„A szuperintelligencia (...) valószínűleg a legfontosabb és legnagyobb kihívás, amellyel az emberiség valaha szembenézett. És - akár sikerrel járunk, akár elbukunk - valószínűleg a legutolsó kihívás is, amellyel valaha is számolnunk kell”
Nick Bostrom
Sokunkat foglalkoztat a technika rohamos fejlődése, és az a nem elhanyagolható változás, amit a robotok egyre jobban elhatalmasodó jelenléte okoz. Vannak, akik szeretik elbagatellizálni a dolgot, és abban a hitben vannak, hogy a robotok csak segítik az emberi munkát, de nem kell számolnunk (egyenlőre) azzal, hogy felülkerekednek az emberen és önálló életet kezdenek élni. Egyre többen vannak azonban, akik reális veszélynek látják, hogy az emberi munkát nem is sokára a robotok végzik majd, és az emberek jó része tétlenségre vagy az életnek értelmet nem adó munkára kényszerülnek.
„Jobb félni, mint megijedni” tartja a közmondás. Én most a „félni” igét inkább a „felkészülni”-vel helyettesíteném, mert gyermekeink és elsősorban unokáink már biztosan szembesülnek a robotvilág kedvezőtlen utóhatásaival, az. un. technológiai munkanélküliséggel.
„A századközép után” címmel Pokol Béla professzor tanulmánya (Polgári Szemle: 2018.1-3.szám) igen pregnánsan mutat rá erre a jelenségre.
Lássuk, hogyan!
Mi is az a mesterséges intelligencia?
„Az emberi irányítástól függetlenséget szerzett robotvilág kialakulása,… mely egyre szélesebb, embertől való munkaátvételt jelent.”
Ez azt jelenti, hogy a robotok az emberi munkát „hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban tudják ellátni, mint maga az ember.”
A munka nélküli jövő már nem utópia
Martin Ford már 2009-ben jelezte, hogy „a gépi algoritmusok megjelenése következményeként az eddigi emberi élet alapját jelentő, értelmes tevékenységgel eltöltött élet feltételei szűnhetnek meg.” Gondoljuk meg, hogy még soha nem fordult elő a történelemben, hogy egyes emberek munkájára semmiféle szinten ne legyen szükség!
Kezdetben csak a mechanikus munkákat váltják majd fel a robotok, utána pedig a kreatívabb szellemi munkák is bekerülnek ebbe a körbe. „Ez a fejlemény a teljes eddigi társadalmi élet elementáris alapjait – az ú generációk nevelését, oktatását, az értelmes életre való felkészítését stb. – teszik kérdésessé.”
Ma az oktatási rendszerrel kapcsolatos polémiák között még fel sem merül az az aspektus, hogy a mostani általános iskolások számára már igencsak kérdéses lehet, mire készüljenek, milyen szakmát válasszanak, melyre munkába állásukkor tényleg szükség lesz.
Megoldandó, igen lényeges kérdés, hogy milyen társadalomszervezés szükséges ahhoz, hogy a munkához nem jutó tömegek megélhetése biztosítható legyen – legalább egy minimális fennmaradási szinten. A garantált létminimum bevezetésén tehát el kell gondolkoznia a robotizált társadalmaknak.
Az, hogy ez a folyamat nem a még nem látható jövőben lesz, bizonyítja, „egy 2013-as kutatásokon alapuló, Oxfordi Egyetemen készült tanulmány azt prognosztizálta, hogy 20 év múlva az USA összes munkahelyének mintegy felét már át tudják venni az algoritmusok és a robotok.” Ez a megállapítás kicsit részletesebben így hangzik: „Carl Benedict Frey és Michael Osborn az USA Munkaügyi Hivatalának 2010-es jelentését alapul véve, empirikus elemzésben azt vizsgálták, hogy 702 foglalkoztatást illetően hány százalék esélye, hogy két évtizeden belül robotizálják, és ezzel az emberi munka elől elveszik. Az elemzésben arra mutattak rá, hogy 47%-ukat nagy valószínűséggel, 19%-ukat közepes valószínűséggel robotizálják, és csak 33% az, amelyekben a következő 20 évben erre nem kerül sor.”
