“A világ egy könyv, aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el”
Szent Ágoston
Nem gondoltam volna, hogy ilyen messze kell mennem megtapasztalni a szabadság érzését. A Maldív szigetekről sok embernek a luxus nyaralás jut eszébe: a dolce farniente, az édes semmittevés. Nem csoda, hiszen a kék 50 árnyalatával bűvölő, kristálytiszta óceán, a ragyogó napfény, a hófehér homok, a 30 fok körüli hőmérséklet tényleg nyújthat csak ennyit. Különösen, ha egy resort vegytiszta kényelmét élvezzük all inclusive ellátással.
Pedig Maldívia - én csak így hívom - egész más arcát is mutathatja. Nekem szerencsém van, hogy Erdélyi Kriszta (Mooove ! Online Trainings) a szép, csinos és temperamentumos fitness polihisztor, a Maldív szigetek szerelmese, újabb utazást szervezett ide, és a sport óráin résztvevők csoportjába befogadott.
El sem tudom mondani azt az érzést, ahogy most, az utolsó napon egy lakatlan szigeten - nézegetve a türkizkék minden árnyalatában játszó vizet - próbálom leírni a leírhatatlant. Sem a szó, sem a fotó nem képes visszaadni azt az életérzést, amit itt szereztem.
Ideiglenes második otthonunk
Rasdhoo szigetén, a Shallow Lagoon panzióban élveztük a vendégszeretetet. Értve ez alatt a tiszta szállást kényelmes ágyakkal és olyan fürdőszobával, melynek nyitott tetején bekacsintott a Hold ( és néha az eső is zuhanypótló szerepbe kezdett). Finom helyi ételek örvendeztetttek meg bennünket: sok-sok tonhal, curry, rengeteg különféle módon elkészített rizs, csirke, marhahús, saláták ( az egyik különösen finom volt: káposzta, alma, répa, ananász is került bele egy könnyű, majonézszerű öntettel) és gyümölcsök ( görögdinnye, alma, ananász, narancs).
Fantasztikusan energikussá váltam attól, hogy nem ettem se húst, sem édességet, és a - resortban eltöltött nap kivételével - nem ittam a 10 nap alatt alkoholt. Ez az energia abban is megnyilvánult, hogy éjjel 1-2-ig ( a buli végéig) egyfolytában táncoltam. Kortalannak éreztem magam, aki irigyli magát, hogy ott lehet.
Tánc és örömzene
A helyiek a panzióban beálltak közénk táncolni, osztoztak örömünkben és jókedvünkben. Ha ezt mástól hallom el sem hiszem, hogy a vallási okokból hordott szigorú burkaviselet sem akadályozta meg őket abban, hogy velünk ropják a táncot.
Az egyik este különösen emlékezetes marad: egy helybéli együttes eredeti, “törzsi” énekkel és tánccal szórakoztatott bennünket úgy, hogy minket is bevontak az önfeledt mozgásba. Ez volt ám az igazi fergeteg party!
Életképek
Rasdhooban az utcákon járva nem érdemes csak a rossz körülményeket észrevenni, hiszen látszik az igyekezet a jobbításra: sportpályák épülnek, és egy hatalmas színpaddal ellátott szórakoztató tér, van kórház, gyógyszertár, iskola, óvoda, több élelmiszerbolt és van néhány “fashion street” is, ahol szuveníreket, szép ruhákat, sporteszközöket lehet vásárolni. Mezőgazdasági termelés e szigeten nem folyik, a turizmusból élnek és a resortokban dolgoznak. (Todhoo szigetén szintén jártunk, mely kiemelkedően gyönyörű tengerpartjáról nevezetes. Itt - többek között papaya ültetvényeket is láttunk.)
A férfiak egy mosoly kíséretében köszönnek, a nők - burkában járnak és úgy is sportolnak - tartózkodóbbak, de udvariasak, amikor megszólítjuk őket. A gyerekeket szépen vasalt egyenpólóban és rövidnadrágban járatják óvodába és iskolába.
Időközönként az Egri csillagok müenzinjét idéző imára hívó dallamos hang üti meg fülünket. Az itteniek muzulmán vallásúak. Az ima alatt a boltok vagy bezárnak vagy a család valamelyik nőtagja áll be a pénztárba.
