„Az építészet megfagyott muzsika, megdermedt, megkövült muzsika”
Goethe
„A zene nem végződhet másutt, mint a szép szeretetében”
Platon
Ezt a két szép idézetet választotta az Ybl Egyesület ahhoz a programhoz, melyet október 1-jén rendezett meg a csodálatosan, eredeti állapotában felújított Hubay Zeneteremben.
A program apropója az volt, hogy október 1. a Zene Világnapja, míg az Építészek Világnapja október első hétfőjére esik, mely az idén éppen egybeesett az előbbivel.
Jó gondolat volt tehát, hogy az építészek, akik között sok kedvtelésből játszó muzsikus van, együtt ünnepeljen a hivatásos zenészekkel, a meghívottak örömére.
A helyszín: a Hubay Zeneterem
Bár a Wikipédia hosszú hasábokat szentel zenei pályafutásának, méltatlanul keveset tudunk Hubay Jenőről, pedig világhírű hegedűművész és komponista volt, és nem kisebb érdemeket szerzett a hegedűoktatásban. Az 1898-ban átadott Hubay palota első emeletén zenetermet rendeztek be a házi hangversenyek céljaira, velencei csillárokkal, falikarokkal, fehér zongorával és külön kis próbaszobával. Ez a palota adta Hubay Jenő életének jellemző keretét a hátralevő csaknem negyven éven át. 1920.-tól házi muzsikálások színtere volt, melyeket 1925.-től a Rádió is közvetített.
A Papageno 2018. okt. 2-án így ír a Zeneterem eseményeiről:
„A körülbelül 150 főnyi közönséget befogadó zeneteremben évente mintegy négy-öt ilyen hangversenyt rendezett. Ezek szokásos felépítése kamarazene–énekszám–kamarazene volt. A Hubay-vonósnégyes a legszebb klasszikus és romantikus kvartetteket adta elő, vagy kiegészült kvintetté, szextetté. Az énekszámokban felvonult az Operaház szinte minden jeles énekese. Természetesen Hubay maga volt ezeknek a délutánoknak központi szereplője, de mindig szívesen mutatott be fiatal tehetségeket: Fischer Annie-t, Kentner Lajost. Az akadémista Bartók Béla tehetségét is hamar felismerte, többször meghívta. Bartók azonban nem szívesen jött, nem szerette a ház főúri légkörét, bár mint hegedűművészt tisztelte Hubayt.
A délutáni hangversenyeken felolvasások is elhangzottak: Mécs László mondta el saját versét, Szomory Dezső olvasott fel, Jászay Mari és Márkus Emília szavalt. Az összejövetelek egyúttal a társasági élet nevezetes eseményei is voltak: gyakran megjelent József Ferenc főherceg, Auguszta hercegasszony, Horthy Miklós, Apponyi Albert és sok más ismert közéleti személyiség.”
A Fidelio 2008.október 15-i cikke az itt megfordult hírességek listáját kiegészítette: „Itt járt Arturo Toscanini, Bruno Walter, Yehudi Menuhin és Pietro Mascagni is.
A programról
A Zeneterem és a környező helyiségek megcsodálása után Juhász Előd beszélgetett Zoboki Gáborral, akit méltán tekinthetünk építész, polihisztornak, mert a nevéhez fűződő kiemelkedő épületrekonstrukciók (Operaház, MÜPA, Erkel Színház) megvalósítása mellett megemlítendő, hogy építésztanulmányait megszakítva a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia zenetudós, karmester szakára is beiratkozott, zeneszeretetét és zeneművészeti tanulmányaival szerzett ismereteit így kiválóan tudja hasznosítani mérnöki karrierje során.
Zoboki Gábor a ma folyó építészeti rekonstrukciók kulisszatitkaiba avatott be bennünket. Megtudtuk például, hogy az Operaház Lotz Károly által festett freskóját (A zene apoteózisa) milyen komplikált szilárd felületre rögzíteni. Az Opera akusztikáját is javítani kell, mert a zengés első visszaverődése teljesen hiányzik azáltal, hogy a közönség a terem két oldalán is helyet foglal. A nézőteret tehát csökkenteni kellett 200 fővel. Helyreállítják a helyiség szellőzését is – a fapadló visszaállításával. Érdekes volt egy neves építész városrendezési gondolataival is megismerkedni. A Lánchidat javasolja a felújítás után a prágai Károly híd mintájára gyalogos híddá tenni. Érdemes volna – elképzelései szerint – a kéregvasút útvonalát meghosszabbítani pl. Budán a Királyhágó térig, a jobb tömegközlekedés elősegítésére. A Várnegyedben egy Csontváry Múzeum megvalósítása is elképzelhető volna. Zoboki Gábor azt is felvetette, hogy jó lenne, ha a magyar történelem teljessége egy múzeumban valósulhatna meg, mert ma csak több múzeum megtekintésével kaphatunk képet az elmúlt századok nevezetes történéseiről.
A beszélgetés a stafétabotot átadta a zenének. Először a Hubay Terem művészeti vezetője, Detvay M. Marcella szólt néhány szót elképzeléseiről pl, a közelgő Érdi Tamás könyv bemutatójáról, valamint a Hubay Jenő munkásságát megidéző programok szervezéséről. Ezután Balogh Ferenc hegedűművész muzsikált, akinek édesapja Hubay tanítvány volt. Az édesapjától ajándékba kapott XVIII. századbeli Montagna hegedűjével csodálatos dallamokat varázsolt elénk, pl, Fritz Kaisler: Recitativo & Scerzo c. művének megszólaltatásával.
Az építészek örömzenélését a MOMENTO MOME kamarakórus kezdte meg, francia nyelvű kórusművek előadásával, majd Kiovics Okszána adta elő igen emlékezetesen Massenet: Theis Meditációját. Az építészek polihisztorságáról Nemes Mónika adott példát, aki operaénekesként kezdte pályafutását, majd elvégezte az Építész Szakot is, ma már a zenélés a hobbija. Peer Gynt: Solweig dalának eléneklésével szép perceket szerzett a hallgatóságnak.
A koncertet az YBL5ös zárta, Brahms: Zongoraötösének remek tolmácsolásával.
Az est nagyon kellemesre sikerült, várjuk a Hubay teremben további hasonló színvonalú programok megrendezését.
Zárásként a koncerten is elhangzott Massenet darabot idézzük fel: