Mi bluest játszunk…A személyiségnek, a zenének és a szövegnek kell hatnia”
Földes László “Hobó”
Hosszú, loncsos haja az emblémája, mint a “Hair” Bergerének, a szabadságot, a lázadást demonstrálja. Kinézete nyomokban sem tartalmaz sprezzaturát, azaz hanyag eleganciát.
Énekhangjáról maga is viccesen azt állítja: “Szerintem olyan énekes, mint én akárki lehet. Ez a jó a rock and rollban. Nyitott és demokratikus! - elnézést.”
Mi hát az, ami miatt 50 éve nem kopik a népszerűsége?
Önazonos és humanista ember. Bluesra termett, kiváló előadóművész. Költészete, dalszövegei nagyon kifejezőek, jó humorú életrajzi könyve, a Hobo Sapiens - amellett, hogy korlenyomat - magas színvonalú költeményekkel és dalszövegekkel fűszerezett kötet.
Most, hogy Petőfi életmű díjjal jutalmazták, igazán időszerű közelebbről megismerni Hobo-t, a művészembert.
Az indulás
Beceneve, ami művésznevévé vált lázadó fiatalt jelent. Jack London egyik novellájának csavargó hőseitől kölcsönözte és “honosította” meg a maga számára. Egyik interjújában azt vallotta, hogy “az éneklés nem volt életcélom, és a csavargáson kívül más célom nem is volt.” Lehet, hogy ez élete egy szakaszában így volt, de a csavargás nem volt öncélú, mellékterméke az a több kötetnyi vers, versfordítás, dalszöveg, amivel sok embert szórakoztat a mai napig.
Hobo szombat esti klub zenekarnak szánta kezdetben a zenekarát, a Hobo Blues Band-et.(HBB) Örült, ha egy-egy teltházas klubkoncert megmutatta: él a blues.
A 80-as éveket írjuk ekkor. Hobo nem lenne az, aki, ha nem csempészett volna be más kultúrát is a zene mellé: “Igyekeztünk a progresszív művészetet, a kortárs művészeket, a rock történetének klasszikusai megismertetni.” Neves költők, kortárs zenészek örömmel vettek részt a klubesteken. Sokat gyakoroltak, igyekeztek hétről-hétre megújulni. Hobo pedig készült, mindig az alkalomnak megfelelő verseket, kuplékat, dalokat választott, és lelkesen írta az összekötő szövegeket.
A “kopaszkutyaság”
A Kopasz kutya c. filmmel váltak igazán ismertté. Pedig ez egy kitérő volt csupán.”Ennek a filmnek egészen más stílusa volt, mint amit mi eredetileg elképzeltünk, és amiért részt vettünk benne.” Szomjas György rendező úgy ábrázolta a filmbeli zenekart, mintha a film a HBB-ről szólna. Hobo tiltakozott a kopaszkutyaság ellen, nem akarta a közönség elvárásait szolga módon követni, szerette volna, ha a hallgatóság mindig újat várt volna a bandától. A film a hatalom reszketése mellett óriási siker lett, de a lemez már nem jöhetett ki, Hobo ugyanis nem írta át a szövegeket az elvárásoknak megfelelően.
1984. A csúcs: A vadászat
A magyar rocktörténet egyik legeredetibb, máig is mérföldkőnek számító koncert albumáról beszélünk. Színház, mese, cirkusz, valamint rock és blues minden mennyiségben, kiváló minőségben. A Tátrai - Póka szerzőpáros hatalmasat alkotott, Hobo versei komolyak és viccesek, akár egy igazi bohóc megnyilvánulásai. A “Mesél az erdő” és a “Hajtók dala” még slágernek is szenzációsak.
A HVG “a hatalom pofon ládájának kereteit fenyegető lemez”-ként aposztrofálja.Szikora János rendező így ír róla: “A vadászat pedig nagyon ravaszul szembeköpte azokat, akiket szembe akart köpni. És mindenki tudta, kikről van szó.” A Magyar Nemzet szerint “a vadászat folyamata - az aktuálpolitikai események és tendenciák allegóriája.”
Íme egy tiltott versszak, hogy érzékeltessük mindezt: “Elaludt Gulliver: a törpék nem félnek, lekötözték gyorsan, amíg fel nem ébred, fülébe ólmot, az orrába mérget, szép hazánk Lilliput, zeng a hősi ének.”
A lázadóságról
“Szelep vagyok az ország fenekén” - állítja magáról Hobó. Nem tartotta magát lázadónak. “Nem akartuk mi megdönteni a rendszert, szétrobbantani, megsemmisíteni a szocialista kultúrát; csupán, valahol az árnyékban létrehozni egy (vagy több) párhuzamos kultúrát.”
MIért éppen a blues?
“A blues olyan műfaj, amely a zenén túl szöveg improvizációk és variációkra is lehetőséget ad.” A Rolling Stones, Bob Dylan, a Doors azért példaképei, mert azt az életérzést közvetítik, amellyel Hobó azonosulni tud. Bluest - elmondása szerint - sosem énekelt gyermekének, csak népdalokat. “Mennyi kedvesség van bennük, mennyire hiányzik az én bluesaimból. Csak lázadás, erő, fájdalom, vadság, pimaszság. Szeretet, szerelem, boldogság sosem. Ilyennek éltem és láttam az életet.” (Hobo Sapiens 1989.)