A tenger és az ő partja
A fehér homok varázsos puhasága nagy sétákra és gyűjtögetésre indítja az embert. Sokféle korall maradvány százféle alakzatban arra csábít, hogy “vigyél haza”. Ez azonban szigorúan tiltott, így az összegyűjtött szépségeimet kompozícióba rendezve lefotóztam, majd elrendezgettem ottani fürdőszobám zuhanyozójának padlószegélyén a többi régi korall megfiatalítására. Az itteniek próbálnak környezettudatosak lenni: ügyelnek arra, hogy ne plasztikhalmok csúfítsák el a partot. Erre szellemes táblácskák figyelmeztetnek.
Egy dologról még biztosan írni kell: a remeterákokról. Feltűnt, hogy sok-sok kisebb kagylóhéj vagy csigaház mozgásba lendült és pici lábacskákon nekiindult vándorútjára. Megtudtuk, ahogy növekedik a rákocska, mindig egyre nagyobb házat keres magának. Órákig el lehet nézegetni mozgolódásaikat.
Let’s Mooove!
Egy sporttábor nem lehet mozgás nélkül. Kriszta fantasztikus táncos is, elképesztően élvezetes koreográfiákkal. Így ismerkedtem meg a különböző latin táncok alaplépéseivel, jól választott, életigenlő zenékkel. Persze a táncon kívül egyéb mozgásformáknak is hódoltunk pl. a deep worknek. Ebben a környezetben semmi nem tűnik megterhelőnek, ami a jókedvet, az örömöt és a felszabadultságot szolgálja. Sosem hittem volna, hogy ha - nem is mindig szabályosan -, de végig tudom csinálni az edzéseket. Hála Krisztának, mellette senki sem nyűglődik, mert életszeretete ragályos.
Hajózni muszáj!
Maléból, a fővárosból un. speedboaton érkeztünk Rasdhoo szigetére. A tenger aznap nem igazán szeretett engem, a hajó nemcsak dülöngélt a hatalmas hullámokon, de számtalanszor - akár a hullámvasúton - feldobta a hajót, majd csattogva hozzávágta a vízhez. Nagyon háborgott a gyomrom a 70 perces úton. Fogadkoztam, hogy többé nem ülök ilyen hajóba, bérelek egy óceánjárót vagy mentőhelikopteren jövök vissza. Persze másnap - kipihenve az izgalmakat - két Cocculine ( hasonló, mint a Daedalon) társaságában legyőztem a félelmet és újra hajóba ültem. És ez sikerült a többi hajóúton is. A hazatéréskor már nem volt szükség hősies viselkedésemre, mert hozzászoktam. Talán hajóskapitány leszek?
Kedvenc élményem
Három alkalommal is meglátogattuk a Rasdhoohoz 15 perces hajóútra levő lakatlan szigetet. Igazi Robinson-i környezet, bár minket igazán elkényeztettek: kaptunk finom tonhalas és csirkés, zöldséges szendvicseket, salátát, görögdinnyét, mangó szörpöt, vizet és kávét. A kirándulás csúcspontja a derékig érő vízben való átgyalogolás a Sand Bankre, ami egy homokos nyúlványt jelent - képeslapi szépséggel -, ahonnan a bátrak sznorkerezhettek vagy búvárkodhattak. Én sosem voltam víziszörny, így csak a gyönyörű fotókon ismerkedtem meg a tengeri látványosságokkal. Nem is bánom, mert a resortbeli cápa- és rája etetésen láttam, hogy milyen állatokkal szembesülhetnék a víz alatt.
Záró töprengések
Elgondolkoztam azon, hogy ez a sziget az igazi elfogadás példája lehet.Itt levetkőzhetjük előítéleteinket és befogadhatjuk az élet szeretetét, mely mindannyiunkra ráférne. Bár a szigetlakók hite különbözik a miénktől, életünk azonos darabkákból tevődik össze: születünk, szeretünk és meghalunk. Ki-ki ezt a keretet lehetőségei szerint tölti meg, de a szeretet nem hiányozhat.
Köszönöm Maldívia, azaz dhivehi nyelven: Shukuriyyaa Maladivayina!
És az a bizonyos kékség, amiért érdemes ennyit utazni:
