„Olykor nehéz megragadni, mi köti össze a boldog társadalmakat. Egyfajta megmagyarázhatatlan, meghatározhatatlan lelkület”
Megan C. Hayes
Az örömteli élet titkait mindig kereste és keresi az ember. Minden országban más és mást jelent, mi okoz örömet a mindennapokban. Majd látni fogjuk Hayes: „Boldogságútlevél” c. könyve alapján, hogy sok-sok tennivalónk van önismerettől a közösségi összefogáson át addig, amíg az ego-központú, hedonista, pillanatokban mérhető boldogság helyett elérjük azt a megelégedettséget, ami nem hajszol tovább bennünket a boldogságkeresésben, hanem könnyedén megtalálhatjuk azt.
A súlyos mértékben polarizált, kettészakadt, egymást becsmérlő szócsaták helyett érdemes figyelmünket a világ sokszor több nélkülözést megélő, mégis boldogabb népeire fordítani, ellesve tőlük az örömteli léthez szükséges bölcsességet.
Személyiségünk fejlesztése
A felszínes vágyak hajkurászása helyett vinnünk kellene egy kis „seny”-t (józan észt) az életünkbe. A katalánok a megfontoltságot, a becsületességet, a figyelmességet értik ezen. Amikor „a bölcsesség és az önfegyelem diadalmaskodik a kapzsiság és a kicsapongás fölött.”
A finn Sisu (= sziszu)-val, akaraterővel, bátorsággal megáldott emberek még reménytelennek tűnő helyzetekben is felül tudnak emelkedni a nehézségeken. „A „sisu”tehát azt a lekierőt idézi meg, amit krízishelyzetekben tudunk előhívni.”
Ahhoz, hogy tartalmas, és hosszú távon nekünk tetsző életet éljünk, kell a „meráki”, ami a görögök szerint szenvedéllyel végzett tevékenységet jelöl. Ez lehet bármilyen apróság is. pl. otthonunk dekorálása, egy finom lakoma készítése kedves barátunknak. Így minden pillanatot örömmel élhetünk meg.
A meráki hozzáállás elvezethet ahhoz, hogy megtaláljuk azt a valamit, japánul „ikigai”-t, ami célt ad mindennapi életünknek, „amiért érdemes reggelente felkelnünk”. Ez segíti a kiegyensúlyozott, derűs öregkor elérését is.
Sokan szeretnénk „mencs”-csé válni, mely jiddisül a tiszteletre méltó embert jelöli. „A mencs igazából jóval mélyebb, mint az anyagi javaink vagy az, hogy papíron kik vagyunk.” Azt sugallja, hogy éljünk kedvesen és jóságosan, kiváltva embertársaink tiszteletét.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül boldogulásunk esetén az „arrangiarsi”-t (= arrandzsárszi), melyet az olaszok a leleményes, magát feltaláló, kitartó emberekre használnak. „Az arrangiarsi, ha boldogságról van szó,emlékeztető, hogy az ember ösztönösen képes alkalmazkodni és boldogulni, még mostoha körülmények között is.”
Ha lelkileg már felvérteztük magunkat, a hosszú, egészséges élet megélése érdekében táplálni kell az életet, azaz meg kell őrízni az egészségünket. Ezt a kínai mandarin nyelv „Jangseng”-nek (=jangsang) nevezi. Ez a napi rutinná váló jó táplálkozást, a test energiáit egyensúlyba hozó, testtudatot fejlesztő gyakorlatokat foglalja magában pl. a tajcsi, csikung, meditáció.
Az íreknél a közjó szolgálata nélkül jó ember nem lehet valaki. A „flaithiúil” „(=flahul) bőkezűséget, adakozást, nagylelkűséget jelent. Ezt a közösség javára kell teljesíteni önkénes segítségnyújtással vagy adományozással.
Mindnyájunkra ráfér a szanszkrit „ahimsza”(=ahimszá) gyakorlása, mely minden érző lény tiszteletét jelenti, erőszakmentességet a természet összes előlényével szemben.
Egy kedvesebb, igazságosabb világhoz ilyen nemes eszmék követésével juthatunk el.
Legközelebb a közösségek és az emberi kapcsolatok világába kalauzolom el olvasóimat.
