„Az ember sohase tudja, mi lesz a leglelkesebb és biztatóbb inspiratiónak a végeredménye”
Munkácsy Mihály
Mindig örülök, ha a nagyszabású kiállítások sajtótájékoztatóján részese lehetek a csodának: a kurátorok sok éves kutató munkájának gyümölcsét élvezve megtudom az adott művész egyes alkotásainak hátterét.
Így volt ez a Munkácsy Mihály nagyszabású jubileumi kiállítás esetében is. Krasznai Réka kurátor nemcsak végig vezetett a Magyarországon soha nem látott gazdagságú tárlaton, de megvilágította az egyes művek esetében más, neves festők hatásait is.
Mivel számos nagyívű és szakavatott művészettörténeti cikk jelent már meg Munkácsy művészetéről, most – a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján – nyomába eredtem az ott említett alkotások elődjeinek felkutatásának. Ezek a Munkácsy legenda születéséhez kapcsolódó, realista művekhez, ill. a zsánerképekhez kötődnek.
Jean-Francois Millet (1814-1875): Köpülő nő
Millet, normandiai parasztcsaládból származó festő, később a barbizoni iskola jeles képviselője. Realista képei miatt későbbi utódai, Van Gogh és Dali is lelkesedett érte. A paraszti munka egyhangú, nehéz oldalát mutatja meg képein, pesszimista megvilágításban. Az alakok egybeolvadnak a természettel, a színek visszafogottak és kicsit sem derűsek. Soha nem festett szalonképeket, ha portrét festett, modelljei saját családjának tagjai voltak.
Az egyszerű, kétkezi munkából élő emberek iránti megbecsülés és szeretet szoros kapcsolatot teremtett művészeti gondolkodásban Munkácsyval, akivel 1873-ban találkozott.
Millet képe ihlette Munkácsyt a „Köpülő asszony” című képének megalkotására még ugyanabban az évben. Míg Millet festményén egy fiatal parasztasszony látható, addig Munkácsy egy idős, munkában megfáradt asszony munkáját örökíti meg.
Ferdinand Heilbuth (1826-1889): Zálogház (The Mount of Piete)
A német származású, francia festő apja rabbi volt, így 1843-ig ő is vallási tanulmányokat folytatott. 1843-ban kezdett festészetet tanulni Charles Gleyre és Paul Delaroche-nál. 1852-ben először vett részt a Francia Művészeti Szalonban romantikus, történelmi tárgyú műveivel és portréival. 1868-tól tájképeket kezdett festeni -lágy színekkel. Sisley, Monet és Manet barátja lett. Manet nagy hatással volt későbbi festészetére. Szívesen festette meg az elesetteket, a kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Így született meg a „Zálogház” c. képe, melynek reménytelenséget árasztó alakjai, akik még takaróikat is eladni kényszerültek – lenyűgözte és megihlette Munkácsyt. 1874-ben megfestette hasonló című munkáját. (A Heilbuth kép elkészültének dátumát nem ismerjük)
Alfred Stevens ( 1823-1906): Amit csavargásnak hívnak (Ce qu’on appelle le vagabondage)
Stevens belga festő művészetet szerető családban nőtt fel: apja műgyűjtő, nagyszülei a Café de l’Amité brüsszeli művészeti szalon tulajdonosai voltak, két fivére is festő lett. Stevens a brüsszeli akadémián tanult, 1851-ben már három festményét bemutatták a Brüsszeli Szalonban, majd Párizsban kétszer is aranyérmet nyert.
Ő is kiváló kapcsolatokat ápolt a korszak nagyjaival: Alexandre Dumas, Eugene Delacroix, Edouard Degas, Edouard Manet -mind barátainak számítottak.
Az említett képen puskával fenyegető katonák kísérnek az utcán kéregető asszonyokat. Festménye, III. Napóleon figyelmét is felkeltette, aki elrendelte katonáinak, hogy ne gyűjtsék be az utcákról a kolduló szegényeket.
Munkácsy 1879-ben készült „Éjjeli csavargók” c. képe hangulatában nagyon emlékeztet a Stevens képre, ugyanakkor főszereplője inkább egy szegény betyárnak kinéző parasztember, aki egyébként a „Siralomház” c. festménye modellje is volt.
Mariano Fortuny (1838-1874): Műgyűjtő
A Catalóniában született spanyol festő 14 éves korában került Barcelonába, ahol Domingo Taleru szobrászművész támogatása mellett kezdett tanulmányokat folytatni a Barcelonai Akadémián. Ezután Rómában is tanult festészetet. Spanyolországban tradíció volt, hogy a festőknek híres, győzedelmes csatákat kell lefesteni. Felkérték ezért, hogy Muley-el- Abbas és Muley-el-Hamed elfoglalásáról egy nagy vászonkép elkészítésével emlékezzen meg. Marokkói látogatása egzotikus témákat hozott festészetébe. Két évet Párizsban, majd ugyanennyit Granadában töltött. Rómába visszatérve sajnos igen fiatalon. hirtelen elhunyt maláriában. Szalonképei, mint pl. a „Műgyűjtő” nagy hatást tett Munkácsyra, elsősorban a gazdagon díszített szobabelső köszön vissza Munkácsy szalonképein, aki a XIX. század végi párizsi szalonok világát örökítette meg ekkortájt.
Úgy gondolom, hogy ezek a művészeti párhuzamok még kíváncsibbá teszik a látogatókat a XIX. század magyar festészete egyik legnagyobb alakjának megismerésére, különösen azért, mert Munkácsy talán a nemzetközileg legelismertebb festőnk, aki már életében legendává tudott válni.