„Az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni. Sosem tudni, ki osztja a következő lapot. Az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít”
Idézet a Titanic c. filmből
Évfordulóra emlékezünk a mai napon, egy szerencsétlen, de nevezetes hajóbaleset évfordulójára: 1912.április 15-én elsüllyedt az egyik azóta is legtitokzatosabb luxushajó, a Titanic.
Ahelyett, hogy a számtalanszor ismételgetett tényekkel foglalkoznánk, két túlélő életébe kukkantunk be.
Amikor Budapesten megtekinthető volt a Titanic kiállítás, unokámmal el is mentünk megnézni. A belépéskor kapott Boarding Pass Mrs Jacques Futrelle (Lily May Peel) és Mr. Edward Ryan névre szólt. Akkor nem tudtuk meg, hogy az említett személyek vajon túlélték-e a katasztrófát.
Mrs. Futrelle-ről az alábbi adatok szerepeltek:
„Southamptonban szállt a hajóra 1912. április 10-én.
35 éves ekkor. Scituate, Massachusetts-ből származik.
Első osztályú kabinban utazik férjével.
Utazási célja: „Férje, Jacques francia, német, svéd és holland kiadókkal tárgyalt a „Thinking Machine” című detektívregénye európai kiadásáról, ezért utaztak Európába. Üzleti útjuk befejeztével, épp hazafelé készülődtek.”
Néhány információ az utasról: „Lily May és férje, Jacques, koruk elismert regényírói voltak. Két fiúk van, egy 13 és egy 15 éves, akik már izgatottan várják őket otthon. Jacques épp ekkor tölti be 37. életévét, így indulás előtt még barátaikkal mulattak egyet.”
Edward Ryan-ről az alábbi adatok szerepeltek:
„Queenstownban szállt a hajóra 1912. április 10-én.
24 éves ekkor. Balinareen, Tipperary Grófság, Írországból származik.
Harmadosztályú kabinban utazik egyedül Troy, New York-ba.
Utazási célja: Edward New Yorkba tart, ahol nővére él. Azt reméli,neki is sikerül ott munkát találnia.
Néhány információ az utasról: Edward nagyon lelkes volt, hogy éppen a Titanicon utazhat. Az utazás során össszebarátkozik a fedélzeten a hajómérnökkel, aki megmutatja neki az egész hajógépházat.”
Nagy hatással volt rám a tragédia, látván a szerencsétlenül járt utasok személyes tárgyait, így nem hagyott nyugton a gondolat, hogy utánajárjak, mi történt azokkal az utasokkal, akiknek a bőrébe bújtunk. Nagyon megörültem, amikor ráébredtem, hogy túlélők voltak. Az interneten nagyon érdekes további információkat találtam róluk. Ezeket most – emlékezve a szerencsétlenül jártakra, és örülve a túlélésnek – közreadom.
Mrs. Futrelle (Lily May Peel)
Férje igen elismert sci-fi és detektívtörténet író volt, a „Thinking Machine” detektív-figurája ihlette meg Agathe Christie-t. Lily is cikkeket és novellákat jelentetett meg magazinokban.
Az utolsó Titanicon eltöltött estéről megtudhatjuk, hogy luxus körülmények között, ínyencekhez méltó vacsorát költöttek el a híres Broadway producerrel, Henry Harris-szel és feleségével. Lily a vacsora után korán lefeküdt és olvasni kezdett. Az ütközés után Jacques rohant a feleségéért, akivel együtt mentek a fedélzetre. Először a nőket és gyerekeket mentették. Lily nem akart beszállni a férje nélkül a mentőcsónakba, de a férje rászólt: „Ez az utolsó lehetőséged, menj!” A férj megnyugtatta, hogy egy későbbi mentőcsónakkal utána megy majd. Sajnos erre nem került sor, a férfi az elsüllyedt hajóról a jeges vízbe esvén nem tudott megmenekülni. Lily, amikor a kezdeti sokk után felocsúdott, különösnek találta, hogy a mentőcsónakban, mely 65 személyes volt, 51 üres hely volt! A kiállításon is kiderült, hogy a mentés nem volt megfelelő, bár a vonakodás miatt több csónak félig üresen indult útnak.
Mrs. Futrelle a katasztrófa után hazatért az USA-ba, és 91 éves korában hunyt el.
Edward Ryan
Visszaemlékezése szerint nagyon jól érezte magát a Titanicon. Összebarátkozott fiatalokkal és együtt szórakoztak, énekeltek és táncoltak. Az étterem bejáratánál mindennap ki volt függesztve egy bejegyzés az út aznapi körülményeiről. Az utolsó így hangzott: „Csendes a tenger, 22 csomóval haladunk, jéghegy előttünk.” Nem törődtek ezzel az információval, vasárnap volt, az estét egy koncerttel múlatták, 300 résztvevővel. Bearanyozta a napját, hogy megnézhette a hatalmas luxushajó gépeit. A koncert után a másik két személy a kabinban már aludt, ő éppen a pipájára készült rágyújtani, amikor az ütközés hangjait és a kiabálást meghallotta: „Mindenki a fedélzetre a mentőcsónakokhoz!” A két alvót költögette, de azok rá sem hederítettek, továbbaludtak. Soha többé nem látta őket. A fedélzeten több száz ember zsúfolódott össze, senki nem tudta, mi történt. Vissza akart menni a 300 fontjáért, amit a kabinban hagyott, de észlelte, hogy a kabin felé bezúdult már a víz. Ezt elmondta egy tengerésznek, aki figyelmeztette, hogy ne szóljon senkinek, nehogy pánik legyen. A nőket és gyerekeket mentették. A süllyedéskor még kb.1500 ember volt a fedélzeten, akik a két robbanás után a jeges vízben lelték halálukat. Szerencséjére a fejére tette a törülközőjét, így nőnek nézték. Elkapott egy csónakot, mely szintén léket kapott, de képes volt evezni, amikor végül a Carpathia felvette.
Visszatért Angliába, ahol karbantartó mérnökként dolgozott. Megnősült, három gyereke volt. 86 éve koráig élt.
Azt hiszem, kicsit hátborzongató még ma is ez a történet, bár az kicsit szívderítő, hogy akik túlélték, azok közül többen igen szép kort éltek meg.
Emlékezzünk a Titanic c. film csodálatos betétdalával a Titanic-katasztrófára: