„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”
Babits Mihály
Előző cikkünkben már foglalkoztunk Orvos-Tóth Noémi: „Örökölt sors” c. könyve alapján a múltunk azon árnyaival, melyek a jövőnket is besötétíthetik. Most további fontos kérdések világába kalauzol el bennünket.
A titkok
Igen fontos, hogy kellő érzékenységgel és elővigyázatossággal tárjuk fel ezeket a súlyos, mérgező, elhallgatott terheket. A felvállalhatatlan terhek a tudattalanba kerülnek, így a lélek terelhetősége határt szab annak, hogy mi módon lehet lépésről-lépésre hozzálátni a „kitakarításukhoz”. A titkok mögött mindig a szégyen húzódik meg, a kirekesztéstől való félelem. Az olyan tabutitkok, mint a másság, a mentális betegségek, a hűtlenség, az alkoholizmus, az abúzus, a gyermek származása, az abortusz – mind-mind lehet olyan megőrzésre ítélt, rejtegetett téma, melyeknél „a némaság, az elhallgatás, a kibeszélhetetlenség egy generációsan átörökített megoldási próbálkozás. Így n a titkolózás tradícióvá.”
A titkok esetében vannak olyanok, melyek a családon belül csak egyesek elől vannak rejtve, pl. egyik gyerek tud szülője titkos kapcsolatáról, vagy egymaga titkol valamit a „magának való embernek” titulált személy, de lehet olyan eset is, amikor az egész család összezár és a külvilág elől titkol valamit. Minden esetben torzul a valóság, hiszen vannak kerülendő, kényes témák, melyeket sokszor egy életen át nem lehet szóba hozni. Ez a titkolózás hamisan kreált vagy hiányos családi történeteket eredményez, és már gyerekkorban jelentős személyiségzavart okozhat. Orvos-Tóth Noémi praxisából utal pl. egy rosszul kezelhető kislányra, akinek rajzaiban mindig visszatér egy, a családhoz „hivatalosan” nem tartozó személy. Kiderült, hogy a szülők a gyermek fájdalomtól való megvédése érdekében elhallgatták, hogy a születése előtt volt egy elhunyt testvére. Ugyancsak személyiség problémákhoz vezethet, ha az örökbefogadást a gyermek „pofoncsapásszerűen” egy kívülállótól tudja meg. Ilyenkor a bizalom, a biztonság lerombolódik, és a későbbi őszinteség veszélybe kerül, nem beszélve arról, hogy a gyermek önazonossága jelentős sérelmet szenved.
A családi határok
A trauma-kutató írónő szerint „a megfelelő és rugalmas határok a biztonság érzését közvetítik.” Láthatjuk, hát, hogy a család egy olyan, a külvilággal szembeni védelmet jelentő egység, mely kialakítja a lélektani határokat, ameddig a „mi rendünk, a mi szabályaink, a mi szokásaink” terjednek. Ha azonban a családon belül vigyázni kell, hogy mit mondunk, mit teszünk, akkor a család védelmi funkciója gyengül, kommunikációs gátak keletkeznek, melyek felnőtt korban betegségeket okozhatnak. Óva int bennünket a pszichológus attól is, hogy elmosódott határok között éljünk a családunkban, mikor is mindenki beleavatkozik a másik életébe. Ez ugyanis az érzelmi önszabályozás képességét rombolja, a mindennapi nehézségeket nem tudja az érintett önmaga megoldani a többi családtag közreműködése nélkül. Ilyen helytelen gyakorlat, ha a gyereket bevonnak rá még nem tartozó döntésekbe, vagy a gyerek a saját szülője szerepébe kényszerül, akár úgy, hogy életkorának, testi felépítésének meg nem felelő feladatokat lát el, vagy úgy, hogy lelki társsá, érzelmi mankóvá válik pl. az egyik szülő elvesztése miatt.
Családtörténetek – útikalauz az élethez
„Ezek olyan elbeszélések, élettérképek, melyek segítik a helyes út megtalálását.” Az elbeszéléseknek többek között arról kell szólniuk, hogy mi történt az illető családtaggal hétköznapjaiban. A családtagok közötti kapcsolati mintákba, a világhoz való kapcsolódásba kaphatunk képet általuk. Probléma megoldási kulcsokat adhatnak, és segíthetik az elvárásoknak való megfelelést is. Nagyon befolyásolhatják a leghétköznapibb élethelyzeteket. Ezért igen fontos, hogy a világ információit hogyan közvetítjük, hogyan szűrjük meg, mert ez épül be hozzáállásként. Pl. nem mindegy, hogy egy helyzetet problémaként vagy kihívásként mesélünk el. A mesélésnek felszabadultan együtt töltött időben kellene történnie, pl. rendszeres családi vacsorázás keretében. Orvos-Tóth Noémi utal arra, hogy a nyugodt légkörben oxytocin szabadul fel, mely csökkenti a stresszhormon-szintet, növeli a bizalmat a családon belül és a társas együttműködésre is kedvező hatású. Ilyenkor derűs és szomorú, de igaz történeteknek kell váltakozniuk. Ezekből az elbeszélésekből lesznek a több generáción átívelő mítoszok. Megtudhatjuk azt is pl, hogy hol nőttek fel nagyszüleink, hogyan ismerkedtek meg, képet szerezhetünk olyan tanulságokról, melyeket a szülők vagy nagyszülők a jó és rossz eseményekből szűrtek le.
Beszélgessünk, örökítsük át mindazt a jót, és a rosszabb történésekből a megszívlelendőt, amelyek segítik, hogy gyermekeink, unokáink a lehető legjobb lelki állapotban – kihívásként -élhessék meg életfeladataikat!
Az írónő általi, generációkon átívelő önismereti utazást, kérem, mindenki a könyv elolvasásával folytassa!
Ezzel a kellemes családi légkört sugárzó képpel búcsúzom:
.jpg)