„Az igazi béke (...) nem pusztán a háború hiánya. Az igazi béke a háború valószínűtlensége”
Yuval Noah Harari
Én is karácsonyra készülök, a lázas sürgés-forgás időszakában néha megpihenek, ráhangolódásként filmeket nézek. A Médiaklikk oldalán akadtam rá az „Örök tél” c. filmre, melyet Gere Marina sikere után mindenképpen látni akartam. Bár egyáltalán nem karácsonyi film, de azzá teszi az a felismerés, amikor ráébredünk, milyen jó is nekünk. Hálát adhatunk azért, hogy ma Magyarországon senki nincs olyan kiszolgáltatott, embertelen, reménytelen helyzetben, mint például a II. világháború idején malenkij robotra hurcolt emberek voltak. A Gupvi-láger, a Donyec-medencében a kollektív bűnösség szimbóluma volt, ahol – jóvátételként – dolgozni kényszerült 250.000 sváb személy, főként nő, akiket 3 hetes mezőgazdasági munka címén vagoníroztak be, és vittek el több ezer kilométerre hazájuktól.
A szűkszavú, sötét képek mértéktartóan ábrázolják az emberhez nem méltó körülményeket, a kilátástalanságot. Az alkotók nem giccsesítik el a szenvedést: csak utalás van a nemi erőszakra, finoman van érzékeltetve a kölcsönös kapcsolatok érdekrendszere. A Biblia lapjainak cigarettapapírként való használata szimbolizálja, hogy csak magukra számíthatnak az összezárt emberek, a Jóisten segítsége nélkül. Női szempontból, empatikusan hozza elénk a film a borzalmak és a túlélés kicsi esélyének közepette a hétköznapi életet az örök hó fogságában. A megtörtént eseményeken alapuló novella (Havasi János: Lánykák, az idő eljárt) filmre vitele hitelesen mutatja be a legiszonyúbb körülmények közötti élni- és szeretni akarást.
A főszereplő, Irén, akit egy Baranya megyei faluból vittek el, próbál ember maradni, segítve a nála elesettebb, fiatal néma lányt, aki saját lányára emlékezteti – akár élete veszélyeztetésével. Kislánya és családja újralátása érdekében megkísérli önmaga túlélését előtérbe helyezni. Ehhez Rajmund, a megkeseredett munkafelügyelő túlélési taktikáit igyekszik elsajátítani. Rajmund megvilágítja, hogy itt az álmokat el kell felejteni. Élni kell a mában, lelkileg töltekezni, nem gondolva az otthon-maradottakra, mert akkor nagyobb az esély arra, hogy nem törik össze az ember.
Gera Marina egy interjúban így nyilatkozott karakteréről: „Az tetszett meg a történetben, hogy Irén karaktere nem csak egy áldozat, hanem a törékenysége egyben az ereje is, hogy úgy hallgat, hogy nem tűr.” És Gera Marina – első magyar színésznőként – Emmy díjas lett,
az USA-n kívüli TV produkciók összes létező műfajának színésznői közül! Csodálatos volt visszafogott, sokszínű játéka, szemével, mozdulataival – sokszor szavak nélkül is – kifejezte Irén gondolatait, visszaadta a borzalmak között is érzékeny, törékeny, tiszta erkölcsű, erős lényét.
Csányi Sándor végre nem macsó főhőst alakít, jól hozza a kiábrándult, megtört, az életben maradást mindenek elé helyező, ezért ügyeskedő, de szerelmével, ragaszkodásával Irénnek lelkileg segítő férfi alakját.
A rendezés (Szász Attila) a fényképezés (Nagy András) – kiváló. A finom érzékeltetés, a visszafogottság kiemelkedő filmmé teszi ezt a mozit. Az Örök tél eddig mintegy kéttucatnyi díjat gyűjtött be, így például tavaly a legjobb európai tévéfilm, a Prix Europa-díjat, de a film rendezőjét, Szász Attilát az A-kategóriás montreali filmfesztiválon is jutalmazták, illetve a Tiburon Nemzetközi Filmfesztiválon Szász és Köbli Norbert a legjobb forgatókönyvíró, Gera Marina a legjobb színésznő, Nagy András pedig a legjobb operatőr díját kapta. És most még az Emmy díj is!
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy nézze meg ezt a méltán sikeres filmet.
És egy kis előzetes: