„Nyári napnak alkonyúlatánál,
Megállék a kanyargó Tiszánál…
Petőfi Sándor: A Tisza
Már hagyománynak számít a családunkban, hogy férjemmel és legnagyobb, hamarosan 9 éves unokánkkal az augusztus 20-i ünnep előtti öt napot a Tisza tónál, Tiszafüreden töltjük. Mindhármunkat vonz a tó természetes élővilága, a békés kapcsolat a szinte háborítatlan természet és a strandolók nyüzsgő világa között.
Na, és a szabad strand!
Szinte selymes, langyos a víz, a talpunk alatt szilárd homok és nem sikamlós iszap van, s mint a tengerparton van lehetőség a legkisebbek számára sarazni és építgetni. És még egy szuper előny: be lehet futni a vízbe anélkül, hogy a csúszós lépcsőkön várnánk sorunkat a vízbejutásra. Nincs tömeg, nincs hangoskodás, és a strandbüfékből nem bömböl a különféle zenék idegesítő elegye. Van viszont lehetőség kajak- és csónaktúrázásra, vízi-biciklizésre és pecázásra.
Motorcsónakázás
Az egyik meghatározó élményünk minden évben a kis vízi utak bejárása motorcsónakkal, szakavatott vezető segítségével. Megtudjuk, hogy milyen gazdag élővilága van a tónak, látunk csodálatosan burjánzó tavirózsa „ültetvényeket”, a vízen szétterülő rucaöröm tetején időnként vízityúkok járkálnak, sirályok, gémek, vadkacsák élelemszerzésének lehetünk tanúi. Megtudtuk, hogy az amúgy kellemes illatú, kiirthatatlan vadkomló milyen lassú pusztításra ítéli a fákat azzal, hogy felfutva rájuk, elveszi életterüket. Láttunk törpeharcsa csapdákat a tó élővilága egyensúlyának szabályozása érdekében. A csónak vezetője elújságolta, hogy az elmúlt héten egy 120 kg-os, míg az azt megelőző héten egy közel 100 kg-os harcsát fogtak ki a halászok, ami azt jelzi, hogy a természet meghálálja a gondoskodást.
A kisebb vízi utaknál tábla figyelmeztet, hogy a motorcsónakok lassan haladjanak, részint a vízi állatok ívására tekintettel, részint azért, hogy a hullámzás ne mossa ki a vízben élő fák alól a talajt.
A tó strand körüli részén nagy, gondozott füves területek vannak, és egy szépen kiépített, eredetileg go-kart pálya, de ma már a Segway is megjelent. A biciklisek is szívesen kerekeznek a remek beton pályán, nem beszélve a sétálókról, akik között a gyerekesek a fajátszótérre igyekeznek. A go-kartozást én is kipróbáltam: nagy élmény volt, bár a térdemet időnként verte a kormány. Az úton kulturált, ingyenes mosdókat helyeztek el konténerekben. Ez sajnos a strand területén levő mellékhelyiségekről nem mondható el. Ezen a nagy térségen elkelne egy kis büfé, mert a strand büféi azért elég messze vannak, különösen annak tűnnek a nyári kánikulában, hiszen ezen a részen fák nem szegélyezik utunkat. Vannak viszont tájékoztató táblák képekkel is bemutatva az ott honos növény- és állatvilágot.
És még néhány szó az evési-ivási lehetőségekről!
Itt senki sem maradhat éhes vagy szomjas, széles a választék mind ételekből, mind italokból. A hagyományos strand ételek forgataga mellett üde színfolt, hogy a büfékben korrekt áron lehet jó halászlevet és különféle magyar halat kapni – sült keszeg, ponty, harcsa, kárász, pisztráng szerepelnek az étlapon az unalomig elcsépelt hekk mellett. Mi a kevés szálkájú apró törpeharcsákkal ismerkedtünk meg, 30 dkg 1700 Ft volt, ami kb. 10 db, 12 cm-es halacskát jelent. Jó emlékünk marad. A Carte d’Or tölcséres fagylaltgombóca 200 Ft volt, a kürtös kalácsot 450 Ft-ért árulták. Hiányoltuk, hogy nem láttunk főtt kukoricát, dinnyét vagy egyéb gyümölcsöt. Az italok közül a sör és egyéb szeszes italok nem mondhatók drágának, de az üdítők (0.5 dl meggyes-almás gyümölcslé 450 Ft, és a jégkrémek ára aránytalanul magas. Pl. egy Magnum-ért 700 Ft-ot kértek.
Összességében idén is nagyon kellemes időtöltésben volt részünk. A Tisza-tó visszavár bennünket jövőre is – és nem fog csalódni – jövünk.
