„A Beatles tagjai Messiások. A legbölcsebb, legszentebb, leghatásosabb avatarék (isteni megtestesülések és ügynökök), akiket eddig az emberiség létrehozott”
Timothy Leary
1964 végét - 1965-öt írunk. A sok sikertől és az ahhoz kapcsolódó orgiáktól, a popsztárságtól kicsit megcsömörlött Beatles egy melankolikus lemezt jelentetett meg „Beatles for Sale” címen.
Ez a lemez három szomorkás számmal indul: „No reply” ( Nincs válasz ), az „I’m a looser” ( Vesztes vagyok) és a „Baby’s in black.
Lássuk mit ír MacDonald a „No Reply”-ról: „Érdekes, hogy ilyen visszafogott dalt választottak a nagylemez nyitó számának, a NO REPLY mégis Lennon legmegragadóbb dalainak egyike ebből az időszakból, a szöveg teljesen illeszkedik a szomorúan szűkszavú zenéhez. Szinte semmi sincs kimondva, de a történet kikerekedik, a dalt lezáró C-dúr akkordban megszólaló nóta úgy hat, mint egy sóhaj, mint beletörődés a rosszhírbe: nincs válasz és nem is lesz soha.”
Az „I’am a looser” magyar szövege, - melyet Ullrich könyve közöl - jól tükrözi azt a céltévesztést, ami a zenésszé válás helyett a posztárrá válásban következett be:
„Vesztes vagyok, nem az, akinek látszom,
Bár nevetek, olyan vagyok, akár egy bohóc,
Az álarc mögött szomorú az arcom,
Könnyeim úgy hullnak, akár az eső
Vajon érte sírok vagy magamért?”
Mac Donald így emlékezik meg e szám keletkezésének körülményeiről: „ A szerző maga úgy tartotta, hogy ez a „dylanes korszakának” első gyümölcse… Sajnos ennek a dalnak a megírása idején a gyengébb kábítószereket felváltotta már a „speed”, amely rányomta a bélyegét a zenészek hangulatára, amely a felszínes jó hangulatból a befelé forduló tudatállapotba került.”
Az 1965-ben megjelent „Help!” c. világhírű dalt, Lennon kompozícióját a rajongók igazi popcsemegének tartották, pedig – Ullrich szerint - „ez a dal a sodró, lendületes ritmus ellenére őszinte kitárulkozás, ezt a szerzeményt nyílt segélykiáltásnak szánta, amelyet akkor azonban furcsamód senki sem hallott meg.”
Hasonlóan vélekedik erről MacDonald. „ A Help! Szövege desztillált formában jeleníti meg Lennon nyomorúságát, és vízválasztót jelent a szerző életében. Itt reped meg végre az érzelmei köré vont páncél, amelyet anyja halála óta viselt: végre beismeri, hogy szüksége van másokra.”
Ezen vélekedés helytállóságát maga Lennon erősíti meg: „A dal egyszerűen őszinte….Egyszerűen elénekeltem, hogy Help! És komolyan is gondoltam.”
Az utókor egy vidám Help! feldolgozás a Bananarama-tól:
És a dal szövegének komolyságát méltóan megéneklő Tina Turner feldolgozás:
Legközelebb a lassú, „halál felé vezető” úton indulunk el, ekkor már 1966-ban járunk.