Hobó ma
Változatlanul nem önigazolásból ír. A szeretet, a támogatás, az erő tartja itt. Mint egy interjúban mondta: “ a magyar kultúra,a blues, a filmek, Svejk, amibe kapaszkodik.” Nem gyűlöl senkit, teszi a dolgát. A “Kései sirató”-t már 500-szor adta elő, addig vállalja, hogy műsoron tartja, amíg “őszinte marad, benne van az az energia, amit a sorok igényelnek.”
A Vadászat 40. évfordulóján olyan emlékezetes koncerttel büszkélkedhet, ami összegzi eddigi pályafutását. 78 éves. Családjával és gyermekeivel harmóniában él, pótolva saját, nem éppen idilli gyermekkorát.
Kívánjuk, hogy még sokáig gazdagítsa tevékenységével a magyar kultúrát!
"We play the blues...The personality, the music and the lyrics have to make an impact"
László Földes "Hobo"
His long, limp hair is his emblem, like Berger's "Hair", demonstrating freedom and rebellion. His look has no trace of sprezzatura, or sloppy elegance.
He jokingly says of his singing voice: "I think anyone can be a singer like me. That's the good thing about rock and roll. Open and democratic - sorry."
So what is it that has kept him popular for 50 years?
He is a man of identity and a humanist. He's grown into the blues, he's a great performer. His poetry and lyrics are very expressive, and his humorous biography Hobo Sapiens is a high quality book of poetry and lyrics, as well as being a print.
Now that he has been awarded the Petőfi Lifetime Achievement Award, it is really timely to get to know Hobo the artist-man better.
The start
A nickname that became an artist's name, meaning a rebellious youth. He borrowed it from one of Jack London's vagrant heroes in a short story and "naturalised" it for himself. In one interview he confessed that "singing was not my life's ambition, and I had no other ambition than vagrancy." This may have been true at one stage of his life, but his vagrancy was not an end in itself, and the by-product is the volumes of poems, poem translations and lyrics that he continues to entertain many people with to this day.
Hobo started out as a Saturday night club band, the Hobo Blues Band (HBB), and he was happy when a sold-out club gig showed that the blues was alive and well.
This is the 1980s. Hobo wouldn't be who he is if he hadn't smuggled in other culture alongside the music: "We tried to introduce progressive art, contemporary artists, classics from the history of rock." Renowned poets and contemporary musicians were happy to participate in club nights. They practiced a lot, trying to renew themselves week after week. And Hobo was prepared, always choosing poems, couplets and songs to suit the occasion, and enthusiastically writing the lyrics to accompany them.
The "balddogness"
They really became famous with the film Bald Dog. (“Kopaszkutya” "This film had a very different style from what we had originally imagined and why we were involved." Director György Szomjas portrayed the orchestra in the film as if it were about HBB. Hobo objected to the balddogness, he didn't want to slavishly follow the audience's expectations, he wanted the audience to always expect something new from the band. The film was a huge success with a tremor of power, but the album was never released because Hobo didn't rewrite the lyrics to meet expectations.
1984.On the Top: The Hunt
One of the most original and landmark concert albums in Hungarian rock history. Theatre, fairy tales, circus, and rock and blues in all quantities and in top quality. The Tátrai -Póka songwriting duo have created a great piece of work, Hobo's poems are serious and funny, like the manifestations of a real clown. "Tales of the Forest" and "Song of the Drivers" are sensational even as hits.
HVG describes it as "a plate that threatens the framework of the slap box of power".Director János Szikora writes: "And the hunt very cunningly spat in the face of those it wanted to spit in the face of. And everyone knew who they were." According to Magyar Nemzet, "the process of the hunt - an allegory of current political events and trends."
Here is a forbidden verse to give a sense of all this: "Gulliver has fallen asleep: the dwarves are not afraid, they tied him down quickly until he wakes up, lead in his ears, poison in his nose, our fair country Lilliput, sings the heroic song."
On rebellion
"I am a valve at the bottom of the country," says Hobo. He did not consider himself a rebel. "We didn't want to overthrow the system, to blow up, to destroy socialist culture; only, somewhere in the shadows, to create a parallel culture (or several parallel cultures)."
Why the blues?
"The blues is a genre that, beyond music, offers the possibility of improvisations and variations on text." The Rolling Stones, Bob Dylan and the Doors are his role models because they convey the feeling of life with which Hobo can identify. Blues songs, he says, never sang to his child, only folk songs. "How much sweetness they have, how much I miss in my blues. Just rebellion, power, pain, wildness, sass. Love, love, happiness never. That's how I've lived and seen life." (Hobo Sapiens 1989.)
Hobo today
He is invariably not writing for self-justification. It is love, support, strength that keeps him here. As he said in an interview, "Hungarian culture, the blues, the movies, Svejk, what he clings to." He hates no one, he does his job. He's performed the wonderful poem of Attila József “Kései sirató” , "The Late Lament" 500 times, and he undertakes to keep it going as long as it "remains honest, with the energy the lines require."
On the 40th anniversary of the Hunt, he boasts a memorable concert that sums up his career. He lives in harmony with his family and children, making up for his own less than idyllic childhood.
We wish him many more years of enriching Hungarian culture with his activities!