„Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány”
Antoine de Saint-Exupéry
Nosztalgikus hangulatomban felidéztem a számomra még mindig a szabadságot jelképező „Nagy Almá”-ban tett látogatásaim emlékét. Különösen az első és az eddig utolsó volt emlékezetes és tapasztalatilag szembeállítható.
Az első útra teenager korom utolsó évében, rokoni meghívásra került sor a legvadabb hippi korszak idején, egy évvel Woodstock után. Fergeteges volt az a hangulat, amibe belecsöppentem: a szocializmus szürke, beszabályozott mindennapjai után a teljes szabadság – ami persze így utólag inkább a szabadosság – várt rám.
Éppen akkor New York életében legliberálisabb polgármester „uralkodott”, aki szürreális dolgokat engedett meg. Láttunk például egy tüntetést, ami egy lósz…al teletett vödörben álló üres tábla körül zajlott: mindenki az ellen tüntetett, ami ellen csak akart. A másik kedvencem: a Fifth Avenue-n, New York legelegánsabb sugárútján elterelték a rendőrök a forgalmat, amikor néhány hippi felfújható fotelekben kiült a sugárút közepére egy magnóval és bömböltette Joe Cockert.
Ennél sokkal megdöbbentő esetek is történtek. Egy metró kocsiból mindenki hirtelen leszállt, – kivéve minket – mert egy feketékből álló fiatal csapat kiszemelt egy idősebb kopasz urat, akinek a fejéhez pattogtatták a kosárlabdát. Másik esetünk Harlemben történt, ahol a forróságban lehúzott taxi ablakon keresztül a tűzcsapokból kaptunk egy hűsítő zuhanyt, ami tengeri moszattá változtatott bennünket.
A demokrácia ezen hátulütői megérintettek ugyan bennünket, de a fékevesztett szabadság érzése az, amit nem lehet elfelejteni.
Utolsó látogatásom jóval a „9/11” (ahogy az amerikaiak az ikertornyok összeomlását emlegetik) utánra tehető, amikor az el nem felejthető félelem még ott lebegett körülöttünk, a mikor a szorosabb, irányított városvezetés munkáját helyeselték és senkinek nem jutott már eszébe vicces tüntetéseket szervezni vagy forgalomeltereléssel próbálkozni. Harlemi látogatásunk során is sokkal kellemesebb benyomásokat szereztünk. Ez a New York konszolidáltabb, nyugodtabb, kicsit unalmasabb, de talán - a szabadosság hiányában - még a terror támadás árnyékával együtt is élhetőbb.
Bár este vadul égtek a Time Square fényei és látszólag „buli” hangulat uralkodott – sokkal visszafogottabbá vált a szabadság jelképe, a felszabadultság már csak a Szex és New York filmkockáin maradt meg.
És az írás hangulatát alátámasztva egy jellemző Time Square fotó:
