„A világlátás nagy nevelőiskola; nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiirtja az előítéleteket.”
Bengt Danielsson
Nem büszkélkedhetek 30 napos, teljes magányban és befelé fordulásban eltöltött zarándokút megtételével. Az én Caminom 5 napos, csomagcipelés-mentes, puha ágyban átaludt vándorútnak mondható, amelyet édesanyám emlékének szentelve, lányommal jártam végig mindössze 120 kilométeren.
Mentségül szolgálhat, hogy akkoriban nem volt elegendő időm a hosszú út megtételére, és nem voltam biztos abban, hogy 800 kilométer gyaloglást kibírnék.
Közreadom az útközben, délutánonként, a megtett szakaszok után írt naplóm részleteit. Remélem, hangulatában visszaadja a megtapasztaltakat.
Május 18. – Santiago, majd Rectoral de Goian, érkezés az első szakasz színhelyére.
Megérkezésünk után egy kedves, csak spanyolul beszélni tudó középkorú úr társaságában autóztunk első „remete” szálláshelyünkre. Egy füves, kicsit tehénillatú, rusztikus házhoz vezetett utunk egy helyreállított paplakhoz. Javier, a ház gazdája fogadott bennünket és némi gyereksírás, amely – általunk nem látott – kisgyermekétől származott. Javier visszafogott, kopaszra nyírt 30-35 év közötti fiatalember volt, akiről csak később derült ki, hogy visszafogottságának oka feltehetőleg hallásproblémájának tudható be, a „piercingek” kis hallókészülékek voltak a fülében.
Nagyon tetszett a ház, kőből épült, magas belsőterű, természetesen fagerendás, a falak nem meszeltek vagy festettek, mindenütt látszott a kő maga. A bútorzat jól illeszkedett a ház külsejéhez, kellemes nagy fotelekben fogyaszthattuk el a jó, házi vörösbort és érett (nem kicsit büdös) sajtot, olívával, és fantasztikusan ropogós kenyérrel. Kellemes délutánt töltöttünk el, készítve gyomrunkat a vacsorára. A vacsora pazar volt, spárga besamelles, sajtos mártásban, leveles tésztában sütve, majd isteni fehérhúsú hal, házi sajtból készült fagyi, összepasszírozott málnával megbolondítva. Persze egy jó kis borocska este sem hiányozhatott, emelve jókedvű várakozásunkat a másnapi, elsőnapi túra előtt.
Május 19. szombat: Sarria – első túranap
21 kilométeres elsőnapi túránk startjához autózva jutottunk el. Utunk egyik legszebb részét tettük meg aznap, változatos tájakon fel- és le. Különleges virágokkal tarkított erdei utakon, patakmedrekben, időnként tehenek társaságában haladtunk. Ami meglepő volt, hogy szinte már első lépéseink megtételekor szemünkbe ötlött egy erdei Coca Cola automata, hiába menekülünk a civilizáció elől, az amerikai jellegzetességek mindig utunkba kerülnek. Időnként velünk társalgásba kezdő zarándokokkal meneteltünk, így ismertük meg Chris-t, a jó karban levő, szimpatikus 61 éves amerikai irodalomtanárt, aki jelenleg Columbia – szépnek mondott tengerpartján él ugyancsak szépnek mondott feleségével. A kíváncsiság hajtotta és az erőpróbatétel ide, a világ másik részébe.
Társalogtunk egy glasgow-i – félig spanyol – fiúval is, aki aznap már 34 kilométert tett meg, befáslizott lábbal, kicsit fáradtan, de nem mondott le az aznapi penzumról.
A tervezettnél hamarabb értünk második szálláshelyünkre, Portomarinba, de előtte még bőrig áztunk, kis jégesővel tűzdelve. A szálláshelyen Mario és Enrique szívélyesen fogadott és egy „canine”-ban, azaz egy faházban éjszakáztunk. A ház kicsike volt, főleg a zuhany, ahová jószerivel csak befurakodni lehetett, és vigyáz állásban zuhanyozni. A délután hátralevő részét olvasgatással töltöttük az elmaradhatatlan vörösbor és olíva társaságában. Egy réten áthaladva közelíthettük meg a vacsora színhelyét. Itt – meglepetésünkre találkoztunk azzal a négy főből álló amerikai társasággal, akik az első éjszaka helyszínén is ott voltak, de akkor még nem váltottunk szót velük. Érdekes, szívélyes emberek voltak 55-69 év közötti életkorral. A férfi nyugdíjazott pilóta volt, de leginkább felesége bűvölt el bennünket, aki számítógépén megmutatta, hogy milyen művészi tortákat készít. Még azóta sem láttam sem az interneten, sem a TV adásokban hasonló szépségű, élethűen kivitelezett tortákat. Sokat beszélgettünk, megtudtuk, hogy Shirley Mac Laine: „Camino – A lélek utazása” c. könyve indította útra őket. A vacsora elköltése után jóleső pihenéssel készítettük fel magunkat a következő gyalog-napra.
