“A mardosó tréfa a barátságnak a mérge”
Kónyi János
Humor nélkül nem lehet élni vagy legalább is nem érdemes. A derű. a nevetés olyan energiákat szabadít fel bennünk, melyek segítik, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, ne unalmas módon pergessük napjainkat.
Az elkövetkezőkből majd kiderül, hogy lehet finoman eltölteni derűs perceket, anélkül, hogy a célpontba az általunk ismert embert helyezzük, és becsületébe gázoljunk. Ez csak akkor érthető, ha szembe állítom két humoros, színházi illetve TV-s kalandomat.
Kezdjük a kellemes élménnyel!
Hogyan értsük félre a nőket?
Már harmadszor - a szám talán mond valamit - néztem meg Csányi Sándor önálló estjét, a “Hogyan értsük félre a nőket?” címmel. Az együttélés mindennapi nehézségeiről tart görbe tükröt pl. “Érdemes- e a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több, illetve hogy mindezek ellenére miért dobban meg még a szívünk, ha belép a szobába?” 80 percen keresztül kiválóan szórakoztunk, rekeszizmunkat sem kímélve. Csányi Sándor hímsoviniszta megjegyzések nélkül, kedves humorral ábrázolja a nyolc különböző karaktert, akik mind a nőkkel való viszonyuk félreértéseit mutatják be. Dőltünk a nevetéstől, anélkül, hogy trágár vagy becsmérlő mondatok hangoztak volna el. Nem véletlen, hogy az előadások teltházasak, vonzzák a nézőket.
RTL II - “Roast “ c.műsora
Lehet nevettetni, a fonákságokról így is beszélni, és lehet úgy is, hogy a földbe döngöljük a másikat. Erre jó példa az RTL II műsorán megismételt Roast (égetés) c. műsor. Az RTL II - majmolva az amerikai TV hasonló műsorait, - kitett magáért, a szó nem éppen hízelgő értelmében. Az agresszív, másokat, különösen kollégákat ekéző, megalázó humor bennem szekunder szégyent váltott ki. Azt tudom, hogy “van az a pénz, amiért az embernek zsírosodik a haja,” de ilyen alpárian, más lelkébe belegázolva “szórakoztatni” igazán perverz módszer. Hiszen ha ma beletaposok a kollégámba, akivel gyakran fellépek, annak nem biztos, hogy őszinte lesz a továbbiakban a mosolya. Az meg nem jó játék, hogy ki a bunkóbb.
Ide idézek néhány sort a Comment:com oldalról, mely nyíltan vállalja, hogy a Roast
“Ha a Mezzo tévét és a Spektrumot is 10 éve nézted utoljára mert azóta túl mainstream, vagy ha visszasírod az Ablak c. műsort, akkor tudd hogy az alábbiakat mi is tudjuk:
1) Nem, ez nem igényes műsor.
2) Igen, itt tart a hazai televiziózás.
3) Igen, erre van igény.”
Pár sor az ominózus műsor kritikájából, ami nem a hangvételt, inkább azt nehezményezi, hogy egy-egy szivatás miért hangzik el többször:
“A Roast mint műfaj nem egy nagy megfejtés, van egy ember, akit valamiért lehet tisztelni, ha más nem azért, mekkora fasz, és ezt az embert piedesztálra emelik, majd addig szívatják a haverjai (akik egymást sem kímélik), míg meg nem unják.
“A Roast lényege, hogy úgy baszogassuk az est díszvendégét és a többi rósztoló kollégát, hogy csak akkor legyen sértődés a dologból, ha valóban rühelljük egymást, mint Hajdú Péter és Szabó Zsófi, akik minden, egymásnak címzett beszólást komolyan gondoltak, de sajnos ehhez képest nem voltak elég genyók egymással.
Az ilyen műsorok sava-borsa mégsem ez, az ünnepelt baszlatása, vagy akár az a szegmens, amikor ő visszavág, és a neki előre megírt poénokat felolvassa a súgógépről, hanem az, amikor a szívatók egymás gyalázzák
A műsort 18-as karikával sugárzó RTL elég bevállalósnak bizonyult, voltak buziviccek (konkrét személynek beszólós is) és zsidóviccek, kapott a politika is, sőt, egy néger-cigányvicc kombó is becsúszott a rengeteg káromkodás, fasz, csöcs, picsa, bazdmeg mellé.”
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy széleskörű igény mutatkozna a humor ilyen formája iránt. Az érdekes, hogy az egymást földbe döngölő humoristák saját műsoraikban nem érnek el ilyen béka feneke alatti mélységeket. Pl. Hajós András, Kovács András-Péter vagy Dombóvári István ennél finomabb eszközökkel operál. Hajdú Péter - bár műsorai színvonalával kapcsolatban lenne mondandónk, - sem vesz szájára ilyen obszcén kifejezéseket. Igaz, hogy az ez estén kipécézett Ganxta Zolee lánya még csak teenager, de néhány év múlva, ha meglátja az apját pellengérre állító műsort, amibe apja is rendesen beleállt, vajon mennyire lesz büszke rá?
Egyébként az álszentséget ott érzem, hogy az érzékenyítés jegyében nem lehet szánkra venni sem a homoszexuálisokat, sem a romákat, sem a zsidókat, humornak álcázva ugyanakkor a legsértőbb módon lehet nyilatkozni róluk.
Még szerencse, hogy a távirányító most is segítségünkre siet, ha nem fűlik a fogunk az ilyen szórakoztatáshoz, mert egyebet tenni nem tudunk, a szolgáltató ugyanis külföldön van bejegyezve.
És felvidításul, aki még nem látta volna, az interneten fent van a teljes Csányi vígjáték: