Jean Cocteau - Ha napba nézek én
Ha napba nézek én, szemem se rebben,
míg te pillogatsz.
Ez az egy játszma kettőnk közt, amelyben
még alulmaradsz.
S ha majd pokolra szállunk mind a ketten,
hogyha van pokol,
más forró tengerár dobálgat engem,
s téged más bugyor.
De lelsz a holtak térein helyettem
társat is talán...
Ne hagyj el, éljünk együtt még mi ketten,
egymás oldalán.
(Radnóti Miklós fordítása)
A fent idézett költemény „tárgya” Cocteau barátja, a tragikus sorsú zseni, Modigliani.
Emlékezetes kiállításon csodálhattam meg a művész fantasztikus szobrait és képeit. Nagyon érdekes volt az 1981-ben készült francia dokumentumfilm, ami az 1960-as, a pályatársakkal, és a művész lányával készített interjúk felhasználásával készült.
Nagyon sok személyes adalékkal lehettünk gazdagabbak Modigliani életét illetően: kirajzolódott előttünk egy különleges tehetségű és látásmódú fiatalember szimpatikus alakja, akinek művészete kapcsán semmiféle hiányérzetünk sincs, hiszen a mintegy 20 év alkotásaival teljes életművet hagyott ránk.
Megtudtuk, hogy már a születése körülményei is „különlegesek” voltak, születése közben, anyja vajúdásai közepette, apja csődje miatt a végrehajtó éppen lefoglalta szinte mindenüket, kivéve, amit sikerült a szülőágyra felhalmozni.(Megjegyzés: a filmben elhangzott, hogy az akkori olasz törvények szerint ezek a kisebb tárgyak mentesek voltak a végrehajtás alól.)
Modigliani Livornóban született 1884-ben szefárd zsidó eredetű családban. Szobrásznak tanult. Tüdőbetegsége 16. életévétől kezdve egész rövid életére rányomta a bélyegét, így a tehetséges szobrász a festésre váltott.
Párizsban, a Montparnasse-on tíz évet töltött el bohém költők, festők társaságában. A La Ruche (= Méhkaptár) nevű épületben műtermek voltak egymás hegyén-hátán. Megfordult itt Hemingway, Scott Fitzgerald, Cocteau, Picasso, Chagall, Tzara is. A kulturpont.hu a 2012-es budapesti kiállítás kapcsán az alábbiakat írja: „ Modigliani hányatott és szenvedélyes pályájának legtermékenyebb korszaka alig tíz évig tartott. Csendéletet alig, tájképet csak kettőt festett, viszont a csak rá jellemző stílusú, hosszú nyakú női aktot és mandulaszemű portrét annál többet.” Apollinaire a művész negyedet az alábbiak szerint jellemzi: „ Ez a negyed a költők és festők számára manapság ugyanazt jelenti, mint amit tizenöt évvel korábban a Montmartre, a nagy és szabad egyszerűség menedékét.”
Megérezte, hogy számára rövid élet mérettetett, amit az alkohol, némi drog és szép nők társaságában kívánt eltölteni. Kortársa, Krémegne így jellemezte: „Majdnem mindig ittas volt, de a képei józanságról vallanak.”
Szép férfi volt, elegáns, igazi sármőr, aki rajongott a női nemért és szeretetét viszonozták.
Mecénásokra is támaszkodhatott, így nem volt szegény, de a keresett pénzt eldorbézolta. Cocteau mondta róla: „Bolondnak tartották és valószínűleg az is volt, mert a festményeit ingyen osztogatta azoknak, akikről azokat készítette.”
A legfontosabb nő életében Jeanne Hébuterne, a 19 éves, varázslatos szépségű felesége volt. Képein sokszor megjelenik a szeretett nő. Jeanne-nal viharos, de szeretetteli életet élt. E szerelem tragikus bizonyítéka, hogy a 36. életévében bekövetkezett halála hírének hallatán az asszony nyolc hónapos állapotosan öngyilkos lett, kiugrott párizsi ötödik emeleti lakásuk ablakán.
Mit köszönhetünk Modiglianinak?
Művészete egyedülálló, képei – egyedi ábrázolásmódja miatt – beazonosíthatóak. Szobrait és portréit a görög kariatidák, (Megjegyzés: az ókori görög épitészetben az oszlopot helyettesítő nőalak) az óceániai és afrikai primitív művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette. Kisplasztikái miszticizmust, spriritualitást sugároznak. Soha nem készített agyag vagy gipsz modellt szobrai elkészítése előtt, hanem a rajz alapján kőből azonnal kifaragta, a követ a párizsi metróépítkezésről szerezte be.
Festészetére Boticelli volt hatással. Képeire „az igazság, szépség és tisztaság” a jellemző.
Megfigyelhető, hogy női portréi gótikus hatásúak és melankolikusak. A férfi portrékon is a hosszú nyakak a szobrai oszlopformáját idézik. A festményeken a szemek egészen különösek, legtöbbször csak az egyik szem van jól kidolgozva, a másiknak hiányzik a pupillája. Modigliani válasza „az egyszeműségre”: „...Csak egy szemmel nézed a világot, a másikkal magadba tekintesz.”
A képek környezete egyszerű, csak a falak vagy egy ajtó mutatkozik meg a modell környezeteként. A szögletes és kerek, az egyenes és az íves vonalak váltakoznak. Színei az ősz színei, soha sem harsányak, a barna, bordó, zöld, terakotta tompa árnyalatai
A filmben elhangzott, hogy minél gyengébb volt már a festő egészségi állapota, annál nyúlánkabb, törékenyebb alakokat festett. Ugyancsak jellemző volt rá, hogy az arcokat néhány másodperc alatt megfestette, és nem volt hajlandó azon változtatni. A műkritikusok szerint ez is a rövidre szabott élet miatt érzett aggódás következménye lehet.
Modigliani alakjának és festészetének felidézésben segít bennünket a You tube-on megtalálható film: