., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!”
Coco Chanel
Lessük meg, mi a párizsi nők szépségének titka!
A párizsi nő szexi szépségét a négy, bájos, fiatal írónő szemszögén keresztül ismerjük meg (Beres-Diwan-Maigret-Mas: „Legyél Te is párizsi nő!”) c. könyv alapján.
Megtudhatjuk, hogy „a szépség Franciaországban a bőrhöz kapcsolódik. A smink egyáltalán nem érdekli őket.” Anyáiktól tanult trükkjük, hogy egy nagyítós tükörrel követik bőrük állapotát és vigyáznak, hogy ne essenek túlzásokba a dohányzással, ivással, bulizásokkal. Így megőrizhetik tovább bőrük szépségét.
A szerzők szerint a párizsi nők nem törekszenek a teljes tökéletességre, a „született készletből” akarják kihozni a legtöbbet. Ehhez gondosan lemossák a sminket és bőrük minden centiméterére az annak ápolásához legmegfelelőbb krémet használják. Azt vallják, hogy „a bőrt nem színezik. Az első tavaszi napokon kipirul magától. Olykor a hazugság pirosítja ki az arccsontot, vagy a félénkség színezi az orcát.” Az alapozókat „szemfedőnek” tartják, csak hidratálják a bőrüket, majd korrektorozzák. Élénk színű rúzs és „bőséges” szempillafesték használatával tökéletesítik megjelenésüket.
Az ápolt kéz és láb: kötelező, „a körmök, tiszták, rövidek, olykor ki vannak festve”, azonban a nálunk francia manikűrként meghonosodott körömápolás „pontosan ellentéte a párizsi sikknek.”
A párizsi nő „mindig megőriz néhány apró tökéletlenséget, amelyekre még büszke is (rés a fogak között, kusza fogsor, erősebb szemöldök, nagyobb orr), mert ezek a határozottabb egyéniség jelei, és feljogosítják arra, hogy úgy érezze magát szépnek, hogy nem tökéletes.” Megállapíthatjuk hát, hogy – igen szimpatikusan – a párizsi nők magabiztosabbak, nem akarnak megfelelni a média-sulykolta szépségideálnak.
A plasztikázást ma már a párizsi nő nem tartja „a szellemi sekélyesség vagy a mániás depresszió” jelének, de csak egyetlen operációt vállalnak. Negyvenes éveikben hyaluron-feltöltést, és évi egyszer botox kezelést vállalnak. Az első lifting kezeléseiket ötvenéves kora utánra tervezi: a szemhéjon, a szemek alatti táskákon, a száj körüli ráncokon. Hatvanéves kora körül elgondolkozik a lehetőségen, hogy megcsináltassa a „mini-liftinget.” Jellemző a párizsi nőkre, hogy kerülik az olyan beavatkozásokat, mely „a nőt szoborhoz vagy babához teszi hasonlatossá.” Elmondható, hogy saját maguk egy jobb változatává kívánnak válni, nem pedig fiatalabbnak látszódni.
Úgy gondolom, elgondolkodtató ez a francia nők által képviselt megközelítés, mert a nők saját magukkal szembeni örökös elégedetlenségét csökkenti, és azt hangsúlyozza, hogy mindannyian lehetünk tökéletlenek, mert a természet mindenkiből csak egy, megismételhetetlent alkotott.
