"A képet a tus, a tust az ecset, az ecsetet a csukló, a csuklót pedig a szív irányítja"
Si.tao
Amikor Kovács-Gombos Gábor alkotásairól emlékeztem meg a kapcsolódó írásomban, megígértem magamnak, hogy első feleségének, Gergácz Berta festőművésznek egy külön írást szentelek.
Sajnos, aki nem volt szerencsés abban, hogy a 80-as és 90-es években megismerje műveit, az ma már nehezen pótolható. Bízom benne, hogy jövőre - 70.születésnapja alkalmából - poszthumusz kiállítással emlékeznek meg róla, legalább a kiállítható képein keresztül.
A Patriot Kiadó 1995-ben egy szép kiállítású könyvet adott ki - telis-tele gyönyörű akvarellek, ceruza-és tusrajzok másolataival. Ezt is jó volna megismételni, mert már csak a kitartó érdeklődők juthatnak hozzá egy-egy példányhoz.
Születésnapján, március 18-án emlékezzünk erre a kiváló művészre!
Sajnálom, hogy nem találkozhattam vele. Harmonikus, érzékeny, szép nő volt. Ismerve férjét és gyermekeit - csodálatos feleség és anya lehetett.
Szerette a természetet, jó barátságban volt a köddel, az esővel, a jégvirágokkal, melyekkel
rajta keresztül én is barátkozom.
Így vall erről: "Szeretek elszöszmötölni a természetben, s jól megnézni a részleteket. Egy-egy szép kavics, vagy lepottyant falevél nekem elég. Ez lesz belőle - mutat körbe akvarelljeire." A megélt természet jelenségeiből fantázia világot teremt.
Tetszik szerénysége, egyszerűsége, hite és líraisága. Nagyon megható, hogy képein nem láthatunk semmit a rideg valóság földhözragadottságából, erőszakosságából és abból a kétségbeesésből, amit a hasonló betegséggel küzdők a világ felé kifejeznek.
Földöntúliság, harmónia árad belőle, mint egy angyallá szelídült lényből. Megmutatja, hogy a természetes valónk hívságait le lehet győzni, és felül lehet emelkedni valamennyi gyarlóságunkon.
Életútja
Nem kívánok dátumszerűen írni az interneten megtalálható, hozzá kapcsolódó adatokról. Érzékeltetni szeretném inkább azt, hogy művészete, érzékeny belső finomsága, világlátása mennyire hiányzik a mából. Amikor - akár összehasonlításként - kerestem azt, hogy volt-e a XX. század második felében, de akár ma is olyan női alkotóművész, aki nemcsak műveivel, de személyében is elvarázsol, nem találtam.
Zalaegerszegen született, a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz-és földrajz szakán tanult, majd Sopronban tanított rajzot általános iskolákban, utána pedig a Benedek Elek Óvóképző Főiskolán vizuális nevelést oktatott.
Mindig jellemezte munkáit a belső derű és harmónia, de míg első korszakában az elsuhanó világot néhány elmosódó alakkal, a külső-belső világot ablakkal, ablakrácsokkal érzékeltette, később a kínai és japán festészet és filozófia hatására légiesen finom akvarelljeit és tusrajzait a jelek, gesztusok vizuális szimbólumai jellemzik - játék a színekkel és a megfestetlen területekkel. "Az én képeimen a kihagyások - ahol a papír saját fakturája érvényesül - éppen olyan fontosak, mint amit megfestek... engem az akvarell pillanatnyisága, s a kockázat - hiszen itt nem lehet javítgatni - rabul ejt."
A befelé fordulás, a nyugalom, a szépség megfestése mellett a különféle anyagokból - tésztából, kenyérből, magszemekből, papírból, szalmából készített applikációk is megjelennek nála, melyek üzenetek az élet keletkezéséről.
Férje, Kovács Gombos Gábor így ír erről:
,,Őt nem elégítette ki az, hogy minden gondolat, probléma megragadásának, megjelenítésének művészi eszköze egy életen át az olaj, a vászon legyen. Számára a mindent körülvevő, hihetetlen mennyiségű anyag és az ősi technika annyira izgalmas volt, hogy azokban kívánt kiteljesedni. Mondhatnám, szinte fordítva alkotott: az anyagok és a formák diktáltak neki megoldásokat, szinte sugallták a mondanivalót és a kompozíciót....Neki az anyag egyszerűen megsúgta, hogy mit csináljon. Egészen közel állt a természethez. Hogy voltaképpen mi a természet, azt persze nehéz pontosan megfogalmazni, de ha fűt, fát, virágot, szelet, napot holdat, vizet, szárazat, nőt, férfit, gyereket jelent, akkor az bizonyos, hogy ezekből ő sokkal többet érzett, mint más.
Betti munkáinak egy része nem ismert, mert a jellegükből adódóan egyszerűen nem bemutathatók. Amint vitrinben helyezünk el bizonyos tárgyakat, azoknak azonnal végük van, elveszítik "töltésüket", mert csak életteli környezetben, a természetes közegükben "működnek". A lényegükhöz tartozik, hogy emberi testhez simuljanak vagy egyszerűen csak mellettünk legyenek; a tárlóban halottá válnak. Így aztán, ami az utókor számára a kiállításon bemutatható, az kizárólag a szűkebben értelmezett képzőművészeti anyag, a képek. Pedig azok Betti életének csak szeletkéi".
Méltatás
Életében is több díjjal, rangos kiállításokkal kapott jelzéseket művészetéről. Sajnos a sors élethosszát méltatlanul rövidre szabta, tehetségét viszont óriásira. Így kerek, egész életművet hagyott ránk.
Néhány méltató szóval szeretném zárni a megemlékezést.
Kisalföld 1988. Horváth Ferenc:
"Képei rendet és valami megfoghatatlan - mindannyiunk által óhajtott - tisztaságot sugároznak. Nem igazi tájképek, inkább - megfogalmazása szerint - vizuális szimbólumok.'
Ifj. Gáspárdy Tibor festőművész:
"Berta a létező legkevesebb eszközzel, vonallal és folttal, színnel tudott képet teremteni. Szinte matematikailag kifeszített kompozícióin megszólal a kimondhatatlan."
Gerencsér Tamás grafikus:
"Betti képeit leginkább a költészethez tudnám hasonlítani. Ecsetje végén mintha nem is festék lenne, hanem a líra húrjait pengetné csodálatos színeivel."
Horváth Ferenc:
"Ő elvonatkoztatott, s egymásba áttűnő pasztellszínekbe öltöztette az általa láttatni óhajtott világot. Mindegyik munkája a finom női lélek egy-egy rezdülése volt."
Születésnapján emlékezzünk a művészre, akinek alkotásaival mi is gazdagabbak lettünk.
