„Nem tudom, miért, de Máltát vad, sziklás hegyvidéknek képzeltem, holott jól tudtam, hogy fátlan-pálmátlan síkság vagy dombvidék, hol tavasszal rendkívül sok articsóka terem. Még azt is tudtam, ahogy a korlát mellett a tenger fölé hajoltam, hogy Krisztus után 60 táján Pál apostol itt szenvedett hajótörést”
Faludy György: Másfél év Máltán
Máltáról nem juthat eszükbe más, mint a szikrázó napsütés, a homokkő házak, a kicsit kopár hegyes-dombos táj és a türkizkék tenger. Igen ám, de november elején is ez lenne a jellemző?
Családi látogatásra jöttünk, kisgyerekekkel élveztük ittlétünket. Így más szemüvegen keresztül néztünk körbe.
Az időjárás
Sajnos a 9 nap alatt két napon át egyfolytában zuhogott az eső, itt csepergés, szitálás nem létezik, csak a zuhogás. A többi napon is reggelente kedvenc angol dalocskánk énekelgetésével próbáltuk távol tartani az esőt: „Rain, rain, go away” - dúdoltuk. Ez többnyire a duci, fekete felhők megmaradásával, vagy felhős-napos órákkal sikerült is. 3 nap viszont azúrkék éggel örvendeztetett meg bennünket. A hőmérséklettel kapcsolatban nem volt sosem kifogásunk, mert 23-25 fokban igazán nincs kivetnivaló október végén – november elején, főként, ha még éjjel is csak 1-2 fokot hűl a levegő.
Ami az itt lakóknak gondot okozhat, az a 80 fokos páratartalom, ami miatt a mosás utáni szárítás napokig is eltarthat, viszont a nedvesség – női szemmel nézve – jót tesz a tengeri széllel is dacolni kénytelen száraz bőrünknek.
A közlekedés
A közlekedésben a jobboldali kormányzás és haladás számomra még anyós-ülés szinten is nehezen volt megszokható. A közlekedési morál, ha nevezhetjük egyáltalán annak: érdekes, nem rezonál náluk az udvariasság, nem engedik át a zebrán szívesen a gyalogost, és nyugodt szívvel bevágnak egymás elé az autósok mindenféle jelzés nélkül. A tömegközlekedést sokszor a déli népeknél honos gondolkodás uralja, van ugyan menetrend, de gyakran előfordul, hogy ez a buszvezetőt egyáltalán nem hozza lázba. Jó hír: a buszok már rendelkeznek ajtóval. Első ittlétemkor, 1996-ban az ütött-kopott, veszélyesen száguldozó alkalmatosságok a fel- és leugrálást elősegítendő – ajtómentesen közlekedtek. Lehet, hogy az nosztalgikusabb volt, de a mostani, légkondicionált járművek jobban megnyerték tetszésemet. Ami viszont kedvezően tér el a hazai viszonyoktól: a vezető a rokkantaknak, a kismamáknak, az időseknek, és a kisgyermekeseknek rögtön felszállás után ülőhelyet kér, amit meg is adnak a rászorulóknak.
A parkolás többnyire ingyenes, de az itthoninál sokkal, de sokkal körülményesebb. Egy kisebb lottó-nyereménnyel felér, ha úti célunk közelében meg tudunk állni.
A játszóterek
Az EU-konform játszóterek és játszóházak jól felszereltek és biztonságosak. A különböző nemzetiségű gyerekek jól játszottak együtt, semmiféle veszekedés vagy hiszti nem kísérte a felhőtlen játszadozást.
A szórakozás
Nagyon érdekes volt a gyerekek számára a Nemzeti Aquarium szépen kiépített, jól megvilágított akváriumaival, ahol még rája etetést is láttunk. A különféle medúzafajok nagyon megragadták a gyerekek fantáziáját.
Kellemes kirándulást tettünk Valettába, kishajóval átkelve, majd egy giotto-val (nyitott kisvonat) folytatva utunkat. Bolyongtunk a több száz éves utcákon, a még most is sok turista ellenére, mindenütt tisztaság fogadott bennünket. Sok kedves kávézó, étterem és szuvenír-bolt tarkította a képet, ahol a gyerekek mindenféle, szívüknek kedves mütyüröket vásárolhattak.
Nagyon tetszett a St. Julian’s városka is, mely korábban halászfalu volt, ma meg az ötcsillagos szállodák és buli-helyek, ízléses, modern épületek látványa fogadott. Épült egy 27 emeletes felhőkarcoló is, ami jól illeszkedik az összképbe. A szállodák karéjban helyezkednek el – középütt egy kis yacht kikötővel, benne szebbnél- szebb hajókkal.
A legszebb élmény számomra és a gyerekek számár is a tenger. Bár nem fürödtem, látványával és morajlásával elbűvölt. Kiválóan lehetett napozni, a gyerekek homokoztak és ugrálták át a tarajos hullámokat a sekély vízben, figyelték a szörfözőket, akik nagyrészt sikeresen lovagolták meg a kicsinek nem mondható hullámokat.
A 22 éve emlékeimben kopár, szegény, de drága ország teljesen európaivá változott. Több pálmafa, oleander, bougenvillia, és más szép növény mutatja varázslatos pompáját. A szegénység – a turista területeken legalább is – nem szembetűnő. Ahogy körülnéztünk, feltűnt, hogy 14 darut számolhattunk meg, mindenhol építkeznek. A jellegzetes, sárgás homokkő házak mellett egyre több az új épület, mely a fejlődést mutatja. A kiemelkedő drágaság nivellálódott az európai és hazai árszinthez. Sok magyar dolgozik az építőiparban, a vendéglátásban, mivel a megélhetési költségek kedvezőek, és nem túl komplikált a munkavállalási engedély megszerzése sem.
Nyárig búcsút intünk Máltának. Újra jövünk, megtapasztalni a sok-sok üdülési programot, szebbnél-szebb hajóutakkal, tengerparti pancsolással.
Addig is, viszlát Málta!
