„Erkölcsi iránytűje a történelem legvadabb mágneses viharaiban sem zavarodott meg.”
Bödőcs Tibor
Április 11. - a költészet napja, melyen leginkább József Attilára emlékezünk. Ugyanezen a napon, 125 évvel ezelőtt született egy másik irodalmi nagyság, Márai Sándor, akit leginkább neves íróként tartunk számon.
Egy ismeretlen, rajongó olvasója így méltatja őt a moly.hu-n (just_aGirl P12 2022. október 13., 14:20):
"Márai Sándor bármelyik művébe pillantunk is bele, olyan érzésünk támad, mintha egy többszáz éves személyes tapasztalattal és bölcsességgel rendelkező író gondolatait ismernénk meg. Ő még a fekete-fehéret is úgy tudja jellemezni, mintha annál színesebb nem is létezne a világon, a legbonyolulultabb és legmegfoghatatlanabb érzelmeket pedig úgy meséli el, mintha mi sem lenne annál egyszerűbb és érthetőbb. Valóságos lélekbúvárt, emberi sorsok, érzelmek és szövevényes kapcsolatok alapos ismerőjét, és kivételesen nagy tehetséggel megáldott írót tisztelhetünk személyében. Mondatai csodálatosan szerkesztettek, igazi csemegék az elme és a lélek számára egyaránt.Márai mondanivalójára érdemes odafigyelni, minden mondata magvas gondolatokat tartalmaz. Márait olvasni kell!!!"
Írói munkásságának elismerése mellett nem lehet elfelejtkeznünk költészetéről sem, hiszen gyönyörű verseket alkotott. A "Halotti beszéd" szívbemarkoló sorai, az "Olyan világ jön" félelmetes jóslatai, a "Nosztalgia" vágya az otthon után és az "Ajándék" az itt-és most feletti háláról - remekművek.
Most mégis a szerelmes verseiről emlékeznék meg, melyeket egy titkos szerelem során 1945. karácsonyán Tolnay Klári-hoz, a csodálatos színésznőhöz írt - álnéven. Ezekből a költeményekből kiviláglik Márai egy titkolt, igen szerethető oldala, "bájos humora", ahogy Tolnay Klári jellemezte.
Mészöly Dezső író 1993-ban egy TV műsorban szólaltatta meg Tolnay Klárit, Hubay Miklóst, Somlyó Györgyöt és Darvas Ivánt. A téma Márai volt. E műsorban hangoztak el visszaemlékezések a Márai és Tolnay közötti szerelemről, melynek bizonyítéka a szeretett hölgy részére, álnéven írt (XX. századi ismeretlen kínai költő) ,10 versből álló versciklus.
A szerelem
1945-öt írunk. A háború borzalmai közepette találkozik két művészember a Vígszínházban egy Márai színdarab, a "Varázs" próbáján.
A bulvár szeretői viszonnyá degradálta kapcsolatukat, mikoris két házasságban élő ember félrelép. Ez azonban korántsem igaz így, sokkal árnyaltabb, romantikusabb a kapcsolatuk. Tolnay Klári kedvenc írója Márai volt, így a személyes találkozás vele, lenyűgözte. Márai világlátása, tudása, úriember mivolta tanítómesterként, intellektuális partnerként vonzotta a színésznőt.
Így vallott akkori érzéseiről:"...én egy csodálatos feltekintéssel - nem is szerelem volt ez részemről, hanem mint mikor a növendék a tanárjába azt hiszi, hogy szerelmes, mert olyan csodálatosnak tartja, vagy az egyetemi hallgató a professzorba."
Márai viszont szerelmes lett a tehetséges, gyönyörű színésznőbe. Erről Tolnay Klári így vall: " Én azt hittem, hogy részéről is ez egy tanítóbácsis vonzódás, aztán kiderült, hogy ez tévedés volt. Bizony ő begurult ebbe a dologba. Finoman fejezve ki magam."
A színházi próbák után többször együtt ebédeltek, s közben Márai mesélt a pesti kávéházakról, irodalmi pletykákról, Krúdy és Thomas Mann tiszteletéről, ahogy Tolnay mondta, oktatta őt.
Az író rajongásából csodálatos versek születtek. Az 1993-as irodalmi beszélgetésen felmerült, hogy a Márai haláláig titokban tartott verseket ki kellene adni. Sajnos nem találtam nyomát, hogy ez megtörtént-e.
