„A művész feladata az, hogy tanítson és szépséget adjon a világnak”
Molnár-C.Pál
Nem zárhatom le 2024-es cikkeim sorát anélkül, hogy az idén 130 éve született Molnár-C.Pálra ne emlékeznék. A nagyközönség méltatlanul keveset tud róla, pedig nagy formátumú festő volt. A Battonyán, majd Aradon tanult, Svájcban, Párizsban és Rómában több évet eltöltött művész szép pályát járt be. Családjával hatalmas szerencséje volt, mert emlékét nemcsak ők, hanem egy általuk létrehozott és aktívan működtetett lakásmúzeum is őrzi a Gellérthegy lábánál, a Ménesi út 65. szám alatt. A visszaemlékezést a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum „Apropó, Tabán” c. kiadványa segítette, koncentrálva a művész elismeréséig terjedő időszakra.
Családi titkok
Édesanyja, Jeanne Louise Contat, Svájcból a Kövér földbirtokos családnál elhelyezkedett nevelőnő, akit a földbirtokos fia, Kövér Etele teherbe ejtett. Mivel a társadalmi szokások szerint nem kelhettek egybe, Jeanne a birtok egyik alkalmazottjához, a 17 évvel idősebb, Molnár Józsefhez ment férjhez. A házasságot követő két hónapon belül, 1894. április 28-án megszületett Pál. Anyja génjeiben átadta fiának a francia-mediterrán szellemiséget, a művészetek iránti fogékonyságot.
Tanuló évek
Battonyán járt elemi iskolába. „1903-ban a meggyilkolt szerb királyi párt ábrázoló rajza jeles bizonyítványt hozott számára.” 1906-ban a „Kiszabadult paripák” c. rajza a 12 éves tehetséget mutatja. A lovakat mozgásban, több perspektívában örökíti meg. Öt elemi elvégzése után az Aradi Főreál gimnáziumban tanult tovább. Legkedvesebb tantárgya a szabadkézi rajz volt. 1913-ban a Zászlónk c. katolikus lapban első díjas pályaművet készített, melyet kritikusai elismeréssel méltattak: ceruzát és ecsetet egyaránt jól kezel, fantáziája gazdag, szorgalma „ernyedetlen.”
1915. - Mintarajziskola
Felsőfokú tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában folytatta. Ki más lett volna ennek igazgatója, mint Szinyei Merse Pál, akinek unokáit 1916 nyarán Fonyódon felügyelte. Szinyeit nem látta festés közben, mert ilyenkor elvonult a világ elől. Szinyei viszont néha instrukciókat adott a fiatal festőnövendéknek: „No, fiatal barátom fát úgy kell festeni, hogy annak a lombján egy madár átrepülhessen.” Molnár-C. Pál így emlékezik meg a mester tanácsairól: „Ezen a nyáron egy életre szóló útravalót kaptam szakmai megbecsülésből és mesterségszeretetből.”
Svájc – „ámulásaim emlékezete”
A Mintarajziskolát nem fejezte be, 1918-ban házitanítóként Svájcba, édesanyja szülőföldjére utazott. Rokonai segítségével Genfben, majd Lausanne-ban töltött egy évet. Itt készült - többek között – a „Genfi tó” c. impresszionista vonásokat hordozó festménye. Ferdinand Hodler, egy akkor divatos svájci festő hatása alól elmenekülve, remete magányba vonult, ahol első bibliai tárgyú képe megszületett.
Párizs – „ahol a legtöbbet tanultam”
A „művészetek mekkájában” először, megrendelésre, Tiziano „Jupiter és Antilope” c. képét másolta le. A Louvre-ban számos neves festő technikáját tanulmányozta, próbálgatta. „Számára ez többet jelentett, mint a Mintarajziskola diplomája.” Minden stílusirányzat, minden technika érdekelte. Pl. az „Art deco lady” és a „Három párizsi modell” a 20-as években hódító art deco irányzat jegyeit hordozza. A „Párizsi utcakép” expresszionista jellegű, hiszen a város forgataga, zsivaja a mozgalmas képből felénk áramlik, szinte bevonz bennünket a képbe. A „Miss Barbara”-ról készült festmény a gyönyörű amerikai lányról felidézi számunkra a nagy szerelmet, ami honvágya miatt nem lehetett hosszan tartó.
Budapest – újra itthon
20 festményt, 30-40 grafikát tartalmazó kiállítás a Belvedere Szalonban 1922-ben berobbantotta hazai elfogadását. Rippl Rónai, Vaszary és Márffy meghívta a Képzőművészek Új Társaságába. Ekkor alkotta a Tabánról készített kellemes hangulatú képeit. Ezekről egy későbbi, a Tabánról készítendő írásukban emlékezünk majd meg. 1926-1937 között az Est lapokban tusrajzokat tett közzé: témavilága változatos, a vallásos és ünnepi témákról, a férfi-női kapcsolatokról, a divatról, a szokásokról stb. - mindezek humorosan, szórakoztatóan és esztétikusan rajzolják meg az adott témát.
Ösztöndíj Rómába -” ahol a szépség az egyetlen tanítómester"
A Római Magyar Akadémia meghívására Rómába kapott ösztöndíjat. Csodás festmények készültek itt: „Az itáliai csacsifogat”, a „Rocca di Papa”, az „Itáliai város”. „Az angyali üdvözlet” klasszikus beállításban, de modern ábrázolásban mutatja be a bibliai történetet. „A színek vadsága szinte elképesztő, mégis harmónia és béke árad a jelentből, ahol az ég és a föld összetalálkozik.”
Végleg itthon
1931-ben megházasodott. Feleségül vett egy bécsi születésű énektanárnőt, akinek két leánya volt. Molnár-C. Pál sajátjaként szerette a lányokat. Megtelepedett a Ménesi úton, ahol 50 évig, haláláig élt és dolgozott. A szocializmus időszaka alatt elsősorban oltárképeket, freskókat készített különböző templomokban. Igy a Belvárosi plébánia templomban, a Váci bazilikában, a Városligeti Jáki kápolnában, a Kapisztrán Szent János templomban és a Belvárosi Főplébánia Templomban csodálhatók meg szebbnél- szebb művei.
Egy beteljesített életművű, kiváló művészre emlékezik – remélhetőleg még sokáig – a hálás utókor.