„Azért élek, hogy lássam a következő napot”
Bee Gees
A magyar nosztalgikus sikerlistát követően ismét 3 dalt tettem – teljesen szubjektív módon – a külföldi romantikus dalok dobogójának tetejére. Mindháromhoz fűznek személyes emlékek teenager koromból.
3. helyezett: Bee Gees – „Don’t forget to remember me”
2. helyezett: Procul Harum – „Whiter Shade of Pale”
1. helyezett: Hollies – „He Ain’t Heavy, He is My Brother”
Valószínűleg a zenei hozzáértők nem ezeket jelölték volna meg a legjobb romantikus daloknak, de a nosztalgia mindenkinek mást jelenthet. Ami nem vitatható, hogy dallamosságuk és zenei hangzásuk messze kiemelkedtek abból a korszakból, amelyben születtek.
A kiválasztásnál az is vezetett, hogy ne a legtöbbet játszott számokat idézzem fel, és az is, hogy ne csak a szerelmes dalok jelenítődjenek meg. (Erre utal az első helyezett dal.)
A Bee Gees dal tőlük nem a legismertebb, de a lefestett hangulat és a stílus nagyon emlékeztet pl. a Massachusetts-re. A három közül a legtöbbet hallható a Procul Harum szám, mely 1967-ben igazi bombaként robbant hangzásvilágával, melyben a blues és a rock egyesült, Fischer azóta is első hallásra felismerhető orgonajátékával. A dal szürreális szövege is nagyon elütött az akkoriban megszokottól. A Hollies dala – eltérően a korszak rágógumi zenéjétől – a háttér-vokállal, a csodálatos harmóniákkal, az élre kívánkozik.
A szokásunkhoz híven most is bemutatjuk röviden az együtteseket:
Bee Gees
Nevüket egy ausztrál DJ-től kapták: ő konferálta be a rádióban leadott dalukat „B. G's" néven (ami lehetett Barry Gibb monogramja, a Brothers Gibb rövidítése, a DJ saját nevének kezdőbetűi is, vagy akár - a Beatles-dalokra emlékeztető hangzásvilág miatt - a „Beatles Group" rövidítés is) – írja a Hetek c. honlap. A köztudat szerint ausztrál együttesről van szó, de ez csak annyiban fedi a valóságot, hogy az Angliában született Gibb testvérek (Barry és a két ikerfivér: Robin és Maurice) szüleikkel 1958-ban költöztek Ausztráliába és ott kezdték meg zenei karrierjüket. Nagyobb sikereket azonban az után értek el, hogy 1967-ben visszaköltöztek Angliába, és találkoztak Robert Stigwood producerrel.
A Bee Gees abban az időben alkotott (60-as évek közepétől a 70-es évek közepéig), amikor még szokás volt versekhez, de legalábbis költészetbe hajló dalszövegekhez dallamos, szimfonikus zenekarra hangszerelt zenét társítani. Dallamaik, többszólamúságuk csodaszép számokat hoztak létre. Kb. 1000(!) dalt alkottak.
A Hetek így ír későbbi karrierjükről: „A diszkókorszak a Gibb testvéreknél 1975-től kezdődött, a csapat Miamiba költözött, producert váltott, és a korábbi sikereket is felülszárnyalta. A Children of the World (A világ gyermekei) lemezük hamar arany-, majd platinalemez lett Amerikában, vezető dala, a You Should Be Dancing a diszkókorszak meghatározó száma lett. A legnagyobb sikert a Szombat esti láz című albumuk és az 1977-ben John Travolta főszereplésével készült zenés-táncos film hozta.” Ez a korszak bár talán népszerűbb volt, mint a korábbi – nekem mégsem kedvencem a fejhangon való éneklés miatt.
„A diszkózenei láz lecsengésével Robin és Barry szólókarrierjüket építgették, illetve más énekesek számára írtak dalokat, amelyeket azok rendre sikerre is vittek: Diana Ross, Dolly Parton, Kenny Rogers, Barbara Streisand és még számos híresség köszönheti a triónak legsikeresebb dalait.”
Dalaik – örökzöldek lettek és maradnak. A 7 Grammy-díjjal jutalmazott együttes végül 2003-ban, Maurice Gibb halálakor oszlott fel. Robin Gibb 2012-ben hunyt el. Ma már csak a legidősebb fivér, Barry él.
Procul Harum
A Rockbook c. honlap így mutatja be a népszerű zenekart: A legsikeresebb "véletlen" együttes, amely valaha is létezett. A zenészek, akik egyetlen szám felvételére jöttek össze olyan sikert arattak, hogy "kénytelenek" voltak együttest alapítani.
A Procol Harum 1967-ben alakult. Még 67-ben készült a „Whiter Shade Of Pale” című dal, amely egyszerre ismertté tette az együttest. A "Sápadtság fehérebb árnyalata" nemcsak nagyszerű szerzemény, de hűen tükrözte a Procol Harum zenéjének lényegi elemeit, sajátosságát. Hangzásviláguk érdekes elegye a blues és a szimfonikus rocknak, amihez helyenként a klasszikus rock&roll társul. A Harum muzsikája főleg Matthew Fisher orgonajátékára épült, a többi hangszer inkább csak ahhoz kellett, hogy biztosítsák a rockzenei hangzást…1991-ben újraalakult a Procol Harum és kiadták a The Prodigal Stranger című albumot. Ezt követően hosszú turnéra indultak az Egyesült Államokba. Utolsó albumuk 2004-ban jelent meg,”
Hollies
Lássuk mit ír róluk a literatura/rock oldal:” 1963 és 70 között több mint 20 dalukkal szerepeltek az angol Top 10-en, és 1965-tõl az amerikai listán is. Clarke jellegzetes énekhangja, a nagyszerű vokál, s a remekül megválasztott repertoár a beatkorszak egyik sztárzenekarává avatta a Holliest.”
Nem akartak beleilleszkedni a trendbe, azaz a könnyed, chewing gum (rágógumi) zenébe, a Beatles és a Rolling Stones volt a példaképük.
Nagysikerû dalaik: „Stop, Stop, Stop”, „On A Carousel”, „Carrie Anne”, „King Midas In Reve”, „Sorry Suzanne”, „He Ain't Heavy He's My Brother” az óceán mindkét oldalán kiugró sikernek számítottak.
A hatvanas évek végén az együttes vesztett népszerűségéből, s miután Clarke is szóló karriert kezdett, eltűnt az élvonalból. Utolsó igazi nagy sikerük, Clarke visszatérése után, 1974-ben a „The Air That A Breathe”– írja a litereatura.