„Ez az ember zseni, nem tudok mást mondani”
G.B Shaw Gabriel Pascalról
Tündérmese vagy az amerikai álom megvalósulása? Egy magyar származású szélhámos sikere Hollywoodban, igencsak érdekes sztori, főként akkor, ja a TIME magazin 1938-ban a pápával és Hitlerrel együtt említi a világ 10 leghíresebb emberei között. Gabriel Pascal nevét több sikeres, sőt világhírű film is jegyzi producerként és/vagy rendezőként az 1940-es években.
Nem hallottam volna róla talán sohasem, ha egyik kedves műsorom, a Retro Rádió vasárnapi újságmúzeumi kis színesei nem keltik fel az érdeklődésemet az iránt, hogy utána nézzek, kikről is olvashatok az ujsagmuzeum.hu honlapon. Júliusi születésű hírességeket kerestem és rábukkantam az 1894. július 6-án Lehel Gábor néven született kalandos életű honfitársunkra.
Molnár Gál Péter, neves publicista így aposztrofálta „az Aradon rózsabokorban született, kalandor, világfi, lébeman, szerencsevadász, életélvező, jéghátán is megélő”, később Hollywoodban híressé váló hazánkfiát.
Ki is valójában Gabriel Pascal?
Szüleiről, származásáról semmiféle információ nincs, apja, anyja ismeretlen. Ő legtöbbször magyar huszártisztként nevezte magát. 17 évesen Bécsben színészkedett, az I. világháborúban a fronton szolgált, 1930-36-ig Indiában egy spirituális mestertől tanult, Angliában – kevés sikerrel – színészkedett, majd jött a fordulópont, egy újsághír: a Metro-Goldwyn-Mayer egy millió dollárt ajánlott G.B Shaw-nak a „Pygmalion” c. darabjának megfilmesítéséért, de hiába. Gabriel Pascal ekkor színre lépett. Nem volt mit veszítenie, ezért egy pofátlan ajánlatot tett a neves írónak, hogy 1 fontért megveszi Shaw drámáinak - közte a Pygmalion-nak – a megfilmesítési jogait. Shaw a határozott fellépésű, pimasz ajánlatot elfogadta. Pascal még a film férfi főszereplőjére is ajánlatot tett a magyar származású Leslie Howard személyében.
A fondorlatos filmjog-szerzésről Takács Ferenc (Filmvilág/filmemlékezet) írásában egy még hihetetlenebb verziót ad közre: Az ajánlat megtétele előtt Pascal „tizenegynéhány évvel korábban a Riviérán ismerkedett meg az íróval, meztelen tengeri fürdőzés során egy bójába kapaszkodva tisztázták, hogy kit is tisztelhetnek egymásban. A teljesen legatyásodott és már nem igazán fiatal, negyvenen túli férfinak ( Aradon született 1894-ben á korai éveiről szinte ez az egyetlen megbízható adat) szerencséje volt: Shaw emlékezett rá, érdeklődve és barátságosan fogadta.”
Pascal azt állította, hogy egyedül ő képes „a mester színdarabjait méltó formában és a színpadi eredetihez híven filmre vinni.” És ez így is lett! A Pygmalion nagyon jól sikerült, bombaként robbant alkotás lett, köszönhetően a két főszereplőnek, Leslie Howardnak és Wendy Hillernek. De a „Barbara őrnagy”, a „Ceasar és Kleopatra” is emlékezetes filmek, sőt a Shaw halála után forgatott „Androklész és az oroszlán” is.
A Filmvilág cikke még arra is rávilágít, hogy Shaw milyen atyai gondoskodással egyengette Pascal útját, levelezéseiben „technikai és finanszírozási kérdéseit érintő megjegyzések mellett az idős barát megszívlelendő életvezetési tanácsokkal látja el kedves Gábrieljét.”
Pascalnak rögeszméjévé vált a világsikert aratott filmje után a Pygmalion musical-lé formálása. Shaw erről hallani sem akart, így az író halála után, 1950-ben bekövetkezett halála után jött el az idő Pascal számára terve megvalósításához, zeneszerzőkkel és szövegírókkal tárgyalt.
1954-ben rákban elhunyt, így nem élhette meg a My fair lady páratlan sikerét. 2717-szer tűzte műsorára egy londoni színház, majd 1964-ben George Czukor megfilmesítette és igazi világsiker lett. Az ugyancsak magyar származású Czukor „apró vizuális utalással tisztelgett a My fair lady magyar megálmodójának az emléke előtt: Higgins professzor nappalijának a falán, rögtön az ajtó mellett Gabriel Pascal bekeretezett fényképe függ.”
Bár nem tartják nevét a filmművészet legnagyobb alkotói között, kalandos, szélhámosságokkal tűzdelt életútja és néhány maradandó filmje miatt érdemes emlékezni rá. 129 éve született.
A Pygmalion mai szemmel nézve is élvezetes alkotás: