„(…) Az első amerikai turnénkon mindenhol azt kérdezgették, miért olyan hosszú a hajunk, miért öltözünk mind másképp, miért nincs egyforma öltönyünk. Általában azt válaszoltuk, hogy azért öltözünk különbözően, mert öt különböző ember vagyunk.”
Mick Jagger
A Földes László könyv interjúi szerint Mick Jagger és Keith Richards 6 éves koruk óta ismerték egymást, eleinte csak egy iskolába jártak, majd főiskolás korukban kezdtek el barátkozni.
Valamikor 1960-ban egy vonaton futottak össze, Jagger 4-5 Chuck Berry, Little Richard, Muddy Waters lemezzel a hóna alatt. Ekkor elhatározták, hogy együtt zenélni kezdenek. Mick szeretett énekelni, Keith pedig gitározni. Brian Jones hozzájuk csapódott gitárosként egy klubban. Saját készítésű erősítőkkel zenéltek a Soho különböző kocsmáiban, eleinte mások által szerzett rhythm and blues (R&B) számokkal.
Mick és Keith a dalaikat együtt írta, és Brian remekül játszott ugyan, de a kábítószer hatása miatt, hangulatember révén nehezen idomult a banda „kötelezettségihez” és sokszor nem is játszott, amikor felléptek.
1963-ban a „Come on” volt az első nagylemezük A oldalán, míg Muddy Waters „ I wanna be loved” a B oldalon.
Az akkori bulik - Keith szerint - a rajongó lányok nagy visítozásába fulladtak, a harmadik-negyedik számig tudtak csak játszani, utána kitört a káosz. „Évekig mi sem hallottuk, mit játszunk.”
Az együttesben színpadi mozgást Jagger alakított ki, Chuck Berry, Little Richard és James Brown színpadi jelenlétét figyelve, Keith azt a feladatot vállalta, hogy összetartja a bandát, amit tesz a mai napig.
Jagger interjújában vallja, hogy „én nem akartam vezető lenni, de valahogy automatikusan rám irányult a figyelem…. Briant érdekelte, de ez engem nem zavart. Ez nem tetszett Briannak, mert ő igen elszántan küzdött a figyelemért.” A kábítószerek hatása miatt Brian nem volt olyan állapotban, hogy vezethesse a zenekart vagy akár játsszon. Igen fiatalon halt meg.
Földes szerint: A zenekar „nem volt kifejezetten demokratikus belső berendezkedésű”, „Mick, Brian és Keith voltak a Nagy Rossz Kövek, mellettük, vagy inkább mögöttük Bill és Charlie szinte csak Kavicsoknak tűntek. Mick volt a Test, Brian a Lélek és Keith a Zene, furcsa kis Szentháromság. Miután a Lélek elszállt vagy kiszállt belőlük, ( Megjegyzés: Brian Jones halálára utal) jött a Test és a Zene mellé egy újabb Harmadik, a Pénz.”
Amerika – bár elsőre nem sikerült meghódítani – lenyűgözte a Stones –t, „éjszaka minden nyitva volt, minden izgalmas volt, tele energiával minden.” Emellett megtapasztalhatták közelről azt a közeget, ahonnan zenei gyökereiket származtatták: az amerikai fekete-, fehér rock and roll és country zenéket.
Miért is akartak rock zenészek lenni?
Jagger: „ A meggazdagodás lényeges része az eredeti rock and roll álomnak. A legtöbb embernek az az álma, hogy van egy nagy kocsija, minden lányt megkap, akit akar és minderre elég pénze van. Ez mindig így volt és ezután sem lesz másként. Aki ezt tagadja, az hülyeségeket beszél.”
Jagger a sikerről: „Nem tart örökké. Az zavar, hogy úgy kezelnek, mint a popzene atyját… Én most három évvel vagyok idősebb David Bowienál.. Nem tudom, miért maradtunk mozgásban, azt hiszem, mert sikerünk volt.”
Ez az interjú, melyet Földes László 1982-ben megjelent könyvében közreadott, már annak megjelenése előtt született, és ma már 2016-ot írunk és a Rolling Stones újabb lemezzel rukkol elő! Hát ez a páratlan siker már tényleg a popzene atyjává avanzsálja Jaggert, és reméljük, hogy még nagyon sokáig.