úgy érzi, nem szolgálja őket, változtathat.
A jó közösségi közérzet egyik fokmérője mások viselkedésének empatikus megértése, melyet a németek „verstehen” (=ferstéen) szóval illetnek. Ez azt a megértést jelenti, ami a másik „cipőjébe” képzeléssel egyenértékű. „Jelentheti azt is, hogy komolyan fontolóra veszed egy másik kultúra, csoport vagy vallás nézőpontját akkor is, ha gyakorlataik akár kellemetlenül nagy mértékben különböznek a tieidtől.”
Az emberi kapcsolatok nemes oldala: a gondoskodás, a kölcsönös jó szándék kinyilvánítása
Ennek is számos kifejeződése létezik világszerte. Nagyon magával ragadó az Afganisztában és Pakisztánban élő pastuk magatartáskódexe. Ez az etikai-kulturális alapon kifejlődött, önkéntesen követendő életmód-minta (pastunvali) azt tükrözi, hogy a hagyományok szerint mi módon érdemes élni. A „kódex” sok szép eszmét tartalmaz: igazságosság, önbecsülés, tolerancia. Egy negatív vonást, a bosszút most háttérbe szorítjuk, és egy szimpatikus elemével foglalkozunk, ami kevés ország sajátja: a „melamasztja”, „azaz a válogatás nélküli vendégszeretet másokkal, akár idegenekkel szemben is.” Ez a tisztelet faji, vallási vagy anyagi helyzettől függetlenül jár! A pastuk becsületbeli kérdésnek tartják a melamasztját, közmondásokban ráhagyományozzák ezt utódaikra: „a vendég isten áldása” vagy „A vendég a gazda oltalmát élvezi.” Az elidegenedett, elszigetelt életmódunkra ráférne egy kis „melamasztja”, legalább szomszédainkat, ismerőseinket tisztelhetnénk meg ezzel.
A nyugat-ausztráliai pintupik tudják, mi a jó. A „kanyininpa” (=kanjininmpa), az „ölelés” nemcsak a szerelmesek vagy a szülők és gyermekek közötti érintést jelenti, hanem az vonatkozik a „közösség időseire, akik gondoskodnak a fiatalokról… A kanyininpa metaforikus utalása – ölelni és ölelést kapni – jól illusztrálja a finom egyensúlyt, amelyre törekedni kell az egyén és a közösség között.” A társadalomban az idősek gondoskodó tanításukkal testesítik meg ezt a becsülendő értéket.
Hasonlóan mély közösségi érzés világlik ki a tamil „paszam” (=pácsám), szeretet szóból. A hindu vallás szerint „minden lelket összeköt a paszam, és a lelkek, valamint az őket összekötő paszam Pati, a legfelsőbb létező irányítása alatt állnak, így alkotnak háromszöget.” Ha nem is vagyunk hindu vallásúak, éppen ideje volna arra koncentrálnunk, ami összeköt bennünket, nem padig arra, ami elválaszt.
Egyéni örömök – módjával
Emberek vagyunk, gyarlók, tökéletlenek. Így bár a közösségi kapcsolatok ápolása nélkül boldogságunk nem lehet tökéletes, még néhány pillanatig időzzünk el az élet én-központú örömeiben.
A thai „szabaj” (=szabáj), boldog, kényelmes, elégedett életérzést jelent. A szorongásos, túlfeszített életünkben elkel egy kis lehiggadás, összeszedettség. A thai emberek bár szorgalmasan dolgoznak, fütyülnek a státuszra, több re értékelik a szabaj életet.
A franciák két kifejezésben is közreadják az élethez való viszonyulásukat: a „Joie de vivre” (=zsoá dö vivr), a túláradó életöröm tulajdonképpen életfilozófia, mely az élet minden területén megnyilvánul. Egyszerű dolgokra gondoljunk pl. egy finom reggelire, egy kreatív hobbyra, utazásra vagy Hayes szemléletesen jellemzi: „Képzeljük el Amélie-t, amint málnát eszeget az ujja hegyéről, és meg is van a tökéletes kép a joie de vivre-höz.”
A „Bon vivant” (=bon viván) a legnagyszerűbb dolgokat szerető, hedonista ember francia kifejezését mi leginkább az operett világából, a bonviván szerepkörből ismerjük. A finom pezsgő kortyolgatása csodás ruhában egy bárban vagy teraszon, vagy akár szerelmünkkel egy jacuzziban – vidám színfolt lehet életünkben. Érdemes - akár Párizsba ellátogatva – megtapasztalni az egy-egy pillanatnyi hedonikus boldogságot.
Boldogságkalauzunk most véget ért. Kívánom, hogy kik-ki merítsen a számára megvalósítható ötletekből!
