"A focit leszámítva, nem aggaszt az öregedés"
Rod Stewart
Karácsonyi ajándékként kaptam a koncertjegyet gyerekeimtől, akik tudják, hogy életem több pontján kísért Rod Stewart, ha nem is személyében, csak zenéjével.
Az első találkozás munkahelyi volt: egyik kedves kollégám 1975-ben londoni útjáról hozta Rod Stewart első albumát, melyet a Külkerbank tárgyalójában rongyossá hallgattunk. A második eset a szülőszobán zajlott 11 évvel később, amikor harmadik gyermekem világra segítéséhez használtam walkmanen a világhíres Rod dalokat. A harmadik találkozás életmentő volt: Cipruson, a csónakról ejtőernyővel felemelkedve 50 méter magasra, a "Sailing" második versszaka ( I am flying) hangos énekléséért kiált.
És utána jöttek a budapesti koncertek! És ez a mostani - a rövid politikai felhangtól eltekintve - fantasztikus volt. Modernre hangszerelt köntösben, világszíntű zenészekkel, pergő előadásban telt el a kétórás műsor. Tele régi dalokkal! Úgy szólván valamennyi top listás szám elhangzott a "First cut"- tól a "Sailing"-ig.
Ami igazán lebilincselő volt, hogy a közel 80 éves énekes nem tűnt rock-papinak, győzte energiával, és a tőle megszokott hangszínnel és hangerővel a teljes koncertet. Megtanulhattuk azt is, hogy a színpadon kis ügyességgel lehet úgy mozogni a régóta fiataloknak, hogy ne tűnjön szánalmas totyogásnak, de ne is torkolljon észrevehető kifulladásba sem.
Tetszett, hogy Muddy Waters-re, mint egyik példaképére is visszaemlékezett egy dinamikus számmal, sőt a Fleetwood Mac két éve elhunyt világhírű énekesnőjének, Christine McVie-nek is szenteltek egy általa ismertté tett dalt.
Önéletrajzi könyvében említést tett arról, hogy időnként nagyon nehezére esett a dalírás, leginkább a turnézás hozta lázba. És ez így van ma is. Belakja a színpadot és örül, hogy szórakoztathat. Erről így ír: "Úgy hiszem, hogy azért raktak le ide, erre a földre, hogy előadó legyek... A rocksztároknak nincs forgatókönyvük az öregedéshez... MI léptünk elsőként erre az útra, és közben kérkedtünk a fiatalságunkkal, a történet végén pedig, amikor már nem vagyunk fiatalok többé, nem marad más választásunk, mint ismét úttörőnek lenni. Bízom benne, hogy elég józan és előrelátó leszek hozzá, hogy a kellő pillanatban lezárjam a sztorit, ahelyett, hogy időtlen időkig a színpadon maradjak és egyre kisebb helyen játsszam."
Több rajongóval együtt úgy hiszem, hogy a mostani koncert alapján a visszalépés pillanata még nem jött el!
A "Forever young" biztató soraival zárom cikkemet: