„Minden múlt a múltam”
Rakovszky Zsuzsa
Ki ne szeretne fényképeket nézegetni, emlékezve korábbi önmagára, családjára, barátaira, egy-egy önfeledt percre, élményre? Ezt a természetes kíváncsiságot tovább csigázza az MNG most nyílt fotókiállítása, melyet a Fortepan gyűjtemény 110.000 fotójából válogatott ki Virágvölgyi István kurátor csapata. Ami igazán vonzóvá teszi a tárlatot az a történelem megörökítése szabad felhasználású, családi és intézményi amatőr fotókon keresztül. A kollektív emlékezet dokumentálásának lehetünk tanúi, melyet a hitelesség, az egyszerűség, és a személyesség jellemez. Találhatunk itt felvételeket szamizdat fotóstól Erdélyről, a 70-es évek undergroundjáról, az I. világháborús fogolytábor életéről, a budapesti holocaustról, a II. világháborús szétlőtt Budapestről.
A Fortepanról
Szepessy Ákos- Tamási Miklós honlapja így ír erről:
"A Fortepan egy nemlétező archívum. Nevét a váci Forte gyártól kölcsönözte, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet. A gyűjteménynek bár neve van, épülete, vagy számlaszáma nincs, és nem is dolgozik ott senki. A Fortepan 30, vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket kerestük a képeken, gondolom”.
Két fiatal úttörő vállalkozása a 80-as évekből indult, mikor is 15 évesen lomizás közben, és a rokonoktól kapott 5000 fotó segítségével elindították két fókusszal a fotógyűjteményt. Az egyik 1956. reális megismerését célozta, a másik cél pedig a közlekedés történetének magán feltárása volt. Honlapjuk 2010. augusztus 20.-án indult, és onnantól megállás nélkül ömlöttek a filmtekercsek, melyekről digitalizált változatot készítettek. A Kultúra.hu honlapon megjelent Pallós Tamás cikk szerint három igen jelentős fénykép-hagyatékra bukkantak. Az egyik Schoch Frigyes építési vállalkozó századfordulós „kincseire”, 1000 kocka térhatású kép üveglemezre, 2 optikás kamerával, sztereóban. A másik Erdélyi Mór 660 képe, „ a Tabántól, a budai királyi palotától kezdve, Erdélyen, a Vaskapun át a vidéki kúriáig számtalan bravúros téma és fotó.”A harmadik Nagy Gyula, MÁV mérnök 560 fotója, melyen ’56 forradalmi eseményei láthatóak október 24.-től november végéig, két kamarával. Nagy erővel hatottak Tamási Miklósra a mára eltűnt városrészek pl. a Tabán megjelenítése, és a régi budai sírkert, a németvölgyi temető megörökítése, mely a Bach csomópont közelében a Novotel – Gesztenyéskert területén működött. Tamási már maga is talált 3 képen is hozzátartozókat, és kéri a közönséget, hogy próbálják segíteni a képeken található személyek beazonosítását
A kiállításról
Virágvölgyi István kurátor szerint „a Fortepan a mikro- és makrotörténelem közé ácsol hidat, átélhetővé teszi az egykor élt emberek hétköznapjait.” A mintegy 350 képet 4 életkori időszak köré csoportosítja: a gyermek, az ifjú, a felnőtt, és az időskor köré. Az átlagember szemszögéből készített fotók a társadalom sokszínűségét mutatják, a falu-város, az arisztokraták – kitaszítottak mind helyet kapnak a hol vidám, hol szomorú képeken. A kiállítás indítója egy egész falas, mozgó képsor, melyen percenként más és más portréfotók tűnnek fel egy-egy időszakból – igen érdekes nyitógondolat. 16 nagyobb történet 150 fotón elkülönítve is bemutatást nyer pl. id. Konok Tamás haditudósító humánus képei, a budapesti holocaustról fennmaradt 24 kép, a sztereófényképek, az UVATERV tervező vállalat -tűzből megmentett kópiák, a 70-es évek ifjúságának „buli-képei.”
Jó volt felfedezni gyerekkorom, ifjúságom helyszíneit, nagy- és dédszüleim ránk maradt családi képeihez hasonlóakat.– Úgy érzi a látogató, mintha a saját fotóit nézegetné. Egy nem tolakodó, intim kapcsolatba kerül – szinte családtagként – az ismeretlenekkel. Igen találó az idézett Rakovszky Zsuzsa mondat: „Minden múlt a múltam.”
A beharangozóval ajánlva a kiállítás megtekintését, zárom soraimat: