“Álmodó ember volt. A dalokba is beleálmodta magát, az indiánba is, másba is. És nem színészet volt, hanem ennek az ellentetje”
Cseh András
Emlékszem rá. Az Egyetemi Színpadon egy szál gitárral énekelt, szuggesztíven, manírok nélkül, magával ragadóan. A valóság a dallamok szárnyán lopódzott be a színházba, ismerős érzésekkel, ki nem mondott gondolatokkal megtöltve a nézőket.
Különleges volt, egyedi. Ami mégsem tett rajongójává az az, hogy a megrajzolt világ akkor számomra kilátástalan pesszimizmust sugárzott. Fiatalon hinni akartam, hogy a felnőtt élet nem lesz ilyen borúlátóan kiábrándult.
Cseh Tamás mindenképpen egy nemzedéki jelkép, egy krónikás, aki tabu témákról is bátran nyilatkozik, mondandója sok esetben ma is aktuális.
14 éve, a mai napon hunyt el.
Időzzünk el személye megidézésével élete jelentős vonatkozásain, és hallgassuk meg újra meg újra dalait, fedezzük fel nekünk szóló üzeneteit. Ehhez fia, Cseh András, alkotótársa, Bereményi Géza és egyik méltatója, Stumpf András lesz segítségünkre.
Néhány szó életéről
Budapesten született, majd Tordason járt iskolába. Budapesten a Tanítóképzőt, majd az Egri Tanárképző Főiskolát végezte el, de járt a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára is. Volt segédmunkás, nevelőtanár, majd rajztanár. A 70-es évek elejétől a 25. Színház tagja, majd a Bárka Színházban, élete utolsó éveiben a Debreceni Csokonai Színházban tevékenykedett. És mindeközben 1200 dalt szerzett, 20 albuma jelent meg. Sokoldalúságát mutatja, hogy 1997-ben Hadiösvény címen regényt írt, melyet maga illusztrált.
Fáradhatatlanul járta a vidéket is, és Erdélyben is számtalanszor koncertezett. Ő dalait helyzetjelentéseknek tartotta, információkat, érzéseket közvetítve a korról, melyben élt.
Milyen ember volt?
Fia szerint közvetlen, kedves ember volt - a koncertek után reggelig a közönséggel beszélgetett, iszogatott. Nem viselkedett híres emberként, szerény volt. A közönséggel és a barátokkal való nyíltsága mellett örök álmodozó is volt, introvertált, saját világába húzódó ember. Az indiánosdi sem hagyományőrző tevékenység volt számára, hanem szabadságvágyból és tisztaságvágyból született, életformájának szerves részét képező “játék”.
Boros Csaba, a Republic tagja,így jellemezte: “Különleges ember volt, amolyan magának való.” Szeretett vele dolgozni, a Republic-kal sikeres közös albumuk is megjelent.megszüle
Hogyan alkotott?
Cseh András jól emlékszik még a dalírás szent rítusára. Csak Bereményi Gézával ketten tudtak ráhangolódni a születendő dalokra, olyankor kizárták a külvilágot. “Apám teljes átéléssel kántálta a dallamot, Géza kapkodta ki az éterből és illesztette rá a sorokat, akár egy médium.” A dalokat megszületésük után megmutatták a családnak és az éppen jelenlevőknek, “olyan áhitatos boldogság volt a megszületés, mint egy szülőszobán.”
Sttumpf András a Cseh Tamás életművet úgy aposztrofálta, hogy az két szerző egyenrangú partnerként megalkotott műveinek sorozata.
Mi a sikerük titka?
“Cseh és Bereményi minden kitalált és eljátszott figurával empatikus. Azt mutatják meg, hogy ők milyenek, mit éreznek. Ezek a figurák sosem tökéletesek, nem hatalmas hősök, de mindig van igazságuk.”
Miért tűrte meg a hatalom szókimondásukat?
Erre is választ kapunk Stumpf-tól: “Épp az éles szemű, de mindig ártatlannak tetsző írónia ű amely sosem vált cinizmusba - teszi örökké ezeket a dalokat, amely egyúttal az adott korban azt is biztosította, hogy veszélytelennek lássák őket, kiadják őket, hogy együtt röhögjön a rendszer abszurditásán a KISZ-titkár a B-listással.”
MIlyen előadó volt Cseh Tamás?
Félszegség, kedvesség, személyesség jellemezte. Soha sem művészeti produkcióként kezelte fellépéseit. Az előadás előtt hosszú, lámpalázas folyamatban érlelődtek a sokakat magukkal ragadó, szuggesztív dalok. Fia úgy látja, hogy a személyes előadás volt a dalok erőssége, mások előadásában - ahogy ő jellemezte: nyálasnak hatnak, kivéve, ha Másik János énekli azokat. Legendás tolmácsolója volt egy korszak valóságának, hangulatának.
Bereményi Géza számára Cseh Tamás nem halt meg. “ Itt él bennem. Szerettem és tiszteltem őt. A kapcsolatunk szavakat, mondatokat jelentett számomra."
Hallgassunk meg emlékére egy ikonikus dalt, mely valószínűleg még több nemzedéknek is üzen. Ennek a dalnak különös története van. Első négy sorát egy 17 éves korában öngyilkos fiú szüleitől kapta, aki halála előtt kérte, hogy Cseh Tamáshoz továbbítsák szülei egy kis borítékba helyezett levélkéjét. Ez a szép dal született belőle: