Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök.
Paulo Coelho
Ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy eljuthatunk New Orleansba, nem hagyhatjuk ki a két, hozzá köthető nevezetesség meglátogatását: az egyik rabszolgaültetvény megtekintését és a részvételt egy mocsártúrán.
Az Oak Alley ültetvény vizitálása
Lousianaban nem lehet nem megemlékezni a rabszolgaságról és annak eltörléséről. 1862. szeptember 22-én Lincoln hirdette ki a rabszolgák felszabadítását, de 1865. június 19-én jutott csak el a hír a rabszolgasorban levő emberekhez a texasi Galwestonban. Így ez utóbbi nap vált szövetségi ünneppé az USA-ban tavaly óta. Szilvay Gergely Mandiner-cikkében olvastam, hogy a rabszolgák utolsó leszármazottai csak 1977-ben (!) hagyták el az egykori rabszolgakunyhókat.
Több nevezetes ültetvény tekinthető meg, de én a déli tölgy sétányáról elhíresült Oak Alley-t látogattam meg. Az ültetvény egy igazi szabadtéri múzeum. A rabszolga kunyhók nyomorúságos berendezései megtartásával megrendítő látványt nyújtanak. Az egyikben egy csuhébaba tudatta velünk, hogy az itteni gyerekek egyetlen játéka ez a kis összetákolt bábu lehetett. A rabszolgák 18 órát robotoltak minden nap, beleértve a kis gyerekeket is. A rossz körülmények miatt az átlag életkor 17 és 38 év közé tehető. A földeken való munkákon kívül a rabszolgák egy része utat vagy épületeket javított a Jacques Roman család által tulajdonolt birtokon. A nők közül néhányan varrással foglalkoztak. A 892 rabszolga ruháját ők készítették. Szomorú volt látni a tulajdonos házában azt a listát, mely felsorolta az egyes rabszolgák árát. A család egyébként nem élt fényűző körülmények között, és az emberségesebb rabszolgatartók közé tartoztak, mert az egyik háziszolga, Anna megkérhette őket, hogy legyenek Louis nevű gyermekük keresztszülei.
Mocsártúra – csak erős idegzetűeknek
Mindig szeretem az állatokat természetes környezetükben megfigyelni, még a 80 millió éve a Földön élő aligátorokat is. Nem tűnnek annyira félelmetesnek egy olyan hajóról, melyet többévtizedes gyakorlattal irányító vezető működtet. Ráadásul ezek az állatok nem olyan hatalmasak, mint a krokodilok.
Találós kérdés: mi a különbség az aligátor és a krokodil között?
Be kell vallanom, nem tudtam, mindaddig, míg a helyszínen el nem magyarázták. Pedig szemlátomást vannak eltérések. Talán azért sem véltem fel korábban különbségeket, mert a budapesti Állatkertben aligátort láthatunk a Tropicariumban, és én azt krokodilnak tudtam.
A szürkés színű aligátorok Kínán kívül az USA déli részén honosak. Szélesebb U-alakú orrukkal, kevésbé agresszív megjelenésükkel könnyebben szerethetők. 30-50 évet élnek és az édesvizeket kedvelik. A túrán – csendes, kissé őszies napsütésben gyakran megpillantottuk őket. A felnőtt példányok elérik a 4,3 métert, de mi kisebbeket láttunk: az 1 éves olyan 30 cm nagyságú lehet, meg is simogattam, nem nyálkás, inkább száraz, kellemes hőmérsékletű bőrét. Persze – a biztonság kedvéért – az álkapcsukat gumiszalaggal zárták össze. Nagyon élvezetes volt napozni látni őket a mosómedvék társaságában a parton. A mosómedvék barátságosan a hajók közelébe merészkedtek, tudták, hogy nem maradnak ki a finom falatokból ők sem. Az aligátorok, akár a fókák felugráltak a vízből, elkapva egy-egy halat.
A mocsár egyáltalán nem horrorfilmbe illő, bár a vízbe való ugrálás nem tartozna vágyálmaim közé.
Anakondák, teknősök, kócsagok is láthatók, ha az embernek szerencséje van. Kígyót csak preparált formában, míg teknőst a víz alá benézve szemlélhettünk meg.
Nagy élmény volt az élővilág tanulmányozása, persze kellemes idő szükségeltetik az igazi élvezethez.
Egy aligátor békés fotójával zárjuk cikkünket:
