A józan ész gyakorta vereséget szenved az ösztönök vezérelte indulatok frontális támadásával szemben.
Leslie L. Lawrence
Mindenkinek lehet rossz kedve, lehet dühös valakire valamiért, lehet frusztrált, szorongós. Miért éppen a kicsi emberkék ne fejezhetnék ki rossz érzéseiket oly módon, ahogyan „zsigerből”, minden szándékosság nélkül tudják?
A Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott kerek-asztal beszélgetésen Dr. Pelikán Anett pszichiáter szakorvos óva intett bennünket attól, hogy minden gyermeki negatív érzelmet hisztinek minősítsünk!
Bármennyire is nehéz az igazi okokat megtalálni, meg kell próbálni megértéssel reagálni az adott helyzetre, anélkül, hogy elvesztenénk önuralmunkat, és kiabálni kezdenénk, vagy éppen ellenkezőleg, nyugalmat tettetve nem vennénk tudomást róla. A sokszor önkívületbe átcsapó állapotokat – főként, ha többször előfordulnak, - ha csak tehetjük – jobb megelőzni. Pl. ha tudjuk, hogy valahová időre kell odaérnünk, úgy csoportosítani teendőnket, hogy elég idő legyen a gyerek felkészítésére.
A játszótéren a játékot az előtt célszerű befejezni a gyermek figyelmének elterelésével, mielőtt annyira elfáradna, vagy megéhezne, hogy már csak sírással tud reagálni az általa be nem azonosítható szükségletére. A következetesség éppen azért nehéz, mert a szülő lelki állapota is változó, így egyszer hasonló szituációban engedékeny, míg máskor megmakacsolja magát. Pl. egyszer engedi, máskor nem, hogy a gyerek a boltban megszerezhesse az áhított édességet vagy játékot, vagy „hiszti- megelőzésként” bekapcsolja a mesét a telefonján vagy a a laptopján.
Fontos az is, hogy a szülő maga is levezesse napi feszültségeit, és azt ne terelje a gyerekre, akár öntudatlanul, csupán olyan légkört előidézve otthon, mely kiválthatja a gyerek hisztis reakcióit. Sok gyerek angyalként viselkedik a „munkahelyén”, és természetes, hogy napi feszültségeit ott vezeti le, ahol biztonságban érzi magát, azaz a családjában.
A pszichiáter azt is hangsúlyozta, hogy teret kell adni arra, hogy ezek a negatív érzelmek megjelenjenek, a gyerek értelmi szintjén be kell azonosítani, vele együttműködve azokat. Kapcsolódó cikkünkben láthatjuk, hogy milyen felnőttkori következményei lehetnek az Orvos-Tóth Noémi által „homloklebeny deficit”-nek nevezett, feszültség levezetést el nem sajátító magatartásnak.
A napi félelmeken, szorongásokon való felülkerekedésre Dr. Jeffrey L. Brown – Julie Davis:”Nincs több mumus” c. műve jó ötletekkel szolgál.
Lássuk, melyek ezek!
Összefoglalóan az un. Imaginációs tréning (IT) eszközei azok, amelyek átsegítik a gyereket (és a felnőtteket) a nehéz helyzeteken. Az IT szerint minden a fantáziában rejlik. Segít, hogy a gyerekek „megbirkózzanak valós vagy képzelt félelmeikkel, fejlesszék magabiztosságukat, enyhítsék a fizikai és lelki stresszt és a szorongást.”
Az IT a gyermek figyelmét átirányítja a problémáról a megoldásra. Eszközei pl. a relexáció, a figyelemelterelés, a megerősítés. A megoldások mindig kor-függőek.
Miért van szükség az IT-re?
Azért, mert nem hagyatkozhatunk arra, hogy majd kinövi a gyerek pl. a kutyától való rettegését. Jó ötlet a pszichiáter – írók szerint, ha kabalát vagy más csodatevő dolgot használunk a „rossz elűzésére.” Fontos, hogy mindig kéznél levő, helyettesítő dolgot válasszunk!
A kulcskérdés : a kontroll
A legfélelmetesebb, amikor nem tudjuk uralni a helyzetet. A Brown-Davis szerzőpáros javaslata: „Hogyan nyerhetjük vissza ezt a kontrollt? Azáltal, ha relaxálunk, és ezután megpróbálunk egyetlen dologra vagy elképzelésre koncentrálni.”
Miért működik az IT?
Azért, mert minden korosztály képes váltani a valóság és a fantázia között. Gondoljunk pl. felnőttként arra, hogy egy könyv olvasása közben belehelyezzük magunkat az író által elénk tárt szituációba, azonosulunk kedvenc hősünkkel vagy hősnőnkkel.
A gyerekek szívesen bújnak bele a szuperhősök bőrébe sokszor azért is, hogy a valóságból elmeneküljenek pl. túléljék szüleik elvesztését vagy távollétét.
Legközelebb a konkrét IT eszközök szerepelnek a megismerési listánkon!
