„Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat
S küzde nemes harcot Zrinyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szormorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz e síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább”
Kölcsey Ferenc: Munkács
Egy éve történt már, mégis szívesen emlékszem vissza a Kárpátalján eltöltött napokra. Élményeimet szeretném közzé tenni, hirdetve, hogy érdemes kirándulni e szép vidékre.
A hagyományőrzőkkel (Hagyományok Háza Baráti Kör) egy igen szép kirándulást tettünk a túlnyomórészt magyar lakta kárpátaljai városokba, falvakba. Megragadott az emberek kedvessége, magyarságuk megőrzése, a nehézségek siránkozás nélküli elviselése. Csak néhány élményemet osztom meg, hiszen oly sok információval gazdagodtam, hogy azokat feldolgozni is hosszú időt venne igénybe.
Beregszász
Sepa János múzeum igazgató beavatott bennünket a Bereg vidék múzeumának kincseibe. Többek között a történelem, a művészetek, a geodézia (ásványok) mind helyet kaptak itt, számtalan tárgy és fotó idézi fel a környék történetét. A város nevezetes szülötteiről: Báthy Anna opera énekesnőről és Fedák Sári színésznőről is sokat hallottunk. Ide idézzük alakjaikat.
Báthy Anna (1901-1962) Kossuth díjas, kiváló művész, szoprán hangú operaénekesnő, aki 30 éven át a budapesti Operaház tagja volt. Az Aida, az Álarcosbál, az Anyegin női főszerepeivel kiemelkedőt alkotott, de Wagner, Puccini és Strauss művek főszerepei is fémjelzik pályáját.
Fedák Sári (1879-1955)- sokak által ismert, temperamentumos kiváló táncos primadonna volt, akit a sors jó humorérzékkel, de nem túl erős énekhanggal áldott meg. Mivel hat nyelven beszélt, Berlinben, Bécsen, Londonban, Párizsban is fellépett, sőt Amerikában is. A Bob hercegben, a János vitézben (Ő volt Kukorica Jancsi) fergeteges sikere volt. Erotikus kisugárzása és csapongó életmódja miatt nem véletlen, hogy a rabló ultiban az egyik, 64-szeres kontrázást „fedáksárinak” nevezik. A Magyar Színházban, a Vígszínházban és a Király Színházban is játszott.
Bár nem a város szülötte, hanem Bilkéé, Sepa János igazgató úr összegyűjtötte az 1920-as évek egyik csodájának tartott, Fircák Iván „Kroton” erőművésznek a relikviáit. Kroton a világ legerősebb emberének számított. Egy cirkuszi produkcióban 20 emberrel a vállán ( kb. 1800 kg!) érkezett a színpadra. Egy német autószalonban fogadásként egy autót felemelt és kivitt az üzletből, amivel utána meg is ajándékozták. Puszta kézzel bikaviadalon bikát győzött le, de harcolt oroszlánokkal és tigrisekkel is. 1928-ban az angol királynő adta neki a Kroton, a legyőzhetetlen címet, amikor legyőzte a szuper nehézsúlyú angol bajnokot. A királynőtől egy különleges övet és egy gazdagon díszített római kori sisakot (Cassist) kapott, mely a Múzeum egyik ékessége.
Munkács
A várról a történelemkönyveink sok mindenről megemlékeznek, de például a börtönben fogva tartott Kazinczy celláját legalább kívülről megnézni felemelő élmény, ugyanígy látni azt a várkutat, amelyen keresztül a Latorca patakig üzenni lehetett palackban. Itt hallottam arról is először, hogy Báthory Zsófia kincse valahol itt van elrejtve a várban, eddig még fel nem talált helyen. A vár történelme végig kíséri a magyar történelmet, hiszen már Szent István korában is létezett, falait először ő erősítette meg. A vár igen jelentős volt a török korban, majd a Rákóczi szabadságharc idején. Ami számomra igen feltűnő volt, hogy sok ukrán szót is lehetett hallani ott jártunkkor, nemcsak a magyar anyanyelvűek látogatják a méltóan szép állapotban helyreállított várat. Itt hallottuk azt is, hogy a közelben levő Lovacska dombról és nem a Vereckei hágóról festette Feszty Árpád híres-nevezetes körképét.
Páva-gála Visken
Zivataros, sárdagasztós időben vettünk részt Visken a népzenei és néptánc tábor zárásaként megrendezett Páva Gálán, ahol jó hangulatban mutatták be tudásukat a népes közönségnek a néptáncosok és énekesek. Sajnos nem tudtuk végig követni a műsort, csupán ízelítőt kaptunk. Meghallgattuk például a Zamárdiból érkező női kórust, láttunk helybéli néptáncosokat, és tanúi lehettünk Szalonna (Pál István) bandájának zajos sikerének. Miért éppen Visk adott helyet az eseménynek. A koronavárosok évente rendeznek hasonló találkozókat. Amint azt a Telepaks híradásából megtudtuk, Paks testvérvárosként már 10. alkalommal vesz részt e találkozón. A Paksi hírnök így ír erről:
"Károly Róbert király 1329-ben emelt koronavárosi rangra öt települést – Huszt, Técső, Hosszúmező, Máramarossziget, Visk – a döntés adókedvezményekkel és egyéb előnyökkel járt a települések számára akkoriban. A történelem során ez az öt város elszakadt egymástól: két település Ukrajna, három Románia területére került. A Máramarosi Koronavárosok Találkozóját tíz éve rendezik meg, azért, hogy kifejezzék összetartozásukat, emlékezzenek a múltra és megismerjék egymás kultúráját.”
Nagy örömünkre szolgált, hogy mi is ott lehettünk az eseményen. Ezért idézzük fel Szalonnáék egyik siker koncertjének felvételét:
És egy szép helyszínen készített fotó a munkácsi várról:
