„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb”
Szophoklesz: Antigone
Piazza Armerina – Villa Romana
Ez az idézet juthat eszünkbe, ha eljutunk a Piazza Armerina melletti Villa Romana del Casale-ba. A XII. században egy árvíz sárral temette be a települést, és a Villa Romana romjai csak a XIX. századbeli (!) ásatások után bukkantak ki. A csodálatos helyreállítás azonban csak 2012-ben fejeződött be az Európai Unió által finanszírozott 14 millió Euróból. Évente 400.000 turista látogat el ide, így az éves bevétel eléri a 2.5 millió Eurót, ami azt jelenti, hogy két éven belül már nyereséget termel a beruházás. De nem ezért vagyunk lelkesek, hanem azért, mert az ókor egy felejthetetlen emlékezetű tablója tárul elénk a padló- és fali-mozaikokból.
A villát feltehetőleg Procubus kormányzó megbízásából építették i.u. 315-ben. Kétféle funkciót szolgált: az Otium-ot, azaz a pihenést - fürdőjével, a vadászat, a játékok, a zene kibontakozására szolgáló helyiségeivel és a Negotium-ot, azaz az üzletet. A helyiségek funkcióját ábrázoló jelentekből tudjuk nyomon követni, hogyan is élt egy jómódú család akkortájt.
120 millió darab, 4-6mm nagyságú mozaikkockát használtak fel az 50 teremben. És ami csodálatos, a helyreállítás következtében szinte eredeti pompájában áll elénk a villa. Az első, amit szemügyre vettünk a fürdő. Szemünk-szánk elállt a csodálkozástól, hogy mi mindent ismertek és használtak már: volt padlófűtés, szauna, un. kenőterem, ahol rabszolgák leradírozták és masszírozták a bőrt, Tepidárium (langyos levegőjű pihenőhelyiség), Frigidárium (a szauna után hideg levegőjű helyiség). Ismerték a latrinát és természetesen a vízvezetéket. Az összes szoba a belső udvarról kapta a fényt. A rabszolgák termei egyszerűbb, geometrikus mintákkal voltak díszítve. A vendégszobák már szebben díszítettek, freskók is találhatóak a falakon a padlómozaikok mellett. A mozaikok a nappalikban vadászjelenteket ábrázoltak, szinte fotójaként a napi vadászatnak. A 66 m hosszú, un. nagyvadászat folyosója volt az üzlet színtere, szökőkút, medence is található volt itt. Mindenütt afrikai és ázsiai állatok, melyeket a mozaikok tanúsága szerint is a provinciákból vittek Rómába cirkuszi és gladiátorjátékokra.
Igen emlékezetes volt a „10 bikinis lány” mozaikjának szemrevételezése. Természetesen a lányok nem bikini-fürdőruhát viseltek, hanem sportolók, akik a római időkben ilyen kétrészes ruházatban mérkőztek egymással. A Herculesnek szentelt ebédlő a lakomák mellett a symposium, a kultúráról, a művészetekről és a filozófiáról folytatott beszélgetések színtere. A gyermekek lakórésze játékos módon, időnként parodisztikusan idézi a felnőtt vadászat eseményeit színpompás mozaikokkal.
Több órát el lehet itt tölteni, mert a Villa Romana hatalmas épület és szinte minden része bebarangolható. Olyan, mintha egy időgéppel visszaröppentünk volna a múltba. Akár magyarázat nélkül is követhető az antik élet minden eseménye, mert a mozaikok képregényszerűen „mesélnek”. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, ami sokkal jobb volt, mint egy történelemóra.
Íme a bikinis lányok fotója:
Caltagirone
Délután Caltagirone városába mentünk, a kerámiák városába. Neve a Calad giran (vázák vára) arab elnevezésből alakult ki. Már a középkorban is híres város volt, 93 templomából ma 37 működik (!) Az egész várost kerámiák díszítik, az utcaköveket, a hidakat, a mellvédeket. A leghíresebb a 142 fokú lépcső a Scalinate, melyet 1608-ban építettek, és a Dómot és a Szenátori palotát köti össze, mely most színházként működik. Ennek a lépcsőnek mindenegyes foka majolikával van fedve. Nagyon szép kis boltokban lehet értékes kerámiákat vásárolni, de önmagában a kisváros kinézete és hangulata a lépten-nyomon utunkba kerülő kerámia- díszítés miatt is megkapó és emlékezetes.
Egy fotóval érzékeltetni kívánom a hangulatot :
Legközelebb a Keresztapa nyomán barangolunk egy kicsit.