A robotizálás fokozatai
Elsőként a sztandardizált feladatok esnek áldozatául a technológiai fejlődésnek: „ a szállítást és a vele összefonódó logisztikát robotizálják, majd az alacsony bérekkel jellemezhető gyári munkákat.” Az adminisztratív munkák ugyancsak kiválthatóak lesznek. Az e-kereskedelem, a telefonos ügyfélcentrumok már ezt a folyamatot mutatják.
A banki szoftvereknél a Sweedbank NINA néven futó öntanuló algoritmusa már havi 30.000 átutalást végez. Rövidesen más bankoknál is megindul ez a folyamat.
2010-ben a Narrative Science cég QUILL nevű robotszoftvere írja – többek között – a FORBES magazin egyes cikkeit, így lassan már nem emberek látnak majd el bennünket hírekkel és elemzésekkel.
Egy érdekes példa a politikai beszédírás terén a Massachusetti Egyetem kutatói által kifejlesztett robot, amely „az amerikai kongresszusban elhangzott beszédek ötvenezres mondatgyűjteményén tréningezve, olyan beszédeket képes írni, mind a republikánus, mind a demokrata honatyák számára, melyek az általuk preferált értékhangsúlyokkal, kifejezésekkel és programpontokkal telítettek.”
A jogi szakmában is sok fiatal ügyvéd és jogi asszisztens munkája váltható fel a már létező ROBOLAWYER által. Egy másik fejlesztés: a pervitel előtti bírósági döntéshalmaz átnézésére, Michigan Állami Egyetem Jogi Karán létrehozott szoftver – a szövetségi Supreme Court tízezres nagyságrendű döntéseinek elemzésével képes 71%-os biztonsággal pernyertességi prognózist adni. Prognózis adására – kicsit ironikus megfogalmazásban - ma Magyarországon legfeljebb a varázsgömbbel rendelkezők vállalkozhatnak.
Az orvosi szakmában is nagy léptekkel halad előre a gépi gyógyítás, nemcsak a robottechnológiával való operációk terén. „A BABYLON nevű brit start-up havi 5 fontért már Skype-on keresztül orvosi vizsgálatot biztosít az ügyfeleinek oly módon, hogy okos-telefon összeköttetésben a vizsgálati algoritmus a bőrről és a test látható részeiről felvételeket készítve, pillanatok alatt diagnosztizálja is a telefonos ügyfelet, illetve lélegzetvételét is elemezve a szívproblémáit is meg tudja állapítani, és ezután egy osztályozó szoftver az alkalmazott orvosi teamnek azon tagjához köti be, aki épp a diagnosztizált betegségre szakosodott, aki a kapcsolódással együtt a másik oldalon várakozó páciens kiértékelt adatait is megkapja.” A futurisztikus, mammut méretű egészségügyi ellátók feladatainak egy része biztosan kiváltható lenne az ilyen megoldásokkal.
A technológiai munkanélküliség negatív következményei
A legfontosabb, melyet Calum Chase 2016.-ban „The Economic Singularity, Artificial Intelligence and the Death of the Capitalism” c. művében feszeget: az emberiség kettéválása: a csekélyszámú „istenemberekre” és a haszontalan tömegekre. A munkátlan tömegek szegényes megélhetése – még ha minimális alapjövedelmet kapnak is – igazi gond, de az sem elhanyagolható probléma, hogy mivel töltik majd el felszaporodó szabadidejüket a virtuális világba vagy a reality show-kba menekülés mellett vagy helyett.
Előremenekülés
Még ha úgy is ítéljük meg, hogy „hol vagyunk mi még ettől?”, akkor sem menekülhetünk el attól, hogy a leszármazottaink iránt tanúsított felelősségérzetből kezdjünk el komolyan gondolkozni ezekkel a kérdésekkel.
És zárásul egy autentikus személy gondolatai, Elon Musk interjú:
(Nevéhez fűződnek a Zip2, az X.com, a PayPal, a SpaceX,a Tesla, Inc, a SolarCity, a The Boring Company vállalkozások és a Hyperloop megtervezése.)
A magyar felirat a videónál a „Beállítások” gombbal állítható be.