„Minél magasabbra jutottunk, annál több valószínűtlenséggel találkoztunk”
John Lennon
1963-at írunk. A címbeli dal – Corinne Ullrich: „John Lennon” c, könyve szerint – Newcastleban, John és Paul hotelszobájában született. A fellépés előtt néhány órával elhatározták, hogy „ott helyben írnak egy dalt. Ez így is történt.”
Mac Donald könyvében részletesebben megemlíti a sláger jellegzetességeit. „Jól hallható, az egyre érettebbé váló szerzőpáros lelki beállítottsága: Lennon kesernyés cinizmusa és McCartney feldobott optimizmusa… A tékozlóan eredeti mégis azonnali hatást kiváltó dal nagyrészt annak köszönheti sikerét, hogy a zene és a szöveg hétköznapi nyelvezete tökéletes természetességgel találkozik össze.”
A "She loves you":
A másik ikonikus Beatles dal az „I want to hold your hand”. Ezzel a dallal léptek fel a Saturday Night at the London Palladium showban, és ennek kapcsán a sajtó beharangozta a Beatles-mánia kitörését. Az Egyesült Királyságban karácsonyi ajándék-sláger lett. Ehhez hozzájárult, hogy - Lennon szerint – „fej-fej mellett, fele-fele arányban írták.”
Mac Donald szerint Bob Dylan is elragadtatással vélekedett a dalról, „átlátott a dal naivitásán, és észrevette a felszín alatt rejlő, korszakalkotó erőt.”
Mac Donald így vélekedik a szám amerikai sikeréről: „Amerikában az I wanna hold your hand a Beatles társadalmi elfogadhatóságának jelképe lett. Míg a Rolling Stones a szexszel üzletelt, a Beatles úgymond tiszteletben tartotta a konvenciókat… Brian Epstein a nyilvánosság számára valóban megédesítette a Beatles közképét (a rebellis Lennon nagy bosszúságára.”
Corinne Ullrich a Beatles ezen korszakáról így emlékezik meg: „A She loves you az I want to hold your hand mellett valószínűleg a legtipikusabb Beatles dal a korai időszakból, ez adja vissza leginkább a kora 60-as évek hangulatát. Ezen kívül ez a két dal talán a legtökéletesebb és legtisztább Lennon-McCartney kompozíció.”
Sikerük titkát így jellemzi az írónő: „Az ő lázadásuk tele volt szemtelen humorral és kamaszos magabiztossággal.A közízlés által megszabott követelményeknek a külsőségek szintjén – épp öltönyviselésükkel – eleget tettek, hogy aztán az egész polgári berendezkedésre annál jobban kiölthessék a nyelvüket. A számok szövege kedves, a lányok számára semmiféle erőszakosságot nem sugall: a She loves you-ban arról győzködi az egyik fiú a másikat, hogy a lány, akivel összeveszett, mennyire szereti őt és nincs jobb nála. Az I want to hold your hand a fiatalos életszeretetet sugározza a két szerelmes kézfogása és az, hogy ketten együtt mindenre képesek.”
Ullrich is megemlíti, hogy az I want to hold your hand Amerikában 1964-ben listavezető lett. Ott talán még hevesebb volt a sikoltozásokkal, ájulásokkal, sírásokkal tarkított Beatles őrület, mint Angliában. Ugyanebben az évben a Beatles mánia végig söpört az egész világon.
Az amerikai slágerlista első 5 helyén 1964-ben Beatles sláger szerepel:
Most beszéljünk a lista első helyén tanyázó „Can’t buy me love”-ról.
E dallal ért véget az addig jól működő, fele-fele munkamegosztás szerinti dalszerzés Lennon és Mc Cartney között. A sláger – Mac Donald szerint – „az együttes legegyszerűbb slágerei közé tartozik, de olyan együttest mutat, amely a csúcsra jutott. Megvalósították kamaszkori ambíciójukat, hogy letaszítsák Elvis Presleyt a pop uralkodói trónusáról.”
Ez hogyan sikerülhetett?
Ez a dal – hasonlóan a többihez – „azon a nyelven szólalt meg, amelyhez a szülők nemzedékének is köze volt; szinte természetes, hogy Ella Fitzgerald is lemezre énekelte, amikor meghallotta.”
És itt van Ella Fitzgeraldd-dal:
Legközelebb Lennon lelki világát bemutató „I’m a looser” és a „Help!” c, dalokkal foglalkozunk majd.