„Nem divat, ami nem terjed el”
Coco Chanel
A Rotschild Szalonról természetesen hallottam a 70-es években, bár ekkor számomra a miniszoknyák és a forró nadrágok idején túl visszafogott, és ezért nem túl izgalmas volt, nem beszélve az árakról, melyek egy egyetemista lány számára elérhetetlennek tűntek.
A Nemzeti Múzeum Geraldine-házban megnyílt Rotschild Klára kiállítás felkeltette érdeklődésemet a magyar divat fogalommá vált királynője, valamint a könyv iránt is, mely Simonovics Ildikó divattörténész tollából a napokban jelent meg „Rotschild Klára - a vörös divatdiktátor” címmel.
Ki is volt a magyar Chanel?
Rotschild Klára a világhírű Rothschild családdal csupán névrokonságban volt, nevéből a „h” betű hiányzik is, bár a mai Lengyelországból származó, izraelita származású szabó neve még „h”-val íródott. Anyja szintén izraelita származású szabó volt. Jól menő, angolos zsánerű szalonjukban még angol lordok is megfordultak. Klára 1903-ban született, szinte a „szabászasztalon.” Bár szabász képzettsége – a visszaemlékezések szerint – nem volt, jó üzleti érzéke, szeme a divathoz annál inkább! 1935-ben 1 év alatt küzdötte fel magát a csúcsra! Az új szalon megalapításához jól jött az a kártérítésből származott összeg, melyet azért kapott, mert váltóbehajtás megkísérlése miatt Somogyi Pál „botránygavallér” megverte.
A gyors sikerben három tényező játszott szerepet:
És a személyében rejlő megszállottságról, maximalizmusról sem szabad elfelejtkeznünk. „Reggeltől estig próbálnak a vevők az összes próbafülkében, tárgyalnak az új megrendelésekről. És a műhelyekben szakadatlan folyik a munka megkétszerezett személyzettel.”
„A legjobb ízlésű és legkitűnőbb öltözködésű asszonyoknak”készített ruhákat. A „Színházi élet” c. lapban Guthy Böske így tudósított az új szalonról: „Nagy merészség volt tehát ma egy teljesen új szalónnak (Sic!) olyan kollekcióval kijönni, amely azoknak az asszonyoknak készül, akik csakis haute couture modellt viselnek. De Rotschild Klára merész volt. (…) A modellek méltó kerete az ízléses, modern tónusban berendezett szalón… A ruhák szabása tökéletes kópiái a párizsinak, originál az anyaguk, a gombok és az övek.”
A kapcsolat – márkaépítés Rotschild Klára fő terepe. Jótékonysági gálák, teadélutánok, színházi premierek, bálok. Koncertek, estélyek, esküvők legelegánsabb toalettjei között mindig megtalálhatjuk a Rotschild kreációkat. 1937-ben az olasz király látogatásakor a leggyönyörűbb ruhákban jelentek meg az arisztokrata hölgyek közül pl. Vida Jenőné, gróf Pálffy-Daun Józsefné, Edelsheim Gyulai Lipótné, ifj. Tisza Kálmánné kelten méltán feltűnést. Csak városi legenda ugyan, de siker-sztorijának mégis része, hogy ő készítette Faruk egyiptomi király feleségének menyasszonyi ruháját. Az viszont igaz, hogy az egyiptomi királynő rendelt tőle őszi gardróbot saját maga és lányai részére. És még egy csúcs-teljesítmény: Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvőjén az ő kezét dicséri a menyasszony , mostohaanyja csodálatos ruhái.
Arisztokranizmus a szocializmusban
Ugorjunk időben egy nagyot, hiszen a Rotschild jelenségnek éppen az a különlegessége, hogy a Horthy időben sztár-szalonos hogyan tett hasonló sikerekre szert a szocializmus idején. Kevés ember mondhatta ugyanis el magáról, hogy így át tudta menteni sikereit. A szalon államosítását Rotschild Klára más módon „zenésítette meg.” „Hírneve szempontjából nyilván jobban hangzott, hogy maga zárta be üzletét és ajánlotta fel szolgálatait az államnak, ráadásul még feltételeket is szabott.”
És hogyan lett az államosítás után belvárosi luxusszalon-vezető?
Igen egyszerű taktikával: megnyerte az új uralkodó osztály elitjének asszonyait, hiszen a káderfeleségeknek is szükségük volt színvonalas gardróbra, és emellett a luxusruha eladásokkal Magyarország újra élvezte a nemzetközi sajtó figyelmét. Budapest – Kelet Párizsa lett. Az élhető Magyarország országimázs kampányának része a Párizsból „koppintott”, „pestiesített” ruhaköltemények, a kellemes szalon-környezet és a szép manökenek. Ráadásul Rotschild Klára neve is azt sugallta a tárgyalópartnereknek külföldön, hogy a bankárcsalád Kelet-európai tagja.
Sikerének titka: nyelvtudás és magasabb fokú iskolázottság nélkül is kiváló üzletasszony, jó kapcsolatépítő- és fenntartó. Lakása Dunára néző tetőteraszán fényes partikat rendezett Pazar ételekkel és márkás italokkal külföldi vendégeknek és diplomatáknak. Rendszeres párizsi látogatásaikor „szállodai szobájában hatalmas friss virágcsokor várta, amit hol Givenchy úr, hol barátja, Michel Gyarmathy, a Folies Bergere igazgatója küldött neki.”
Milyen ember volt Rotschild Klára?
Jó szívű, jó humorú, családszerető. Öltözete kifogástalan. Chanel kosztümökben járt, fűzővel!, mindig harisnyát, kesztyűt viselt, szép frizurával, finom parfümmel, gyönyörű ékszerekkel. Nagy baráti köre volt, szeretett kártyázni és lóversenyre járni. Kedvenc étele a paprikás csirke nokedlival, és egy általa készített, majonézes fejes salátával, újhagyma karikákkal a tetején.
Milyen volt a Rotschild - ruha?
„Alapvetően Párizs és Budapest ötvözete, francia anyagból és kellékből. Én a francia tervből indulok ki, de megváltoztatom, hogy a budapesti asszonyok ízlését kielégítsem, hozzáteszek magyaros mintákat, nemzeti hímzéseket, csipkéket (…), a párizsi divatot a magyar ízléshez alkalmazom,(…) hosszabb szoknyaaljat, magasabb nyakakat tervezek. Nem szeretem a szélsőségeket.” Ez a szemlélet egész pályafutásán keresztül elkísérte. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a párizsi divatbemutatókon fejben jegyezte meg a modelleket, nem készített rajzokat.
1976-ban bekövetkezett tragikus halála után a rendszerváltásig a szalon még számos hírességet tudhatott törzsvendégként magának, de a „Clara szalon-t” a rendszerváltás magával sodorta, már csak múltunk egy darabja.
A könyvről
Simonovics Ildikó könyve történelmi tabló, kiváló visszatekintést ad két nagyívű történelmi korszakról a divat szemüvegén keresztül. Hatalmas kutató munkával tárja elénk a divat magyar koronázatlan királynőjének munkásságát. Nagyon érdekesek a munkatársak visszaemlékezései, a kliensek, a műhely, a divatbemutatók érzékletes leírásai.
Igazi ünnepek alatti olvasmány!
Ajánlom - a könyvolvasás mellett - a kiállítás megtekintését a Geraldine-házban és a Nemzeti Múzeum Rotundájában, ahol a csodás menyasszonyi ruhák vannak kiállítva.
A kiállítás beharangozójával zárom soraimat: