„Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, mint amennyi az általa kiszorított víz súlya”
Archimedes
Siracusa
Ez a mondókaszerűen minden ember által ismert mondat, a felhajtó erő törvényének egyszerű megfogalmazása, amit Siracusa szülötte, Archimedes fedezett fel. A természettudós „feltalálta a katapultot, tükrök segítségével felgyújtotta a Siracusát támadó római hajókat, az arkhimédészi csavarral pedig vízemelő gépezetet hozott létre és neki tulajdonítják a világ első búvárruháját is.”(offorever blog) A város Cicero szerint a legszebb görög város, és ez így is van. A korinthoszi görögök alapították, 5 városrésze van, egy közülük a „Fürj-szigeten”, Ortigián. A Neapolis nevű városrészen találhatók a régészeti területek: A görög színház, a kőbányák, Dionysos füle, a római amfiteátrum, Hieron oltára, míg az Ortigia-n a Dómot látogattuk meg.
Mi a megtekintést Carmine nevű helyi idegenvezetőnkkel Neapolisban kezdtük meg. Fantasztikus volt a II. Hieron oltár romja, mely 200 méter hosszú, az egész görög világ legszebb oltára az i.e III. századból. Még romos állapotában is impozáns, el tudjuk képzelni a Zeusz kultusz lezajlását, melyre szeptemberben került sor, három napon át napi 100 ökröt áldoztak fel az istennek. Okos módon az ökröknek csak a nem elfogyasztható részét égették el, a többit a nép lakomájaként tálalták fel.
A görög színház – a Taorminaihoz hasonlóan – régi pompájában tündököl. Carmine beszélt a görög színházi előadások jellemzőiről: a kerek színpadi részen a kórus helyezkedett el, melynek feladata az volt, hogy bevezesse a jeleneteket, beszéljen az erőszakos cselekedetekről. A színház feladata akkortájt nem a szórakoztatás, hanem a tanítás volt: megtanították a nézőknek, hogy hogyan kezeljék az életünkben megbúvó sötét erőket. Ezért extrém helyzeteket ábrázoltak, ahol jól meg tudták mutatni az ok-okozat összefüggéseit. A másik cél, vallási jellegű volt, a megtisztulás, a katharzis átélése. A színházat a rómaiak is használták, de ők a tragédiákat inkább olvasták, a színház a gladiátorküzdelmek színhelye volt. Az amfiteátrum megépülése után már csak vízi előadásokra használták. A kereszténység győzelme után eltűnt a színház jelentősége, és csak 1914. óta használják újra színi célokra: májusban és júniusban tragédiákat adnak itt elő.
A római amfiteátrum sajnos már csak egyharmad részben látható, romos állapotban. Közepén egy medence és egy ciszterna helyezkedik el, mert e helyszínen vadállatok pl. oroszlán, krokodil, víziló, strucc viadalok voltak. Ezen állatokat az afrikai provinciákról hozták.
Igen érdekes volt a Dionysos fülének meglátogatása. Ez a kőbányáknál található 23 méter magas és 65 méter hosszú, mesterséges barlang, mely a belső fül labirintusához hasonlít. Többféle feltételezés is napvilágot látott e rejtélyes barlanggal kapcsolatban: Volt, aki börtönnek vélte, ahol a rabok összeesküvéseit lehetett kihallgatni a jó akusztika miatt, volt, aki a színház erősítő dobozának tekintette, de ez a szintkülönbség miatt nem lehetséges. Legvalószínűbb azonban, hogy csak egy egyszerű kőfejtés eredménye, mert a fejtés a görög vízvezeték nyomán labirintusszerűen haladt. Az akusztika tényleg páratlan volt, a belépő csoportok saját nemzetiségük dalait szólaltatták meg, és úgy hangzott, mint egy hangversenyteremben. MI a „Tavaszi szél vizet áraszt” című, Freddie Mercury által is elénekelt csodálatos népdalt „tűztük műsorunkra.” Nekünk legalább is tetszett.
Az Ortigia szigeten, a Piazza Minerva-n, a Dómot tekintettük meg. Az egyedülálló mészkő ókori templom is meg van, felfelé törő, karcsú 14 db, nem monolit oszlopával a Karthago feletti győzelmet ünnepli. Jól látható, hogy az évszázadok során sorsa mennyit változott: az arabok mecsetté alakították, a normannok kereszténnyé tették és ablakokat tettek bele, a padlózat a katalán időszakot mutatja, a reneszánsz idők új tetővel ajándékozták meg, míg a barokk korban egy kápolna épült hozzá és egy stílusos oltár is teljesebbé tette.
Noto
A szép kis barokk város egységes arculata lenyűgöző. Ez annak köszönhető, hogy az 1693.-as földrengés után a városatyák egy új, eszményi várost képzeltek el. Az utcák három fő párhuzamos közlekedési útvonal mellé rendeződnek, amelyek a három feudális rendet képviselik. Nagyon tetszett a II. Bourbon Ferdinánd által 1837-ben építetett királyi kapu, melyet a rossz nyelvek szerint egy nemes asszony szeretője tiszteletére emeltetett. A jelképek: a pelikán - az áldozat, a torony - az erő, és a kutya - a hűség jelképe. A Katedrális ovális szerkezetű, 12 oszlopát apostolok díszítik, és falairól a késő barokk nem harsány színei köszönnek ránk pl. a bourbon kék. A XV. században készült carrarai márvány Madonna a firenzei Brunneleschi híres szobrászművész egyik tanítványának alkotása. Ezek mellett a Városháza, a Nicolasi palota, az Assisi Szt. Ferenc reneszánsz templom is érdemes a megtekintésre. Engem azonban elsősorban a város hangulata fogott meg, mert ebben a kimódolt rendezettségben, a kicsit színpadias városképet megtölti élettel a kis boltok sokasága, a kovácsoltvas balkonokon lefutó pazar virágok látványa, és a jövő-menő emberek forgataga.
Búcsúzzunk a városoktól egy-egy szép felvétellel:
Legközelebb Piazza Armerinába, a csodálatos mozaikok világába és Caltagirone-be látogatunk el, mely arról híres, hogy az utcákat kerámiák díszítik.