„A szezonalitás létezési mód is;az a létezési mód, amely egész évben akív viszonyban áll a környezettel, reagál rá, hagyja magát stimulálni általa”
Mireille Guilliamo
A francia nők életvezetése példaként szolgálhat arra, hogyan lehet élvezni természetes módon az életet a túlmodernizált XXI: században is. Mireille Guilliamo:”Francia nők télen-nyáron” c. könyve nemcsak az élvezetes étkezés titkaiba avat be bennünket, hanem azt a bizonyos, örömteli, franciás életérzést mutatja meg nekünk.
Hogyan éljünk franciásan avagy a minőség élvezete
A titok, - ahogyan majd látni fogjuk – abban áll, hogy fel kell vennünk az év ritmusát, „vagyis az évszakoknak megfelelően szórakozunk, vásárolunk, főzünk és mozgunk.” Játsszuk tehát azt, hogy tudatosan figyelünk az évszakok változására, még akkor is, ha a naptár szerinti időjárást felülírja olykor a globális felmelegedés!
Amit a francia nők biztosan tudnak, úgyszólván vele született képességük, és így elvük is: „a minőség élvezete az eltúlzott mennyiség kísértésével szemben.” Ez annyit jelent, hogy friss élelmiszereket fogyasztanak a szezonalitásnak megfelelően. Ja, hogy ez drágább! Lehet, de ha jobbat eszel, kevesebbet eszel.
Persze a minőségi élet nem ér véget a jó ételek fogyasztásával. „Attól kezdve, hogy hogyan mozgunk, és hogyan ápoljuk a testünket, egészen addig, hogy hogyan köszönünk egymásnak, minden napban ott rejlik az újabb örömök és a teljesebb élet ígérete.”
A francia nők nem sanyargatják magukat, nem a konditermek rémei: aktív életet élnek, annyi ételt vesznek magukhoz, amennyivel normál fizikai aktivitásukat fenntarthatják. „A teknős és a nyúl közül a francia nő határozottan a teknős.” Az a mottójuk, hogy „ha azért mozogsz, hogy ehess – ahelyett, hogy azért ennél, hogy mozoghass, éppen lefelé navigálod a tested.” Kevesebb kalóriát esznek és serkentik anyagcseréjüket gyaloglással, lépcsőzéssel, azaz egyensúlyt tartanak ahhoz, hogy jól érezzék magukat. A túlzásoktól való mentesség evésben, ivásban, mozgásban – a jó élettempó titka. Emellett a pozitív érzelmi töltésre való életszemlélet kiművelése az életművészet kulcsa. Guilliamo szerint „az örömhöz vezető titok maga a kiművelés, a munkálkodás: a folyamatos felfedezés, tapasztalás, az élvezetek gyakorlása, és – talán a legfontosabb – az önfelfedezés munkája.”
A saját stílus megtalálása fontos feladat. Azt kialakítani, hogy milyen ruhák, ékszerek, smink, frizura illik hozzánk. De nemcsak a külsőnknek, hanem a belsőnknek is önazonosnak kell lenni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A tavasz lehelete
Ahhoz, hogy elmélyedjünk egy kicsit a francia életszemléletben – érdemes a tavaszélettel példálózni, hiszen ez vár rövidesen ránk. A tavasz a franciák szerint az év kezdete, neve a printemps (első idő) is ezt tükrözi. A regenerálódás idejét köszöntjük, amikor felélénkítjük érzékeinket a téli lelassulás és mélabú elmúltával. A fények, ízek, illatok, hangok elárasztanak bennünket, és csupa derű köszönt ránk. És megjelennek a színpompás virágok! Guilliamo egy festő érzékletességével ír a tulipánról, mely szerint legjobban hasonlít ránk: „A tulipán rád mosolyog, beszél hozzád, tudatja, mikor van szüksége vízre, mikor túl sok a fény; és mielőtt meghal, akkor a leggyönyörűbb: szárát kiegyenesíti, mintha egy utolsó ölelésre nyúlna, s hulló szirmai tengernyi érzelmet fejeznek ki.” Ilyenkor a francia nők legfontosabb egyensúlyteremtő sportjuknak hódolnak: gyalogolnak, sőt előveszik a drótszamarat, a biciklit is. Még a világ legidősebb asszonya, (a könyv megírása időpontjában) a provence-i 122 éves Jeanne Louise Calment is biciklizett késői öregkorában is.
A másik tavaszi egyensúlyteremtő: a 40 napos böjt. „A böjt újraértelmezi a testet, érzékenyebbé teszi az ízlelésre, végeredményben pedig nyitottabbá azokra az ízekre, amelyekről egy időre le kellett mondania.” És végre elérkezik a friss termények ideje: a zsenge zöldborsó, a spárga, a póréhagyma, az eper, melyek mesés, egyszerű ízekkel tárják elénk a tavaszi megújulást.
Tavasz a ruhásszekrényben
Guilliamo, mint a francia nők általában, szereti „a tiszta vonalakat, a szolid, gyakran semleges különálló darabokat – a klasszikus pólót, a blúzt; minőségi darabokat, amelyek nem hirdetik túl hangosan a márkát.” Egy frappáns kiegészítő megjelenésünk változatossá tételéhez a sál. „A világ számára a francia nő és a sál: egy és ugyanaz.” A szerző egy kendő- viselési tippel is megajándékoz bennünket: „Négyzet alakú, hátul V alakban lelógatva, állunk alatti csomóval. Különösen a kicsi kelt tavaszi hatást, kivált egy könnyed, nagyobb kivágású pulóverrel.”
Láthatjuk, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyünk mi is egy kicsit franciák, legalább is egészséges, életörömteli szemléletükben. A nyár, az ősz és a tél – majd időben beköszönt hozzánk újabb francia tippekkel.
Legközelebb egy kis életművészeti francia órán veszünk majd részt.
Egy jellegzetes, franciás megjelenést tükröző fotóval zárjuk cikkünket, no meg egy csodálatos tulipán-kosárral:
És a gyönyörű tulipánok:
