"Nápolyban megfeledkezünk önmagunkról és a világról"
Goethe
Irigylem magamat! Sokáig csak az utazás soráni élményszerzés azt szolgálta, hogy kicsit kilépjünk a hétköznapokból, mostanában inkább azt, hogy elmeneküljünk a háborúval és erőszakkal fenyegető világból.
Már harmadszor jutottam el az itáliai csodák egyikéhez, Nápolyba és varázslatos környékére. Újdonságnak számított Herculaneum meglátogatása, Sorrento és Positano pedig Amalfi mellé felsorakozott a kihagyhatatlan olasz helyszínek közé.
Nápoly - varázslat és csalódás egyben
Márai az európai kultúra bölcsőjének, Sophia Loren imádott városának, Goethe "eszméletlen, igazi paradicsomnak" tartotta ezt a lüktető, vibráló, élénk várost. Ha odautazunk megtapasztaljuk az életerőt, a temperamentumot, a szép építészetet és a Nápolyi öböl felejthetetlen fenségét, de mindeközben botladozunk az elfogadhatatlan szeméthalmazban, a koszban és az elhanyagoltságban. A szegények szívszorító és egyben visszaütközést keltő utcai élete nem erősíti bennünk a biztonságot. A Központi Pályaudvar közelében lakva ez a budapesti lomtalanításhoz hasonlító állapot sem győz meg arról, hogy ennek minden ország pályaudvara közelében így kell lennie, de az méginkább elszomorító, hogy ez a bevásárló utcákra és a történelmi városrészre is jellemző. A közlekedésbeli káoszt érezve az ember paranoiássá válik, úgy érzi, hogy mindenki az életére tör. A közlekedési lámpa, már ahol elvétve létezik, csupán díszlet, nem sokat segít, nem befolyásolja érdemben a közlekedési morált. Ugyanakkor, ha 5 cm-re is, de megáll vagy elsuhan melletted egy jármű, nem látszik több baleset az olaszos járművezetés ellenére sem.
A szállásunk, a La stella di Napoli ( Via Firenze u. 76.) V. emeletén található. Az ijesztő környék ellenére is kellemes bed and breakfast szolgáltatással, azaz felújított állapotú apartman szállás, naponta frissen hozott olasz reggelivel - sok édes péksüteménnyel, gyümölcsökkel, egész nap fogyasztható kávéval, teával, capuccinoval, melynek elkészítését a tulajdonos, Stefano készségesen megmutatta. Ami a legnagyobb előny volt: gyalogosan megközelíthetők a látnivalók, és könnyen elérhető a Circumvesuviana nevű, HÉV-szerű vonat, mely megáll Herculaneumnál, Pompeiinél, sőt Sorrentoig el lehet vele menni potom összegért. A Piazza Garibaldiról az 1-es metróval a Município állomáson leszállva el lehet jutni a Molo Beverello hajóállomásig, ahonnan Caprira, Ischiára vagy Procidara indulnak a hatalmas gyorshajók. Caprira 50 perc alatt, oda-vissza 50 Euróért elrepítenek.
Az olasz életöröm
Nyugtalanító napjainkból kiszakadni itt érdemes, itt lehet tárt karokkal habzsolni mindazt, amit álmainkban elképzeltünk. Talán kicsit kevesebb ember társaságára vágynánk, na de más is rászorul a kikapcsolódásra, így nem csodálkozhatunk, ha tavasszal is hömpölyög a tömeg mindenütt. Ez igaz Nápolyra és valamennyi meglátogatott helyszínre is.
Íme Nápoly jelképe a Castel Nuovo vár:
Ercolano - utazás a múltba
A Circumvesuviana-val kb 20 perc alatt érjük el Herculaneumot, olasz nevén Ercolanot, ezt az ókorban a gazdagok pihenőhelyéül szolgáló tengerparti városkát. Gyönyörűen gondozott parkon keresztül viszi el az út a Nápolyban a piszokba és elhanyagoltságba belefáradt turistákat a romokhoz. Bár korábban jártam Pompeiiben is, ami hatalmas, szinte egy napi járóföldnyi történelmei tablót nyújtó romváros, Ercolano szinte érintetlen freskókkal, mozaikokkal, márvány elemekkel, ép állapotban megmaradt ékszerekkel és használati tárgyakkal ejti bámulatba a látogatót. Igazi szomorú időutazás, látni véljük a városkára zúduló 250 C fokos gáz és hamu alatt eltemetett emberek minden napjainak percek alatti, váratlanul tragikus megszűnését.
A világ egyik leggyönyörűbb tengerpartja: az Amalfi part
Meredek, kacskaringós, egyáltalán nem veszélytelen tengerparti utakon át buszoztunk Sorrentoba, Positanoba, majd Amalfiba. Ezt egy nap alatt igazán csak szervezett formában lehet végigjárni. Mi a Getyourguide, interneten foglalható turista szolgáltatóval mentünk. A táj leírhatatlanul szép: kicsi, szűk utcák, sok-sok boltocskával, buja növényzettel magával ragadó. Különösen, ha hétágra süt a nap és a tenger ezer színben játszik.
Sorrentoban görög, római, bizánci, francia és spanyol építészeti hatások nyomait csodálhatjuk meg, és a 9. században épült San Antonio ( Szent Antal) bazilikát, melyet a város védőszentjéről neveztek el. És citromfák mindenütt! A citromlikőr, a limoncello egyik fellegvára éppen itt van.
Positano egyedi hangulatú, színes házairól és ugyancsak sikátorszerű utcáiról ismerszik meg. Barack, pink, terrakotta, kék virít a díszes bejáratokon, lépcsőkön, éttermeken. butikokon. Mesebeli!
Amalfi - szép felvése mellett nem elhanyagolható megemlíteni legfőbb látványosságát, a 13. században épült, többször átépített Szent András katedrálist. A várost 320-ban alapították Nagy Konstantin császár idejében. 1135-ig virágzó köztársaság volt, majd hanyatlani kezdett. 1807-ben Napóleon rendelte el, hogy Nápolyból Amalfiig utat építsenek, ekkor újra fellendült.
Még szikrázó napfény nélkül is páratlanul szép:
Szeretlek,Capri!
Megunhatatlan ez a páratlan szépségű sziget. Már harmadszor jártam ott, de nem tudok vele betelni. Az útikönyvek taúsága szerint több népszerű látnivalóval büszkélkedhet ( pl. Villa Jovis, Villa San Michele, Capri Faraglioni, Kék barlang), ami igazán lenyűgöző az az Arco Naturale, egy természetes, tenger fölé emelkedő sziklaív, ahonnan varázslatos fotókat lehet készíteni. A Funicolare felvonóval juthatunk fel Capri városba a kikötőből. Elbájoló a sok kis bolt, izléses, drága és kevésbé drága portékákkal. a friss tengeri ételeket kínáló éttermek, az olasz finomságokkal kényeztető fagylaltozók és kávézók. Szóval a teger bűvöletében eltölteni néhány órát egy limoncello spritz-cel a kézben, figyelve a hajókat és a bátor fürdőzőket, frissen kifogott tenger gyümölcseit majszolni, majd egy hatalmas citromban felszolgált fagyival megkoronázni mindezt. Kell-e ennél több? Azután jöhetett a 15.000 lépésnyi felfedező séta, a gyönyörű kertek, a tengerpart és a kis boltok meglátogatása.
Nekem Olaszország a szívem csücske, mindig felejthetetlen élményekkel gazdagodom, melyek beragyogják a hazaérkezés utáni hétköznapokat. Kívánom minden kedves olvasómnak, hogy hasonló tapasztalásokkal fedezze fel a szívének kedves úticélokat.