Íme a versek:
1945 Karácsony
EZT AJÁNLÁSNAK SZÁNTA
Reggel korán keltem, a kútba néztem
Fejem kapatos, múlt éjjel boroztam
A kút tükrén arcod úszott a fényben
Szomorú volt. Maradj velem a rosszban!
PANASZKODIK A VIDÉKI ÉLETRE
A fővárostól távol, bárdolatlan
Magányban körmölöm árva dalom
Nem tudhatom, mily jelző van divatban
S miről zeng a Magas Irodalom?
Vidékies lettem, suta balog
Nem is értem hát, miért dalolok?
Talán, - de ezt ne tudják az itészek! -
Reménykedem, hogy versem Te megérted
AZT HISZI, SZERELMES
Az erdő alján már olvad a hólé
Csörömpöl házam csorba ereszén
Konyhám, kamrám elkerülte a jólét
Nincs Pártfogóm, vizes rizst eszem én
Papucsom lyukas, kis fiam is fázik
S te nem vagy itt, redves, üres a ház itt
A kancsal sors magánnyal büntetett meg
Lúdbőrzöm. Miért? Azt hiszem, szeretlek
MINDENFÉLÉT ÍGÉR
Ha majd szeretlek, vásárlok neked
Teknőc-fésűt, ezüst karperecet
Fecskefészket hozok, ezüst papírba
S a verseim, kék s zöld tussal leírva -
Így élünk majd. De ez mind semmiség lesz
Ha jő az éj, s fohászkodunk az éjhez
Átkarollak, mint gyermeket a felnőtt
Szájamba veszlek, mint gyermek az emlőt
S így állongunk - két őrült, kéz a kézben! -
Megizzadunk a borzas szenvedélyben
BESZÉL ÉLETKÖRÜLMÉNYEIRŐL
Negyvenhat éves vagyok és sovány
Már sok éve tengek így ostobán
A falu végén élek és a lomha
Csendben a tücskök szólnak csak dalomba
Fejem fölött felhők és vadludak
Húznak. Mutatják hozzád az utat.
ELMONDJA, HOGYAN ÉL
Hogy élek én? Várj, elmondom neked.
A szél! a szél Szobámban sepreget.
Ablakom nincs, repedt sárkánypapír
Borítja csak, s a rozsdás kályha sír -
Mi ez a fájdalom? Talán a tested,
Ó, megenném én, mint a kannibálok.
Mi ez a vers? Csak annyi, hogy az este
Leszállt reám, s nem az ágyadba hálok
NEM CSEKÉLYSÉG: LEKÜZDI GŐGJÉT
Méltóságom leteszem, mint a büszke
Mandarin a zöld-bojtos kalapot,
Ha rásütik, hogy lopta a napot
S a népet. Így bámészkodom a tűzbe.
Künn hó esik. Ne legyek senki többé,
Csak engedd, hogy megcsókoljam a térded.
Egyetlen nagy költőnk sem élt örökké -
Hadd éljek hát egy pillanatra érted!
TÜNEMÉNYNEK NEVEZI
Te fintorogsz s táncolsz a nép előtt -
Csönd van köröttem, téli délelőtt
A zöldes ködben látlak, karcsú, ringó
Jégtáblán állongó, sápadt flamingó
Rózsaszín bőröd lúdbőrözik, szegény te
Úgy élsz, mint halott gyermek a mesébe
No, jer haza, elég volt. Lesz parázs is
A vas-ibrikben, s kerül egy kanál rizs.
A gyékényt megvetem, barna hajad
Megigazítom a nyakad alatt -
Zsugorin és kajánul nézlek. Én:
Többet tudok! Te: több vagy! Tünemény!
A HALLGATÁSRÓL IS BESZÉL
Akarsz hallgatni velem? Jere, hallgass.
("A szó a hallgatásban lesz hatalmas" -
Idegen költő írta ezt, szegény,
Egyedül élt a föld másik felén -)
Hallgass velem. Úgy hallgass, mint a csókban
Hallgat a száj, mint vágy a bujdosókban,
Hallgass, mint magzat a mély anyaméhben
Vagy mint a nő, ha némán mondja: "Még nem!"
FELÉBRED ÉS NYUGTALAN
Most fölriadtam. Éj van, künn a rabló
kocog az úton ösztövér lován -
Ó, merre vagy? Vén kezem tétován
Tapogatja, hol a kova s a tapló -
Hol élsz, hol alszol, jaj, ki őrzi álmod?
Érted-e ezt az őrölt, vad világot?
A tengeren, éjen, falvakon át
Hívlak! Hallod? Aludj. Jó éjszakát.
Egy Márai vers videós előadásával zárom a megemlékezést: