“A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (...) fontos szerepet játszik.”
Johannes Hinrich von Borstel
Előző cikkeinkben próbáltunk ráhatni olvasóinkra a cukor iránti vágy mérséklésére. Ezen igyekezetünk saját erőfeszítéseinket is acélosabbá teszi: minél többet győzködünk másokat, annál jobban vigyázunk saját szokásaink megváltoztatására, hiszen együtt mindig könnyebb.
A cukorbetegség ijesztő testi betegségben megnyilvánuló aspektusairól és a súlyos következményekről nap mint nap hallunk. Kevés szó esik azonban a betegség lelki okairól: miért fojtjuk problémáinkat, feszültségeinket, bánatunkat édességfogyasztásba?
Ennek eredünk a nyomába Jacques Martel: “Lelki eredetű betegségek lexikona” segítségével.
Most felidézzük a szócikk legfontosabb meglátásait, melyeket, ha felismerünk saját életünkben, mérsékelhetjük a betegség komolyra fordulásának esélyeit, nem beszélve a súlyos szövődmények elkerüléséről.
“Mivel a cukor a szeretetet, a gyengédséget és a gondoskodást jelképezi, a cukorbetegség belső szomorúsághoz hasonló érzésekről árulkodik. Ez a biztos szeretet hiányát, vagy szerelmi bánatot jelezhet, mivel előző sérüléseim miatt szükségem van arra, hogy irányítsam környezetemet, a körülöttem élő embereket. Ha cukorbeteg vagyok, akkor általában több, egymást követő bánatot, csalódást élek meg, vagy tudat alatti szomorúsággal átitatott, gyengédség nélküli, elfojtott érzelmeket. A gyengédséget, örömet folyamatos fájdalom váltotta fel. Ilyen kompenzációképpen cukrot, vagy annak bármely formáját ( tészták, kenyér, édesség) kezdem el fogyasztani. Ezt a konfliktust érzelmi, társadalmi, anyagi téren is megsínylem. Minden lehetséges eszközzel megpróbálom ezt kompenzálni, ellensúlyozni. Mivel nehezen fogadom el a szeretetet, túlterheltnek, egy irányíthatatlan helyzetnek a foglyaként érzem magam… Tehát nagy szeretet, érzelem, gyengédség igényem van, azonban nem vagyok képes reagálni vagy cselekedni abban a pillanatban, amikor szeretetet kaphatnék… Nehezen engedem el magam, és nehéz kifejeznem a valódi szeretetet… Az elvárásaim néha túl nagyok ( azt szeretném, ha mások valósítanák meg vágyaimat ) és ezek az elvárások frusztrációt, dühöt, és magamba fordulást okoznak bennem… Arra van szükségem, hogy mostantól kezembe vegyem saját életemet, és hogy megváltoztassam az életem helyzeteit úgy, hogy megpróbálom minden dologban a szeretetet és az örömöt meglátni… Az emberek szeretnek engem, és ezt mostantól észre kell vennem. Elfogadom a múltat olyannak, amilyen volt. Akkor jöhetnek létre csodák, ha kinyitom a szívemet!”
Sok megszívlelendő tanács van ebben a néhány sorban, érdemes elgondolkodni rajtuk. Az egészségmegőrzéshez nemcsak a táplálkozás, a mozgás elengedhetetlen, hanem a pszichénk “karbantartása” is. Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a betegségek belsőnkből indulnak el és az igazi gyógyulás csak akkor lehetséges, ha nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is gyógyítjuk!
Jó volna, ha csak ilyen szép, születésnapi alkalmakkor jutna eszünkbe a finom torta falatozása:
