„ Nem biztos, hogy luxusautóval lehet eljutni a boldogsághoz”
Truman Capote
A cikkünk témáját képező város szülöttének idézete jól érzékelteti későbbi mondanivalónkat: az igazi boldogság, ha megtanuljuk, hogy a kis dolgokban is örömet leljünk. A cikkbeli utazás ezt az érzést erősíti.
Úgy tűnik, ez az év számomra a mediterrán életérzést hozta el. Olyan szerencsés vagyok, hogy négy helyen is megtapasztalhattam, milyen felhőtlenül „csak” létezni. Rómáról ez magától értetődően eszünkbe jut, és ugyanez érvényes Rodoszra is. A meglepetés Brno volt számomra (lásd kapcsolódó cikk), és a napokban unokatestvérem meghívására egy szédítően kellemes utazás.
Kezdjük mindjárt egy találós kérdéssel: melyik város beceneve: NOLA, Big Easy, Crescent City? Ez a több kedveskedő elnevezéssel cimkézett város nem más, mint az USA déli részén, Lousianaban fekvő New Orleans. A becézések közül a „Big Easy” („Nagy könnyedség”) utal leginkább erre: itt tényleg könnyű az élet. Természetesen ez nem anyagi gondoktól való mentességet jelenti, éppen ellenkezőleg: az anyagi nehézségek ellenére történő „take it easy” könnyedséget.
Mint általában a déli népekre, itt is jellemző a sok-sok fesztivál és parádé, a zene, a tánc, a feltűnően színes, már-már giccses öltözetek, különösen most a Halloweenre készülve. Nyugodtan vehetünk példát önelfogadásból, mert korra, nemre, testsúlyra, kinézésre tekintet nélkül boldog arcokat látunk, olykor harsány, és néha önmutogató mozgás kíséretében. Ez a fajta szórakozás elviselhetővé teszi a hétköznapok problémáit, összehozza az ismerősöket, sőt új ismeretségek kötésére is kiválóan alkalmas.
A Tremé jazzfesztivál
Már 7 éve, sikeres szabadtéri fesztiválon mutatkoznak be a helyi jazz kiemelkedő egyéniségei a ragtime, a soul, a blues és a kreol zenével. Ez utóbbi nálunk kevésbé ismert, az afro-karibi, spanyol és francia kultúra elemeit ötvözi. A dalok legtöbbször francia nyelven hangzanak el – igen kellemes és életörömöt sugárzó módon. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem a fesztiválon. Egy nagy füves placcon a fűben ülve vagy széket szerezve élvezhettük a kitűnő muzsikát. Ez még így elmondva, nem is lenne semmi különös, ha nem előzné meg a hihetetlenül színes, nagy csinnadrattával kísért felvonulás. Ilyen kosztümöket itthon még farsangon sem láthatunk! Hatalmas ünneplés kíséri a felvonulókat.
Treméről, a fesztivál névadójáról annyit, hogy ez a város azon negyedére utal, mely az afroamerikai és kreol kultúra megőrzéséről nevezetes, és sajnos a Katrina hurrikán által leginkább érintett terület, mely még ma is hordozza az elszenvedett károk egy részét.
A halloween parádé
A Tremé fesztivál estéjén újabb fantasztikus élmény következett: nézője lehettem több száz ember társaságában a halloween tiszteletére rendezett hatalmas felvonulásnak. Ez az évente húshagyó keddenként megtartott Mardis Gras („Kövér kedd”) parádé kisebb változata, de pazar kivitelében nem sokkal marad el mögötte. A hangos, ugyancsak túlzásig fokozott jelmezekben való felvonulás 14 hatalmas különleges teherautóval kísért, melyekről a bámészkodóknak színes láncokat, csokoládékat, műanyag feliratos poharakat dobálnak. Ezeket kicsik és nagyok a legnagyobb igyekezettel próbálják összegyűjteni. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire mások a new orleansi emberek, mindenki lázban égett, hogy ott lehessen, és a helyszínen üdvrivalgást és tapsot kaptak olyan produkciók, melyeket itthon valószínűleg kinevettek volna.
És még egy halloween-i érdekesség
Az egész város, valamennyi ház készül erre a számukra fontos ünnepre kisebb-nagyobb dekorációval. A faragott tökök itt kisebb jelentőségűek, mint nálunk, a felöltöztetett csontvázak viszik a prímet. Egy szép házzal rendelkező tulajdonos gondosan nyírt füves kertjében idén már 80 vidám, a karakterre jellemző öltözetű csontváz mosolyogtatja meg a kerítésen bekukkantókat. Einsteintől, Marilyn Monroen át Napoleonig szellemes, angol humorú, szójátékos táblácskákkal szórakoztatják a nézőket.
Zene, zene mindenhol
New Orleans a zene városa. Jellemző ez pl. a Bourbon streeten levő bárokra, vagy a Frenchmen street jazzklubjaira, de éttermekben is elkápráztatnak bennünket jó jazz zenével (pl. a Muriel’s étterem brunch-a (reggeli-ebédje) is élőzenével örvendeztetett meg bennünket.)
Csodás hangú énekesekkel találkozhatunk lépten-nyomon, az utcán is. Sajnálom, hogy az idén elhunyt Grandpa Elliott utcazenészt már nem ismerhettem meg. A Playing for Change zenei mozgalom oszlopos tagja volt. A cikkhez csatolt video jól mutatja zenei kvalitásait az egész életét New Orleans utcáin töltő 70 évesen elhunyt énekesnek.
Ilyen tehetségek láttán mindig elgondolkozom, hogyan válhatott világhírűvé X.Y, aki semmivel sem jobb hanggal megáldott, mint az utcán fellépők. Mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy a több millió tehetségből éppen ő legyen a mindenhol ismert? Meg vagyok azonban győződve arról, hogy az utcán zenélő csodálatos zenészek jó része nem boldogtalan, mert bár szerény körülmények mellett, de a zenének élhet.
A vágy villamosa
Nemrégen újították fel egyik kedvenc drámám, a Vágy villamosá-nak címet adó villamost, mely kekizöld színű, teljesen nyitott ablakokkal és az ülő utasok feje felett kifeszített zsinórral, mely a leszállás jelzésére szolgál. A St. Charles streeten teljesít szolgálatot – időutazással egybekötve. ( Ez a híres utca tele van szebbnél szebb palotaszerű épületekkel, majd később visszatérünk még rájuk. Egyébként ez a Mardis Gras helyszíne is.)
Legközelebb a Város nevezetességeit járjuk kicsit körbe.
Most Grandpa Elliott videójával és egy Mardis Gras videóval búcsúzunk. A Playing for Change brazil koncertjén Grandpa Elliott a világoskék kertésznadrágos idősebb férfi igéző, mély hanggal.
És egy videó a 2022-es Mardis Gras-ról: