„Róma a visszhangok, az illúziók és a vágyakozás városa”
Giotto di Bondone
És tényleg minden út Rómába vezet! A Rómával való találkozás nélkül szegényebbnek érezhetjük magunkat. Barátnőimmel négy csodálatos napot töltöttünk el ott. Bizton állíthatom, hogy Róma egy csoda: tele a gazdag történelmi múlttal és a varázslatos jövő ígéretével. De persze a történelem atmoszférája mellett a lüktető, élettel teli város hangulatos forgataga is leveszi az embert a lábáról.
Jó volt látni, hogy visszatért az élet az örök városba a szomorú járványos időszak után. Sok helyen csak lépésben hömpölyögtünk a tömeggel, a Trevi kutat és a Spanyol lépcső gyönyörű virágjait úgy szólván nem lehetett látni a népáradattól. Nem beszélve a Szent Péter tér és a Vatikáni Múzeum több ezres, fegyelmezetten sorban álló turista csoportjaitól. Mindenütt türelmes, derűs emberekbe botlottunk, ami olyan életérzéssel tölti fel az idelátogatókat, hogy az utazása utáni minden napjait is színessé varázsolja. Nincs mese a dolce vita tombol: ínycsiklandó ételek kis borocskával leöblítve vagy Aperollal kísérve színorgiába torkolló ruhaboltok kifinomult ízlésű termékekkel. minden utcán ezernyi, szépen karbantartott műemlék épület, harsogóan kék ég, tengernyi napsütéssel, utcai zenészek hangulatos muzsikája – mi kell még?
Talán néhány, idegenvezetőnktől kapott bennfentes információ kiegészíti még a palettát.
A Spanyol lépcső mitől spanyol?
Olaszul elnevezése a Scalinata di Trinitá dei Monti, a Szentháromság hegye templomhoz vezető 174 fokú lépcső. De mivel több, mint 370 éve a Spanyolország Vatikáni Nagykövetsége a lépcső alján fekvő Piazza di Spagna-n (Spanyol téren) levő palotában található, így a lépcsőt is ezért Spanyol lépcsőnek keresztelték el. Még egy nemzet osztozik a Spanyol lépcsővel kapcsolatos hírnéven: a Szentháromság hegye templomot ugyanis 1502-től francia királyok építették, így a mai napig mind a templom, mind a mellette fekvő apácazárda francia tulajdonú.
Megtudtuk, hogy a lépcső felvirágoztatására az önkormányzat nem tud pénzt áldozni, így pl. egy-egy nagy divatcég finanszírozza a díszítést. Ez azért is kézenfekvő, mert a lépcsővel szemben indul a divatcézárok utcája, ahol csak ámulunk-bámulunk a csodaszép kirakatoktól, persze az árakról megfeledkezve.
Angyalvár
Tekintélyt követelő, robusztus látványa alapján ki gondolná, hogy Hadrianus császár síremlékének épült ez a hatalmas vár i.sz. 135-139 között? A középkorban már kinézete szerinti működésre váltott: erőd lett, mely titkos alagúttal kapcsolódik a Vatikánhoz. Az avignoni fogság után pápai fellegvár lett, majd később börtön, ahol pl. Giordano Bruno is raboskodott. 1933. óta múzeum. De honnan is merhetjük nevét leginkább? Puccini: Tosca c. operája 3. felvonása helyszíneként, ahol a csodálatos Levélária elhangzik.
Pantheon
I.e. 27-ben a korabeli Róma összes istenének tiszteletére építették, majd több tűzvész után i.sz. 126-ban Hadrianus császár építette újjá. Az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotásaként tartjuk számon ma is. Tátott szájjal néztük 16 hatalmas gránit oszloppal ellátott, kazettás beton mennyezetű építményt, melynek tetején egy 9 méter átmérőjű köralakú nyíláson tekintenek be este a csillagok. 609 óta keresztény templom, ahol II. Emmanuel király is nyugszik. A bronz burkolatú tetőt 1632-ben VIII. Orbán pápa lebontatta, és ágyukat öntetett belőle, de ebből készült a Szent Péter bazilika fő oltárának baldachinja is.
Trevi kút
Nem is kellene pénzt bedobni – háttal, jobb kézzel a bal vállon át – ahhoz, hogy visszatérjünk, mert a látvány lenyűgöz. Hiába van számtalan gyönyörű szökőkút Rómában, ezt nem írja felül semmi! Az „Édes élet” Anita Ekberg-es filmjelenete még inkább retinánkba égette a szökőkút-élményt, de a valóság meghazudtolja a képzeletet. Hatalmas tömegben próbáltunk pénzérme-dobó távolságra kerülni és természetesen azt kívánni, hogy újra visszajöhessünk. Nemcsak mi akartuk a jótündértől kérni a visszatérést, mert egyik délelőtt módunk volt elcsípni azt a jelenetet, amikor rendőri védelem mellett „kipecázzák” a temérdek pénzt, ami a Város közpénzeit gazdagítja. A kút a Niccoló Polo palota előtt az Aqua Virgo vízvezeték végpontja volt, ahol i.e. 19-ben egy szűz segített megtalálni a forrást. Ez az esemény látható domborműként a kút homlokzatán. XII. Kelemen pápa az 1730-as években építtette újjá Niccolo Salvinivel a Bellini-féle reneszánsz kutat, ami barokk stílusban pompázik azóta is.
Gasztro olasz módra
Változatos ételek – frissek, finomak minden túlgondolás nélkül. Nem használnak egyszerre sok féle fűszert, és alapanyagaik is egyszerűek: paradicsom, ezerfél tészta valamelyike, bazsalikom, fokhagyma, bacon vagy pancetta, olívaolaj és jóféle húsok. Most az articsóka és a spárga szezont üdvözölhettük. Ezeket önmagunkban olívaolajban és kevés citromlében pácolva is fogyasztják, de tésztára is kerülnek. Persze az Aperol Spritz, a jó vörösbor, néha sör – kísérője volt a finomságoknak.
A fagylaltok sok-sok változatban kínálják magukat, van olyan hely, ahol 150 (!) félét kóstolhatunk. És a Venchi! Csokoládé és fagylalt orgia színhelye a Piazza di Spagna-n. ahol a falon vízesésszerűen csorog le a kellemes illatú, fantasztikus minőségű csokoládé.
És végül még egy igazi nevezetesség: a mi Gerbeaud-nkhoz hasonló kávéház a Caffé Greco. 1760. óta kávézgathatunk falai között a Via dei Condotti utcában. Isteni kávé, sok-sok süti, amit a pincérek frakkban szolgálnak fel a szeparészerűen berendezett, elegáns kávéházban.
És még nem emlékeztünk meg az ókor csodáiról! A Forum Romanum és környéke, a Colosseum leírhatatlan élmény, elképzelve hány és hány történelmi nagyság járt ott! A Victor Emmanuel emlékmű tetejéről pazar kilátás nyílik a régmúltra, ezt élőben látni kell!
Azt megígérhetjük, hogy érmebedobás ide vagy oda – visszatérünk!
És egy kis ízelítő a látnivalókról: